A drágakövek használatának legegyszerűbb módja, ha magunkon viseljük azokat, a fájó testtájaktól vagy bizonyos bőrfelületektől függetlenül. Ehhez rendszerint egy-három követ használunk, nyers vagy megmunkált (csiszolt) formában, függőkben illetve drágakő nyakékekben.
A nagyon értékes drágakövek, mint pl. a gyémánt, rubin, zafír és smaragd rendszerint nyers kövek formájában kerülnek felhasználásra. Egyéb más kövek csak nyers formában kaphatók a kereskedelemben. Ide tartoznak pl. az azurit, honigcalcit és az uwarowit. A kezeléshez a legmegfelelőbb a nyers köveket egy bőr tasakban a nyakban viselni.
A megmunkált kövek olyan kövek, melyek köszörűporral és egy forgó dob segítségével lekerekítenek és lecsiszolnak. Ezért „dobköveknek” is hívják ezeket és zsebben vagy – mint a nyers kövek – egy bőr tasakban hordhatók a nyakban.
Az ún. donut-ok az utóbbi időben egyre divatosabbak. Ezek lyukas kövek, melyek egy hosszú bőrszíjon lógnak a nyakban, és éppen ezért könnyen le- és felvehetők.
A mai drágakő terápia tulajdonképpen hagyományok sokasága, melyek részben teljesen kritikátlanul kerültek átvételre. Ezek például medáliák átadása, amelyek gyakran az Atlantisz idején történő állítólagos használatára vonatkoznak, mint a bolygókhoz és a csakrákhoz való hozzárendelés, melyekből a kövek speciális gyógyító erejét és spirituális hatását vezették le.
A drágakövekkel történő gyógyítás a mágikus – okkultista területről ered, minden racionális alapot nélkülöz. Az orvostudomány a drágakövekkel történő gyógyítást nem ismeri el.