x

Lajosmizse, a puszták városa

Lajosmizse, a puszták városa

Hajdanán erdők, ligetek borították azt a tájat, ahol a mai Lajosmizse elterül.A Duna ekkor még szabadon csavargott a sík vidéken, és elég sok hordalékot lerakott errefelé is.
Talán a víz közelségének köszönhető, hogy a terület már a bronzkorban lakott volt. A tatárjárás után kunok telepedtek meg a vidéken, és ők hozták létre az első kis falvakat is. Úgynevezett székek létesültek, összesen hét, melynek egyike Mizseszék volt. Nevét IV Kun László király egyik nádoráról kapta, aki a Mizse névre hallgatott. Mizseszék már akkoriban is komoly településnek számított, kőtemplomának romjai a mai napig láthatók.

A török hódoltság alatt a terület elnéptelenedett. A török tisztek legelőnek, kerteknek adták bérbe a területet helyi gazdáknak. Később a Habsburgok hasznosították a vidéket. Közben a lakosság lélekszáma újra növekedésnek indult, 1877-ben vált önálló településsé Jász-Lajos-Mizse. A környék lakói nagyrészt Jászberényből és Jászladányból érkeztek.
1890-ben már 7000 lakos élt itt és 539 tanya volt a környéken. Ezekben az évtizedekben épült a római-katolikus és a református templom is. 1902-ben kapta a település a mai nevét. Lajosmizse mai napig őrzi a pusztai élet hagyományait, és büszke jász gyökereire.
A II. világháború idején a lakosok nagy részének el kellett hagynia otthonát. Több ház leégett, más épületek a harcok során komoly sérüléseket szenvedtek. Az '56-os szabadságharc forrongása sem kerülte el a települést, az események több halálos áldozatot követeltek.

A hatvanas évektől újabb fellendülés kezdődött, 1970-ben a nagyközségi, 1993-ban a városi rangot kapta meg Lajosmizse.