A név első leírásával egy 1800-as évekbeli könyvben találkozhatunk, a „Balneotechnika vagy útmutató a gyógyító fürdők elkészítéséhez és alkalmazásához„ című műben. A kezelés úgy történik, hogy a megáztatott szénát, lehetőleg alpesit, felpakolják a test teljes felületére, amit nagy hőmérsékleten, legalább 40-42 fokra felmelegítenek. Nem ritkán a hatás fokozása érdekében még be is tekercselik a pácienst.
A megáztatott szénában lévő értékes vitaminok, ásványi anyagok és fehérjék a test felületén kioldódnak és felszívódnak, ezáltal táplálják, szépítik a bőrt. Ebből a szempontból különösen jelentős a széna bétakarotin tartalma, amely regenerálja, selymesíti a test teljes felületét. Mivel a szénafürdőnek gyengéden izzasztó hatása van, ezért kíméletesen tisztítja, méregteleníti a szervezetet. Remek lehetőség tehát mindazok számára, akik a szauna vagy gőzfürdő élvezetét bármilyen egészségügyi okból nem vehetik igénybe. Az ünnepek és a farsangi nagy lakmározások után még a fogyókúrák kiegészítésére is ideális, hiszen az izzadással a méreganyagokon kívül a felesleges kalóriák is távoznak, miközben a bőr feszessége is megmarad. A hőhatásnak köszönhetően, szintén a szaunához és a gőzhöz hasonlóan, a vérkeringés is élénkül.
Remek immunerősítő, ezért a téli hónapokban egy-egy szénafürdő kúrával, akár az influenzajárványt is megúszhatjuk. Egyes vidékeken a lumbágó, a reuma és minden mozgásszervi probléma gyógyírjának tekintik a szénafürdőt. A szénából felszabaduló illatoknak köszönhetően oldja a feszültséget, így stresszoldásra is hatásos megoldást kínál a szénafürdő.
S végül, de nem utolsó sorban, akár házilagosan is készíthetünk igazi szénafürdőt. Ehhez nem kell mást tenni, mint 500 grammnyi szénafüvet négy-öt liter vízben felforralni, majd negyed óráig főzni. Leszűrve beleöntjük a kád vízébe és 10-15 percig ellazulva, akár gyertyafénynél, kellemes zene mellett élvezzük hatását.
Győri Anna