x

Gyógyító vizek reneszánsza

A modern gyógyszeres terápia diadalútján a természetes gyógymódok hazánkban sajnos sokáig háttérbe szorultak. Alábecsülték a gyógynövények és készítményeik hatását, s hasonló sorsra jutottak az ásvány- és gyógyvizek, de a megfelelő ivóvizek is, amelyek pedig a betegségek megelőzése és gyógyítása területén is jelentős szerepet tölthetnek be. Ezek a gyógytényezők manapság szerencsére újraértékelésre és fokozódó felhasználásra kerültek, s napjainkban reneszánszukat élik.

Magyarország Európa közepén fekszik, földrajzilag a Kárpátok és az Alpok által képzett védelmi vízgyűjtő rendszerében. Napjainkban újra lehetőségek nyíltak arra, hogy ezen a nagyon speciális területen, a jó ivó-, ásvány- és gyógyvizek megfelelő hasznosításával belátható időn belül ismét a világ élvonalába kerüljön.

Kitűnő vizeink a Kárpát-medence sajátos adottságaival függnek össze. Itt a földkéreg az átlagosnál ugyanis jóval vékonyabb. A földmagma hőhatása erőteljesebben érvényesül. Igen gazdagon, változatosan törnek fel a meleg vizek (Hévíz, Harkány, Hajdúszoboszló, Zalakaros, Gyula, hogy csak a leglátogatottabbakat említsem).

A fogyasztásra alkalmas ivó-, ásvány- és gyógyvizeink pedig a Kárpát-medence másik ajándéka.

Biológiailag értékes mikro- és makroelemekben gazdagok, ezért nem csak mint egyszerű termális fürdővizek, gyógyfürdők, hanem mint bevételre szánt palackozott vizek is jelentősek.

Külön ki kell emelni az ivó-, ásvány- és gyógyvizek közül azokat, amelyek a volt Pannon-tenger visszahúzódásával, megszűnésével, ill. az után jöttek létre. Ezek nagy töménységű, világviszonylatban is egyedülálló gyógyvizek csoportját alkotják. Különleges sótartalmukkal felmutatják nem csak eredetüket, a vulkanikus és más módon képződött hegyek és dombok összetevőit és málladékait (Mátra, Bükk, Gödöllői-dombság, Budai-hegység, Kárpátok, Alpok stb.), amelyekből származnak, de megmutatják a víz folyásnak és vándorlásuk során történt változásukat is. Így jöttek létre a glaubersós, keserűsós, kénes, jódos, szódabikarbónás, konyhasós, timsós, vasas stb. vizeink rendkívül nagy számban és változatosságban. Ezért vizeink minden vonatkozásban térségünk egyik leggazdagabb és legértékesebb vízbázisaként, hazánk jelentős gazdasági erőforrásává válhatnak.

Nem véletlen hát, hogy Mária Terézia korszakától egészen a második világháborúig Magyarországon egyedülálló gyógyvízkultúra jött létre, melyet a meglévő gyógyvízkincs mellett megalapozott a világszínvonal élvonalában álló kémiai analízis és az ezzel összefüggésben jelentkező precízen kidolgozott orvosi javallat, az egyetemes ásvány- és gyógyismeret, amellyel sajnos ma nem dicsekedhetünk, hozzáteszem, a meglévő technikai, tudományos, orvosi-gyógyszerészi és kulturális ismeretek mellett. Hazánkban a jó ivóvíz, az ásvány- és gyógyvizek korszerű kutatása és biológiai, orvosi hasznosítása ma még sok kívánnivalóval terhes.

Mindenesetre az bizonyos, hogy vizeink a népbetegségek (reuma, cukorbetegség, csontritkulás, szív- és érrendszeri betegségek stb.) megelőzésében és gyógyításában nagy jövő előtt állnak.

Gyógyvizeink korábban például páratlan karriert értek meg nem csak az Osztrák–Magyar Monarchia területén, hanem egész Európában és a tengerentúlon is. Történelmi adatként említem, hogy 1913-ban 26 millió darab Hunyadi János keserűvizet palackoztak és ebből 15 milliót külföldön értékesítettek. A palackozást a budai üzemben végezték az ott fellelhető vízből, hagyományos manufakturális módszerekkel. A három műszak bevezetése a munkarendben is a világon először itt történt meg.

Dióhéjban a belsőleges fogyasztásra szánt jó ivó-, ásvány- és gyógyvizek szerepéről az egészségmegőrzés és a betegségek gyógyítása tükrében.

Magyarország tehát nagyon gazdag nem csak a jó ivóvízlelőhelyekben, de ásvány- és gyógyvizekben is, melyek egyre fontosabb szerepet kell, hogy játsszanak az ember életében.

A mai körülményeink azonban még sok tekintetben nélkülözik azok kulturált és tudományosan megalapozott felhasználását.

A jó ivó- és ásványvizek kellő mennyiségben tartalmazzák a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi sókat. A biológiailag értékes ásványi són ma már az emberek szerencsére nem a közönséges konyhasót értik, melyről köztudott, hogy túlzott fogyasztása különböző betegségek, pl. magas vérnyomás, vesebetegség stb. forrása is.

Az ivó- és ásványvízben előforduló sók közül most csak a legfontosabbakat megemlítem: a kalcium és a fluor pl. a fog- és csontképzésben, a magnézium a sejtek működésében, a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában, a vas a vérképzésben, s a jód nem csak a golyva és a kreténség megelőzésében és gyógyításában, hanem a normális testi és szellemi fejlődésben, a kén az anyagcsere-folyamatokban nélkülözhetetlen.

A jódhiány enyhébb következményeit pl. a mai tudomány így minősíti: "intellektuális csökkentértékűség, csökkent szellemi képesség, kisebb intelligenciahányados" (Pajzsmirigy Sympozium, Kékestető, 1993.).

Ezek a felismerések megdöbbentőek és egyben rendkívüli jelentőségűek. A legújabb tudományos kutatások egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a többi mikro- és makroelemnek is.

A cink hiánya pl. gyorsabb öregedést okoz. Még a legközönségesebb mérgeknek is, mint pl. az arzén és az ólom, mikromennyiségben fontos élettani szerepük van.

A legtöbb elemről ma már bebizonyították, hogy az emberi szervezetnek nem csak építőkövei, de a normális anyagcsere-folyamatoknak katalizátora, a működés fenntartója is. A jó ivó- és ásványvíz ennek ellenére nem mindig kerül az asztalra!

Az okokat hosszan lehetne sorolni, de csak a legfontosabbakat említem. Nincsen fejlett, jó ivó- és ásványvíz-fogyasztási kultúránk. Ivóvíznek még sokan a vezetékes vizet vagy ásott kutak vizét használják. Ezek nem mindig táplálkoznak jó forrásból. Mikro- és makroelem-összetétele nem megfelelő, biológiailag értéktelen vagy káros is lehet, mert a szervezet számára szükséges mikro- és makroelemeket, vagy nem tartalmazzák a szükséges mértékben, vagy az arányuk nem megfelelő. Ilyenek pl. a felszíni víztározók, a folyó- és bányavizek ivóvízként való hasznosítása.

A másik probléma abból adódik, hogy az ivóvíz sok sót, kémiai elemet tartalmaz, de nem azokat, amelyekre szüksége van a szervezetnek, vagy túl sok arzént, vasat, mangánt stb. tartalmaz. A vezetékes ivóvizeknél szerencsére ezek sok esetben kivonásra kerülnek.

Sokszor a vizek bakteriológiailag szennyezettek és ezért azokat klórozni kell. A klór köztudottan rendkívül agresszív. Különösen a túlklórozott víz nem csak kellemetlen ízű, szagú, de huzamos használata még káros is lehet a szervezetre.

A biológiailag aktív elemeket megfelelő mennyiségben tartalmazó ivó- és ásványvíz legalább olyan érték, s legalább olyan fontos szerepet játszik az emberi szervezet számára, mint a mindennapi kenyér, hús, vagyis mint fő táplálékok. Sőt, egyes elemek fontosabbak, a már említett élettanilag betöltött létfontosságú szerepük miatt.

Nem véletlen, hogy a jó ivó- és az asztali ásványvizek Nyugat-Európában olyan karriert futottak be, hogy áruk sokszor többszöröse a sörnek és vetekszenek a borok árával is!

A fogyasztásra szánt ásványvizekre forgalmazásáról, hasznosításáról a 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet, a “természetes gyógytényezők” című szabályokban foglalkozik. A rendelet szerint “természetes ásványvíz… az a víz, amely kémiai és mikrobiológiailag egészségre ártalmatlan”.

Ásványianyag-tartalma legalább 1 g literenként vagy legalább fél gramm ásványi anyagot tartalmazzon, de korlátozza a nátrium-ion mennyiségét, mint egészségre ártalmas anyagot. Továbbá vagylagosan legalább 20 mg magnéziumot, 60 mg kalciumot, 0,8–1,2 mg határok közötti fluoridot kell tartalmaznia, a szén-dioxidot (szénsavat) pedig 1 g/literben minimalizálja, mint biológiailag értékes összetevőket. Az ásványvízrendelet tehát több előírt követelményt és több korlátozást fogalmaz meg.

Külön figyelmet érdemel a fluortartalommal összefüggő előírás minimum-maximum igénye. Ennek az oka, hogy a fluoridnak fontos szerepe van a csontok és a fogak képzésében. Az összes folyadék- és táplálékbevitellel a napi szükséglet kb. 1–1,5 mg-ig ideálisnak mondható. De előfordult és előfordulhat ettől lényegesen magasabb fluoridbevitel. Egy magasabb fluortartalmú ivóvíz fogyasztása (pl. 2 mg fluorid literenként) nagy melegben, erős fizikai munkáknál, sportolóknál a normálisnak többszöröse lehet. Folyamatos túlfogyasztása esetén a fogak és a csontok repedezetté, ill. törékennyé válhatnak. Előfordult és előfordulhat fogsérülés és gerinc-összeroppanás.

Az emberi szervezet számára a sókat közel optimális koncentrációban tartalmazó ásványvizeket az átlagos ivóvízszükséglet kielégítésére korlátozás nélkül lehet fogyasztani és így a biológiai vízigény részleges vagy teljes kielégítésére alkalmas. Ezekben a vizekben Magyarország rendkívül gazdag!

Korlátozással fogyasztható az az ásványvíz, amely ásványi anyagokat és/vagy biológiailag aktív természetes anyagokat olyan mennyiségben tartalmaz, hogy fogyasztása kisebb mennyiségben előnyös, de nagyobb mennyiségben nem kívánatos. Pl. magas kalciumtartalma miatt vesekőképződést okozhat. Ilyenkor a korlátozás tényét a címkén jelezni kell!

A forgalmazott ásványvizekről elmondható, hogy azok tiszták, patogén mikroorganizmusokat nem tartalmaznak. Egyéb károsító elemeket (nehézfémsók, ólom, arzén stb.), baktériumokat csak korlátozva tartalmazhatnak.

A gyógyvizek elsősorban abban különböznek az ivó- és ásványvizektől, hogy valamilyen igazolt gyógyhatással rendelkeznek. Képesek rendkívül sok, olykor súlyos betegségeket nem csak megelőzni, de egyes betegségeket hatékonyan gyógyítani is. Gyógy- és ásványvizeink egészségügyi célú felhasználása, tapasztalati alapon egyidős az emberiséggel.

Sok esetben komplex hatást gyakorolnak a szervezetre és a nagyszámú mikroelem-tartalmuknál fogva, egyben kondicionálják is azt. A mikroelemek legalább olyan fontosak a szervezet számára, mint a közismert szerves vitaminok (A, B, B12, C, D stb.), melyeket mind a jó ivó- és ásványvizek, eredetüknek megfelelően tartalmaznak.

Dr. Bartus József

Patika magazin

Kapcsolódó Tartalom