Kisrozvágy, az élő múlt

Több, mint emlékpark

align=left A Bodrogközben felépült régészeti park egy honfoglalás kori település és egy teljesen feltárt X. századi magyar temető rekonstrukciója. A honfoglalás kori települést Kisrozvágy község határában építették fel. A természetes környezetben - 15 hektáron - álló falu az első régészeti park, ahol a látogató megismerheti, hogyan éltek (élhettek) eleink a IX-X. században. A jurtasátrakat és az épített házakat egykori lakóik életkörülményeinek megfelelően vannak berendezve. A veremházban a földműves, a földbe épített faházban a nyerges, a kőalapú faházban a kovács, a paticsházban a fazekas műhelye működik. A jurtákban a nemezes, a bőrös, az íjkészítő, a textilszövő és az ötvös dolgozik.

Élő falu

align=left A falu folyamatosan éli életét, aminek a látogatók szemtanúi, sőt cselekvő részesei lehetnek. Az öltözetükben is korhű lakók a kísérleti régészet módszereit alkalmazva bemutatják a természettel egykor teljes harmóniában élő magyarság mindennapjait, tárgyi és szellemi kultúráját. A falu szélén a pásztorok jurtái állnak, mellettük a réten, a nádas szélében, a karámokban és a szárnyékok védelmében a ridegen tartott őshonos állatok legelésznek. A szálláshelyek központi épülete a nemzetségfő díszes, gazdagon berendezett jurtája. A szomszédos halmon áll a sztyeppe oltára, mögötte a sámán hajléka, az áldozó helyen a magyarság ősi hitének jelképei. A nagyközönségnek a fazekas, nemezes, bőrös és fafaragó mesterek bemutató kézműves foglalkozásokat tartanak. Emellett lehetőség nyílik tereplovaglásra és lovas csillagtúrákra, és a lovas harci bemutatók mellett lovaglás oktatás is folyik a területen.

Ősi temető

align=left Az 1986-90 között folytatott régészeti ásatások során Karos község határában került elő a Kárpát-medence jelenleg leggazdagabb három honfoglalás kori temetője. A feltárt 73 sírhely megjelölésével elkészült a honfoglalók egyik leggazdagabb sírmellékletű temetőjének rekonstrukciója. Az ott eltemetettek között volt egy rendkívül gazdag férfi sír is. A benne nyugvó előkelő minden bizonnyal a 10. század első felében uralkodó magyar nagyfejedelmek belső embere, katonai kíséretének egyik vezetője, s a mellette talált pénzek tanúsága szerint kalandozó hadjáratok egyik irányítója lehetett. Mellette temették el családtagjait, kísérő harcosait és a szállásán élt házi szolgákat is. A leletek - s a környék más hasonló temetői - szintén arról tanúskodnak, hogy a környéken, a Felső-Tisza-vidéken helyezkedett el a 10. század első felében a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja.

Vissza a gyökerekhez

align=left A magyar nép 2000-ben ünnepelte államalapításának ezredik évfordulóját. A magyarságot végleg letelepítő és napjainkig megtartó döntés - Géza fejedelem és fia, Szent István király életműve - az emlékezés évében a magyar kultúrát szolgáló ünnepi programok helyi, országos, sõt a határainkon túl nyúló kezdeményezések megvalósítására kötelezte az utódokat. Történelmünk minden korszaka nyomot hagyott a térségben. A VIII-IX. századtól követhetõ ősi magyar kultúra tárgyai, mesterségei, életmódja éppúgy megelevenedik, ahogyan az államalapítás és az azt követõ évszázadok változó kultúrája.

Két folyó közt

align=left A Tisza és Bodrog ikerfolyók - akárcsak Ázsia nagy kultúrateremtő folyamközei - által közrefogott tájegység is varázslatos bölcsője volt az Európa közepén formálódó kultúrának. A terület ura és oltalmazója, a víz, átkarolva védelmezte az emberlakta szigeteket. Az ősidőkben kezdődött itt az ember küzdelme az életért, a földért, a Bodrogközért a Bodrogközzel. Nyomait őrzi a halmok homokja - kővésők, kőbalták, edénycserepek, őrlőkövek, későbbi időkből réz- és bronzeszközök - kardok, vésők, karperecek. A kelták jelenléte után az emberi művelődés európai meghatározója, Róma katonai és kereskedelmi hatása is érezhetõ.

A birodalom központja

align= left A sztyeppei lovas népek nagy keleti bölcsőjébõl a népvándorlás korában induló hunok az Alföldön építették fel hatalmas birodalmuk központját. A távoli keletrõl induló avar nép közel 300 éves alföldi birodalmának is része volt a Bodrogköz. Ezzel egy időben telepednek meg itt a szláv népcsoportok is. Keletrõl érkezett a nagy lovas kultúra végleg letelepedő és napjainkig itt élő népe, a magyar. Ma már a tudomány által is elfogadottan bizonyított, hogy a magyar nép nemzeti történelme a Bodrogközben és a Felsõ-Tisza vidékén kezdődött. A honfoglaláskor a Kárpátok hágóin át Etelközbõl érkezõ magyarság uralkodó nagyfejedelme ebben a térségben építette ki elsõ hatalmi központját. Itt tervezték meg és innen irányították az új haza teljes elfoglalását. E kor leggazdagabb leletei Karos, Kenézlõ, Zemplén, Bodrogszerdahely, stb. településeken kerültek elő. Napjaink régészei folyamatosan bővítik ezeket a lelőhelyeket és nem tudni mit rejt még Ricse, Cigánd, Kisrozvágy, Karcsa, Pácin, vagy a ma Szlovákia területére esõ magyar falvak határa, ősidőktől lakott dombvonulatai.

Növekvő turizmus

align=left A hajdani csikász-pákász, réti gyűjtögető őslakosság késői utódai egyre nagyobb területet tettek művelhetővé, mégis napjainkban is kevés errefelé a jó megélhetést biztosító munkaalkalom. Talán megoldást jelenthet az idegenforgalom fellendülése, ezen belül a falusi turizmus térhódítása. A vendéget fogadó házak egy-egy család számára munkalehetőséget, jövedelmet teremtenek. A Tisza és Bodrog folyók, a Karcsa tó vonzó pihenőhelyek. A meseszép pácini Mágóczhy várkastély és parkja a védett faóriásaival, a csaknem l000 éves karcsai templom, a romjaiban is felemelő látványt nyújtó kövesdi vár, az õsi leleszi prépostság, II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja, Borsi, vagy a híresek közül is a leghíresebb karosi és zempléni honfoglalás kori vezéri sírok a Bodrogköz látványosságai, és műemlék együttesének elválaszthatatlan részei. Egyben kiváló alapot nyújtanak a közös szlovák-magyar idegenforgalmi kooperációra. A pácini új határátkelőhely megnyitásával és a ricsei Tisza-híd felépítésével immáron a Bodrogköz megközelíthetősége, átjárhatósága közúton is biztosított.

forrás: internet