x

A római fürdő világa

A római fürdő világa

A fürdőkultúra eredete az ókori Római Birodalom idejére nyúlik vissza. Pontosan 2000 évvel ezelőtt állítólag csupán Rómában kb. 170 nyilvános fürdőhely létezett, amelyek a higiénia és testedzés mellett mindenekelőtt szociális célokat szolgáltak.

Aki ellátogat egy római fürdőbe, az hagyományosan a következő fürdőhelyiségekben fordul meg: tepidarium, caldarium, laconium és frigidarium.

A tepidarium (meleg fürdő, a latin tepidus = langyos szóból ered) egy langyos, vérkeringést kímélő helyiség és – a hideg és a forró fürdő között – regeneráló fürdőnek számít (a fürdőhelyiség hőmérséklete 37-39 fok C). A helyiségben való tartózkodás rendszerint feszültségcsökkentő hatású és az itt tartózkodás ideje nincs behatárolva.

A caldariumot (forró fürdő, a latin calidus = forró szóból ered) néha gőzbarlangnak vagy aroma-gőzfürdőnek is hívják. A caldariumra jellemző a magas páratartalom (akár 100 %-os is lehet) és egy 42-50 fok C-os sugárzó hő, ahol jól megizzadhatunk. Ugyanúgy, mint a tepidariumban, a meleg egyenletesen verődik vissza a kerámia- vagy terrakotta csempés falakról, padokról és mennyezetről. Az ideális tartózkodási idő ebben a helyiségben 30-40 perc.

A laconium (elnevezését feltehetőleg a lakon néptörzsről kapta) intenzív helyiségnek számít. Egy állandó kb. 55-65 fok C-os hőmérsékleten a test legkésőbb 15 perc múlva erősen izzadni kezd. Legfeljebb egy órát lehet a helyiségben tartózkodni.

A frigidarium (hideg fürdő, a latin frigidus = hideg szóból ered) egy hideg helyiség. Az itt tartózkodás revitalizációra szolgál a sugárzó hőt kibocsátó helyiségben való hosszabb tartózkodást követően. Orvosi szempontból a meleg illetve forró helyiségekből a hideg klímába történő átmenetnek egészségileg fontos szerepe van. Ehhez társulhat még egy hideg zuhany vagy hideg vízbe (merülőmedence) történő lemerülés.

Alacsonyabb hőmérsékleten minden erőfeszítés nélkül és rendszerint elviselhetőbben lehet szaunázni, mint a klasszikus szaunában. Az emelkedő hőmérséklet a test lassúbb alkalmazkodását teszi lehetővé, kímélve ezzel a szívet és a vérkeringést. A gőz nedves melege javítja a légutak vérkeringését. A gőz mélyen behatol a légcsőbe illetve a tüdőbe és elősegíti (különösen illóolajok hozzáadásával) a légutakban a váladék feloldását.

Kapcsolódó Tartalom