x

Szilvásvárad története

Szilvásvárad története

A falu nevének eredetével kapcsolatban igen sok feltételezéssel találkozhatunk. Fényes Elek szerint Szilvásvárad egészen egyszerűen a szilvatermelésről kapta a nevét. Mások szerint az 1790-es években működő vashámorokban termelt szilíciumdús nyersvasról, azaz a szilvasról nevezték el.

align=left A Bükk-hegység - így Szilvásvárad is - már az ősember korában lakott volt. A kiterjedt erdőségek biztosították a bőséges élelmet, a barlangok biztonságot nyújtottak a ragadozók ellen. A bükki kultúra nyomai megtalálhatók a Szeleta, az Istállóskői, a Petényi stb. barlangokban. A hegység folyamatosan lakott volt a réz- és bronzkor idején is.

Az i.e. VII-VI. században megindult szkíta vándorlás elérte a falut is. A Tófőhegy északkeleti oldalán feltárt temetőrész leletei a legjelentősebbek közé tartoznak. A magyarok megjelenéséig kelták és szlávok lakták a területet, de megfordultak erre a vandálok és az avarok is. A honfoglaló magyarok elsősorban a tágas, alföld jellegű földterületeket foglalták el, s csak lassan húzódtak fel a Bükk északi régióiba. A bélapátfalvi apátságot 1232-ben alapították. A hagyomány szerint IV. Béla a muhi csata utáni menekülés során egy éjszakát az Istállóskői barlangban töltött, majd Bélapátfalván is időzött. (Dr. Wittner Mór, IV. Béla király története, Temesvár 1893.)

A tatárjárást követően majd száz évet kell még várni, míg az első írásos emlék, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Warad néven megemlíti. A XIV. században Éleskő, majd Dédes várához tartozott. Ezzel együtt lett királyi birtok, amikor Ernye bán unokáinak hűtlensége miatt Károly Róbert Dédes várát elkobozta. Nagy Lajos idejében királyi vadászvár volt itt. Királyi várbirtok maradt 1438-ig, amikor Albert király Dédessel együtt Szilvásváradot is a Pálóczyaknak adományozta. A királyi tulajdont képező falurészt 1666-ban I. Lipót király Keglevich Miklósnak adományozta. Szilvásvárad ettől kezdve, az 1890-es évek végéig a Keglevich grófoké maradt. 1792-ben Gróf Keglevich Ádám földesúr erdőségei faanyagának jobb kihasználása céljából, a hamuzsírégetés emlékét őrző Szalajka-völgyben vasfinomító és kovácsoló hámort állított fel. (A hamuzsír az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen alapanyag, melynek latin neve: sal alcalicus, innen származik a "Szalajka" elnevezés, régebben Hámor-völgynek nevezték.) A községi pecsét címeralakja a XIII. században: földből kinövő szilvafa, alatta ekevas, két oldalán egy-egy stilizált virág, körirata: Szylvas.

Az 1950-es években a bükki karsztra telepítették a lipicai ménest. Ennek eredményeként indult fejlődésnek a lovassport-bázis Szilvásváradon. A falu és a megye összefogásának leglátványosabb eredménye az 1984-ben megrendezett páratlan magyar sikert hozó Négyesfogathajtó Világbajnokság volt.

Kapcsolódó Tartalom