A 20. század elején Tamai Tempacku japán orvos kibővítette a hagyományos tapasztalatokat az emberi anatómia és fiziológia nyugati ismereteivel. 1964-ben a japán kormány hivatalosan is elismerte a shiatsut, mint terápiát és elhatárolta a hagyományos módszertől.
A shiatsunak különféle stílusirányzatai alakultak ki. A legismertebbek a Tokujilc Namikoshi és Shizuto Masunage féle változatok. Európában ill. német nyelvterületen a shiatsu az 1970-es években vált ismertté Wataru Ohashi („ZEN-SHIATSU”) révén, aki az eljárást tanfolyamokon és könyvekből tette elérhetővé a széles nyilvánosság számára.
A shiatsu az akupunktúra és az akupresszúra ismeretein alapul. Ezen hagyományos tapasztalati tudás szerint minden élet alapja az energiaáramlás. Ezt a „Qi” (japánul „Ki”) életenergia befolyásolja, mely a testben meghatározott pályákon, a meridiánok mentén folyik. Ha ez az energia kiegyenlített, akkor jól érzi magát az ember, ha viszont blokkolt, akkor jelentkeznek a „tünetek” és végül a betegségek. A terápia során kézzel, hüvelykujjal, könyökkel, térddel illetve egész testtel dolgoznak. A hagyományos masszázstól eltérően itt nem használnak izomerőt, hanem a saját testük nehézségi erejét használják ki.
A kezelés során a beteg rendszerint a földön fekszik. Az orvos a meridiánok alapján különféle feszültségi állapotokat érzékel: túl sok „Ki” (Jitsu) vagy túl kevés (Kyo). A kezelő testsúlyának a meridián pontokra gyakorolt nyomásával állítja helyre a Ki egyensúlyát.
Minden egyes pontot öt másodperc ill. két perc közötti időtartamig „nyom”. Egy kezelés időtartama kb. fél óra és pár naponta meg kell ismételni.
A nyomáspontok izgatása állítólag boldogság hormonokat (szerotonin) és fájdalomcsillapító anyagokat szabadít fel, mely által a testi és lelki feszültségek feloldódhatnak.
A kezelés célja, a betegségek lehetséges okainak első jeleit gyógyítani, hogy ne fejlődhessen ki. Ide tartoznak a feszültség, idegesség és a krónikus fáradtság. A shiatsu alkalmazásra kerülhet azonban hát- és fejfájás esetén, menstruáció előtti tünetek, emésztési problémák, légúti- és szív-vérkeringési betegségek esetén is. Súlyos betegségek esetén vagy már beteg szervek, izmok és csontok esetén nem jelent segítséget.