Szerencs a Taktaköz, a Harangod vidék és a Hegyalja déli részének kereskedelmi és kulturális központja. Idegenforgalma főként átmenő, közvetítő jellegű, de gazdasági, közlekedési kulcshelyzete, városias volta, műemlékei, fürdője is sok érdeklődőt vonzanak ide. A tokaj-hegyaljai nagy múltú borvidéket az ország belsejéből e városon át lehet elérni, ezért találó az elnevezés: Szerencs a Hegyalja kapuja.
LÁTNIVALÓK, LÁTVÁNYOSSÁGOK
align=left A város egyik legjelentősebb műemléke a Rákóczi-vár, amelyet - részben a középkori bencés kolostor felhasználásával - 1557-ben kezdtek építeni, Tokaj előváraként. 1586-1711 között, kisebb megszakítással a Rákóczi-család tulajdonában volt.
Ma az épületegyüttes részben szálloda, részben kulturális központ. Itt kapott helyet a Zemplén Múzeum is. Helytörténeti gyűjteményének alapja dr. Petrikovits László (1901-1972) szerencsi fogorvos magángyűjteménye, amely több ezer képeslapot, ex librist, fotót, könyvet, néprajzi és helytörténeti tárgyat tartalmazott.
Ma csak a képeslapgyűjtemény több mint 800 000 darabból áll. A múzeum bemutatja a képeslapok történetét is. Ugyancsak állandó kiállítás foglalkozik a vár építéstörténetével.
align=right A várkastély közelében, a Rákóczi út mellett áll a barokk római katolikus templom, amelyet 1750-ben kezdtek építeni és 1764-ben szentelték fel. Berendezése is a XVIII. századból való. A templombelsőt 1864-ben átfestették.
Szinte átellenben a katolikus templommal, kis dombon található a műemlék, fallal körülvett református templom. Az egyhajós, gótikus stílusú templom mai formájában a XV. században épült, de egyes források szerint már a XIV. században állt itt egy gótikus templom.
align=left Itt nyugszik Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem, késő reneszánsz, vörös és fekete márvány síremléke 1610 körül készült. Az épület É-i falán tábla emlékeztet arra, hogy 1605-ben itt választották Erdély fejedelmévé Bocskai Istvánt.
A város harmadik, a görög katolikus hívők temploma a Hegy utcában áll. A késő barokk épületet 1799-ben emelték. Meg kell említenünk a cukorgyár mellett (Gyár út 1.) található ún. cukormúzeumot, hivatalos nevén a Cukoripar-történeti (gyártörténeti) Kiállítást és Nemzetközi Cukorgyűjteményt. A múzeum a gyár fennállásának 100. évfordulóján, 1989-ben nyitotta meg kapuját.
align=right Ma már közigazgatásilag Szerencshez tartozik a tőle É-ra fekvő Ond. Az Árpád-kori település Ond vezér nevét viseli. A várostól Ny-ra, vele teljesen összeépülve található Bekecs község. Az Árpád-kori falut, ponto-sabban sós fürdőjét a százdi apátság alapítólevelében (1067) már említették. Gótikus eredetű római katolikus templomát 1938-ban részben lebontották és megtoldva újjáépítették.
GASZTRONÓMIA
align=left Szerencset, nagy múltú borvidék, Tokaj-Hegyalja kapujának is szokás nevezni.
Hegyalján a szőlő és gyümölcstermesztésnek évszázados hagyománya van, több itteni, a Tokaji borvidékhez tartó település a világörökség része lett.
A Szerencsi Csokoládégyárat a Stühmer-gyár, a Magyar Cukoripari Rt. és a Hangya Szövetkezet hozta létre és a 20-as évek derekán indult igazán fejlődésnek, amikor a svájci állampolgárságú Liechti Frigyes, a temesvári csokoládégyár korábbi igazgatója került az üzem élére.
Kezdetben csak táblás csokoládét és kakaót gyártottak: 1927-ben jelent meg a boltokban máig legismertebb termékük, a Boci csoki, az 1928-ban védjegyeztetett "cicás" kakaó pedig sokáig egyet jelentett a szerencsi gyárral.
align=right Az 1930-as években már cukorkát, tejkaramellát, bonbonokat és desszerteket is készítettek, s hamar népszerűvé vált a konyakos meggy és a macskanyelv is.
Az 1948-as államosítás után a cég Szerencsi Csokoládégyár, majd Szerencsi Édesipari Vállalat néven működött tovább. A céget 1991-ben megvásárolta a svájci Nestlé S.A.
FÜRDŐKULTÚRA
align=left A Rákóczi-vár történelmi falainak szomszédságában az 1900-as évek elején építtette fel a település elöljárósága az akkor még elsősorban tisztálkodási célokat szolgáló községi fürdőt.
Az 1900-as évek utolsó évtizedeiben funkcióját vesztette, majd bezárt a létesítmény. Az egyre inkább leromló állagú épület felújítására 2006-ban nyílt lehetőség.
2007 őszén nyílt meg a létesítmény, amelyben számos fitnesz-, wellness- és rekreációs szolgáltatást kínálnak a helyi lakosságnak és a városba érkező vendégeknek.
ÁLLANDÓ PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK
align=right Zempléni Fesztivál (június)
Szerencsi Nyár (július-augusztus)
Országos Csokoládé Fesztivál (augusztus)
Szerencsi búcsú (szeptember)
VÁROSTÖRTÉNET
align=left A település környéke már az őskorban lakott volt: Szerencs-Taktaföldváron újkőkori, a Hajdúréten rézkori leleteket tártak fel. Anonymus krónikája szerint Árpád fejedelem és vezérei Hung várából jövet a Takta mellett, a Szerencse hegyéig elterülő mezőn táboroztak le.
A 12. században a johannita lovagrend alapított itt kolostort. Szerencset a középkorban említik először: a plébániatemplomról első említése 1217-ből való. Az 1420-as évek körül Szerencs és környéke Brankovics György szerb despota birtoka lett.
A 1490-ben már mezőváros, a Rákóczi család birtoka volt; 1507-től pedig Szapolyai János volt a helység ura. 1565-ben a vár I. Ferdinánd kezére került.
align=right 1583-ban Rákóczi Zsigmond zálogba kapta Rudolf császártól Szerencs várát és a nemesi birtokot, majd 1603-ban a végleges adománylevelet is megkapta.
1605. április 17-20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Ezt követően 1606. március 9-én Bocskai a szabad királyi városi rangot adta Szerencsnek.
align=left A 18. században a település fejlődésnek indult, ám a fejlődés a 19. században megtorpant, sőt, 1876-ban Szerencs a városi rangot is elveszítette. Az ipartelepítés azonban újra elősegítette a fejlődést.
1889-ben felépült a cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára volt, majd 1923-ban pedig a csokoládégyár is felépült. 1930-ban már csaknem 7000 lakosa volt a településnek.
A II. világháború után Szerencs a Szerencsi járás székhelye lett. Az 1960-as években a fejlődés új lendületet kapott, a meglévő gyárakat korszerűsítették, felépült a kenyérgyár és a gépgyár is, új iskolák nyíltak.
align=right 1984-ben Szerencs újra városi rangot kapott. Az EU szabályozás reformjának következményeképpen 2008. március 10-én bejelentették a cukorgyár bezárását. 2009. március 10-én a gyár területén emlékparkot avattak és az önkormányzat emléknappá nyilvánította március 10-ét.