x

Csúcsformában a dióval

Egy erősen szeles napon épp akkor indultam útnak, mikor a kerti diófánk egész dióesőt hullajtott. Nem tudtam ellenállni a csábító papirhéjjú terméseknek, és rögtön összeszedtem egy kosárnyit. Amikor pár nap múlva már kellő mennyiségűre szaporodott a dió állományom, tanakodni kezdtem mi mindenhez kezdhetek vele.

Mint az mára már köztudott, a dió csemegézése nem csak élvezetes, de egészséges is, japán és amerikai kutatók szinte egy időben mutatták ki, hogy a rendszeresen diót fogyasztóknál kisebb a szívinfarktus előfordulása, mert jótékonyan hat a koleszterin szintre, a keringésre és erősíti a szívet.
Napi egy maréknyi dióbéllel sokat tehetünk egészségünkért, olyan vitamin, ásványi anyag és telítetlen zsírsav bombát juttatunk a szervezetünkbe, amivel a tabletták nem tudják felvenni a versenyt, miközben a nassolást is megoldjuk vele. S, ha mindez nem lenne elegendő, megtudom, hogy a bőr szépségének őre sem más, mint a dió. A benne lévő A-vitamin megakadályozza a bőr öregedését, de segít megtartani a nedvességét, ezzel pedig a ráncosodást védi ki. És, ha igazi finomsággal akarjuk magunkat kényeztetni, akkor a dióbelekre kevés mézet csurgatunk, amitől aztán ez a csemege a legcsábítóbb desszertekkel is vetekszik majd. Így még fokozzuk a dió jótékony hatását, hiszen a mézet a legjobb természetes immunerősítőként és roborálóként tartják számon, amely serkenti a belső elválasztású mirigyek működését, elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. A dió és a méz kombinációja olyan egészségőrző vitaminkoktél, amellyel legalább hetente egyszer kényeztetem magam, sütemény vagy fagyi helyett.

A dió szüretelése után kerítek egy nagy méretű összehúzható szájú vászonzsákot, és ebbe beletéve kiakasztom a teraszra, hogy a nap kicsit kiszárítsa, majd így összegyűjtve és kiszárítva teszem el a kamrába. Pucolatlanul, hűvös helyen megfelelően tárolva akár a következő termésig is eláll, és ízletes marad. Ha a dióbélről ennyi jót el lehet mondani, akkor mindez fokozottan igaz a belőle készült dióolajra, ami koncentráltan fejti ki hatását. Nekem kora gyermekkoromat idézi a dióolaj, amikor más napozószer nem lévén, sokan a strandon kenegették vele magukat. Ma már itthon kevés helyen kapható, és ha van, ára duplája az olívaolajénak.
Pedig talán nem is tudták akkor, milyen jót tesznek vele bőrüknek. A dióolaj külsőleg szépít, fiatalít, belsőleg pedig gyógyít. Úgy tartják, hogy az agy és az idegrendszer tápláléka és még a koncentrációs képességet is növeli. Akárcsak a dióbél, a belőle készült dióolaj is csökkenti a káros koleszterineket, persze csak akkor, ha nyersen fogyasztjuk. Önthetjük salátára, remekül ízesíthetjük vele a flekken sült húsokat, de napi 1-2 kávéskanál natúron a leghatékonyabb. Nálam a natúr kiskanalas fogyasztás nem jött be, úgyhogy inkább maradok az ételek és saláták dióolajjal való ízesítésénél. Most divatos öko-világunkban még a takarításnál is alkalmazhatjuk, a bútortisztítót például kiválthatjuk vele, remekül ápolja, szépíti a fából készült dolgainkat.

A diófában az a csodálatos, hogy minden része hasznosítható, így leveléből például kitűnő gyógyító tea készíthető. Egészséges zöld leveleket válogattam össze, az első szüretből rögtön készítettem egy itókát. Két nagyobb levelet gondos lemosás után leforráztam 2 deci vízzel és lefedve negyed órát állni hagytam. Kellemes dióolaj illata van, íze kissé fanyar, de állítólag még a csalánteánál is jobb méregtelenítő, vértisztító, emésztést segítő. A népgyógyászat szerint vértisztító, megakadályozza a gyomor- és bélhurut kialakulását. Nem csupán belső fogyasztása egészségmegőrző, kívülről alkalmazva is jótékony a leforrázott diólevél. Külső lemosóként alkalmazva enyhíti a bőrpírt, eltünteti a pattanásokat, gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően nagyon jó orvoslója a különböző bőrbetegségeknek, aranyér ellen pedig a diólevélből készített ülőfürdő javallott.

A teához hasonlóan készíthetünk dióbort is. Habár dióbornak hívják, nem igazi bor, inkább csak dióval ízesített bor. A friss diólevelet ilyenkor borba áztatjuk legalább egy bő hétig, majd sötét üvegbe öntjük. Étkezés előtt étvágycsináló, étkezés után emésztésjavító, ha egy kupicát megiszunk belőle. A dióborhoz hasonlóan készítenek diópálinkát és diólikőrt is, de mivel a dió nem leveses gyümölcs, mint az alma, vagy a szilva, ezért jobbára ezek is inkább dióval ízesített alkoholok. Érdemes házilag szárítani diólevelet, így a téli hónapokban mindig kéznél van és segít leküzdeni az influenzát, megszünteti a torokfájást, de kisebb sebeket és sérüléseket is kezelhetünk vele a dióból készült teával.

Ezen felbuzdulva nekiálltam, hogy én is kiszárítsam a maradék leveleket. Az első gondom az volt, hogyan oldjam meg, hogy a levelek alul-felül egyformán levegőzzenek. Végül, mintegy függőágyként, vászon kendőt feszítettem a folyosó két rácsa közötti félárnyékos helyen és belefektettem a leveleket. Megszáradva is megőrizték szép zöld színüket. A szárított levelekből nem csak teát, de bió hajfestéket is nyerhetünk. Ekkor töményebb teát főzünk és azt lefedve egy teljes napig állni hagyjuk, majd a keveréket, mint a hajfestéket, ecsettel a hajra kenjük. A dióolajat száraz, töredezett hajra is kenhetjük, egy fél óra alatt új életre kell a hajkorona.

Dióolajat tesznek a hidratáló, feszesítő arckrémekbe, testápolókba, sőt még tusfürdőkbe, szappanokba is.
A dióolaj önmagában is hamar beszívódik a bőrbe, kellemes illata van, és nem csak selymesíti a bőrt, de a benne lévő kollagénnek köszönhetően fiatalítja is. Kiváló eredményeket érhetünk el vele, ha a narancsbőr elleni hosszabb kúrára használjuk. Barátnőm két-három héten át gondosan bemasszírozta a kritikus comb, csípő, fenék körüli bőrt és látványos bőrsimulásról számolt be. Ha rendszeresen visszatérünk egy-egy kúrára, akkor a cellulitisz tartós megjelenése nagyon sokáig elodázható. Dióolajat tartalmazó termékeket és magát a dióolajat gyógyszertárakban, bio-piacokon és natúr boltokban vásárolhatjuk meg.

A dió a konyhában is remekül kamatoztatható, és nem csak édességek készítésénél. A belőle készült olaj dió-íze jól illik különféle salátákhoz, levesekhez, gyökérzöldségekhez, burgonyához és szószokhoz. Én leginkább a cékla salátát készítem dió-olajjal, mert ez a két íz különösen jól harmonizál egymással. Mivel a dió-olaj hőre érzékeny, ezért főzéshez, sütéshez ne használjuk, de ha mégis egy kis dió ízt szeretnénk becsempészni az ételekbe, a már elkészült sültekhez, főzelékekhez utólag, a már kész finomságokhoz keverjünk egy keveset. Amit a tárolásról tudni kell, hogy olaja hamar avasodik, ezért fénytől védett, hűvös helyen tartsuk, erre legjobb a hűtőszekrény.

-györi-
  • 

    Téma szerint

  •