x

Kedvenc téli sportjaink

Kedvenc téli sportjaink

Amikor hét ágra süt a nap és szikrázva veri vissza a fényt a hótakaróról, vagy a jégtükörről, a hideg ellenére is a szabadba vágyunk, de nem mindegy, hogy milyen korcsolyát veszünk fel, melyik sílécet választjuk, milyen szánkót vásárolunk.

Lazán siklani a jégen

A befagyott víz csábításának már őseink sem tudtak ellenállni. Ezt bizonyítják a régészeti leletek, melyek között őskori, akkor még csontból készült, kezdetleges korcsolyák találhatók. A középkor hajnalán születtek meg az első fából készült, vas éllel ellátott korcsolyák, melyek már sokkal gyorsabbak és biztonságosabbak voltak, mint elődeik, ezekkel már pörögni, forogni, táncolni is lehetett. A tizenkilencedik század Amerikájában találkozhatunk először, mint forradalmi újítással a fémből készült, cipőhöz rögzíthető talpakkal.

A korcsolya sokáig, különösen a skandináv vidékeken, közlekedési eszköz volt csupán, s csak később vált kedvelt sporttá, ekkora azonban már különféle korcsolyacipők készültek, a szerint, hogy műkorcsolyázásra, gyorskorcsolyára, vagy jéghokira használták. A korcsolyázás azonban nem pusztán sport, de társasági esemény is, amely divatot teremtett, amelyben igen fontos szerepe van a megfelelő korcsolyacipőnek. S, ezzel már el is érkeztünk ahhoz a sarkalatos kérdéshez, hogy milyen koricipőt vásároljunk. A legfontosabb a megfelelő méret és a kényelem, ha kissé nagy, akkor nem fogja rendesen a lábat, könnyen kibicsaklik, ha enyhén is, de szorít, akkor pedig jobban kihűlnek a lábujjak. Ha valaki nem márkafüggő, akkor is érdemes a márkákhoz ragaszkodni a korcsolyavásárlásnál. Egy olcsó korcsolya csak megkeserítheti a sport örömét, ha kevés pénzünk van, inkább próbáljunk meg másodkézből egy jó minőséghez hozzájutni.

A legtöbb korcsolyacipő ma már nem csak csinos, de meleg béléssel készül, felsőrésze lehet műbőr, bőr, vagy velúr. A műbőr előnye, hogy könnyen tisztítható, de kissé merev, nem biztos, hogy megfelelően idomul a lábhoz. A velúr roppan trendi, főleg ha a szárára kihajló szőrmével készül, viszont elég kényes. A legideálisabb a puha műanyag talprésszel készült, valódi bőr felsőrészes cipő, aminek a tisztítása sem jelent gondot, és kellemesen öleli körbe a lábat. Ha kiválasztottuk a megfelelő korcsolyát, kérdezzünk rá, hogy kell-e éleztetni, s ha igen, első utunk műhelybe vezessen. A korcsolyához persze dukál egy öltözékünkhöz illő trendi korcsolya táska és egy megfelelő méretű él védő, amivel bátran lépdelhetünk az öltözőpadig.

Sí a havon

Akárcsak a korcsolya, a síelés története is több ezer évre nyúlik vissza. Számtalan barlangrajz, ókori történetírók munkái tanúskodnak arról, hogy a cipőre kötözhető fa alkalmatosságot már a kőkorszaki emberek is használták. Ebben az időben persze még nem beszélhetünk sportról, jobbára a vadászatot könnyítették meg vele, és nem csupán havon, de a mocsarakban is használták. Rájöttek ugyanis, hogy a megnövelt talpakon nem süppednek el, így a gyorsabb és mozgékonyabb vadakat hamarabb utolérik. Az északi hófödte területekről egyre tovább terjedt, először, mint közlekedési eszköz, majd az 1800-as évek derekára szabadidős sporttá vált. Az évezredek során a lécek formája is időről-időre változott, az eleinte kerek hótalpak mind inkább megnyúltak, orruk felfelé kunkorodott, hogy a hóból kiállva még könnyebbé tegye a közlekedést.

Sportklubok alakulnak, és megszületnek az első sí versenyek is. Ekkoriban azonban a sport nem csak havon siklásból állt, hanem sílécszállításból is, a 2-3 méter hosszú lécek súlya pedig 5 kiló is lehetett. A következő kihívást tehát a sílécek modernizálása jelentette. Elsőként megszülettek a műanyag lécek, melyek azon kívül, hogy sokkal könnyebbek voltak, sokkal jobban csúsztak a havon, mint elődei. A huszadik század hozta el a véglegesnek számító megoldást, fa mag köré különféle rugalmas anyagokból készítenek bevonatot.

Ezzel a síelés kulcskérdéséhez érkeztünk, milyen lécet válasszunk. Ma már a gyártók kínálatában igen sokféle síléccel találkozhatunk, de a márkáktól függetlenül vannak olyan szempontok, amikre érdemes odafigyelni, hiszen egy jól megválasztott síléc szárnyakat adhat. Tisztában kell lennünk valós sí tudásunkkal, más-más lécet kínálnak ugyanis a kezdőknek, a haladóknak, és a vérbeli profiknak. Ezután következik a súly és a magasság. A túl hosszú léc csak versenyzőknek ideális, amatőr sportolók kezdőként jól teszik, ha mellmagasságig érőt választanak, de a későbbiekben se legyen a léc hosszabb, mint a testmagasságunk. Bakancs vásárlásakor figyeljük, hogy a kötés megfelelő legyen, a bakancs közepe a talp legkeskenyebb részére essen. A szakmai szempontokon túl ma már fontos a kinézet is, ami a léceknél a színekben és a formákban domborodik ki. A sí öltözékek divatja mára legalább olyan sűrűn változik, mint az utcai viseleteké, ezért a lécek kiválasztásánál az esztétikai szempontok is előtérbe kerültek.

Csúszás a havon

Valaha a szánkózás csak a gyermeki öröm forrása volt, a felnőttek sportja kimerült abban, hogy húzták a szánkón ülő lurkókat. Napjainkban ismét a huszonéves korosztály egyik kedvencévé vált a fakutyázás, így külön pályák és szánkók készülnek a felnőtteknek. Története a sízéssel és a korcsolyázással szemben fiatalnak számít, hiszen csak a kilencedik század vikingjeinél lelhetők fel az első ródlira utaló leletek, és maga a sport is csupán a tizenkilencedik század fordulóján szerveződött. Szemben a korcsolyával és a síléccel, a szán elsősorban áruszállításra született, és míg formája nem sokat, anyaga annál inkább változott az idők folyamán. A felfelé görbülő talpak fából készültek, de a huszadik században már találkozhatunk a jobban gyorsuló fém változattal is, ami a sebesség mellett a súlyzózás élményét is nyújtotta gazdájának. Mára a szintén jól gyorsuló és könnyű műanyag szánok jöttek divatba, amiken csak egy fém sín található, de találkozhatunk már összecsukható szánkóval is a piacon.

Azt, hogy milyen szánkót válasszunk, csak a divat, a nosztalgia, vagy éppen extravaganciánk határozza meg. A régi jó fa járgány még mind a mai napig a legmegbízhatóbb és legtartósabb darab, hosszú évekig lehet vele siklani a lejtőn. A legtöbb nagy bevásárló központban hozzá juthatunk, és az ára sem túl borsos. Akik a vad száguldozást kedvelik, jól teszik, ha acél talpakon nyugvó alumínium szánt vásárolnak, amivel biztosan leelőznek mindenkit a pályán. Az egyik nagy autómárka is forgalmaz ilyen fazont, ennek megfelelően az ára is kissé borsos, és koránt sem biztos, hogy megéri. Igazán praktikus darab az összecsukható változat, amit a völgybe érve összehajtunk, és kistáskaként felsétálunk vele a hegytetőre.

Győri Anna