Ki ne rejtette volna már el szégyenkezve kezét, mert az száraz és fakó volt?
A bőr sima, selymes látványa és tapintása komoly gondoskodás, napi ápolás útján érhető el.
A legalkalmasabb időpont a fürdés után kínálkozik, hiszen ekkor a köröm körüli és a kézfej bőre is felpuhul. Az elhalt hámréteg ugyan lekopik, az újnak azonban hidratálásra van szüksége. Az aloe verát tartalmazó kézkrémek megkötik a nedvességet, a jojoba olaj pedig selymessé teszi a bőrt.
A körmök ápoltsága szorosan összefügg a vitamindús táplálkozással, de az E-vitamintartalmú kéz-és körömápolók is segíthetnek.
Lássuk csak a körömágyat övező, sokszor már elszarusodott hámréteget!
A bőr néhány perces melegvizes áztatása után ennek óvatos eltávolításához habkövet használhatunk. Ilyenkor a körömre ránőtt bőrt a manikűrkészletben megtalálható faspatulával gyengéden feltoljuk, majd ollóval levágjuk.
Vigyázat!
A körömreszeléshez már csak akkor lássunk hozzá, ha körmünk megszáradt, mert annak puha szerkezetét könnyen megsérthetjük.
Mit tehet még egy magára valamit adni akaró nő, ha az imádott férfi még ennek ellenére sem hever a lábai előtt?
Nos, a kézcsók után gesztusaival szédítheti a férfit, és csibészen igazgathatja ruháját, miközben játszik minden lehetőséggel: körbepillant, hogy jön-e valaki, azután visszakapja a tekintetét és kiváncsian szemléli önmagát. Puha orrocskája durcás ívben szalad föl, s ha egy rakoncátlan tincs hullik a homlokába kezecskéivel terelgeti helyére az elszabadult göndörséget. Aztán a rúzs után nyúl, beleszagol a krémtégelyekbe, púderfelhőbe burkolja arcát és lám sokszor még ez is kevés.
Gyanítom, az idők kezdete óta él a vágy a nőkben, hogy finom illattal, bársonyos bőrrel és más csábító praktikával tegyék a bolondját a férfiakkal.
Mikor a világ az egyiptomiak körül forgott szénvonalú szemöldökkel ékes, fehér arcú, piros ajkú nőkkel találkozhattunk volna, akik liliomolajjal ápolták testüket, és hennával színezték hajukat. A római nők a balneumban fogukat fogporral, fogkefével fehérítették, lenge ruhácskáik alatt pedig ragyogóan ápolt nőiességükön kívűl nem viseltek egyebet.
Feledjük hát mi is a középkor félreértését, miszerint a pestis terjedésében szerepe volt a gyakori mosdásnak, és gondoljunk inkább azokra az alapvető higiénés szempontokra, melyek a civilizált világban ma már mindenütt elterjedtek és elfogadottak.