Két nap a Fried kastélyszállóban

align=left Az első meglepetés, ami ért, az a Fried szálló személyzetének magától értetődő segítőkészsége volt. „Semmi gond, természetesen behozzuk autóval az állomásról” – válaszolták a telefonba, amikor a kastély megközelíthetőségéről érdeklődtem.

A kastély épülete igazi kis ékszerdoboz, szelíden megbújik a szőlődombok alatt, mintegy két kilométerre a vasútállomástól. Már az odavezető út alatt megfogalmazódott egy érzés bennem, egy olyan érzés, amely a fővárosban ritkán jut osztályrészemül: a nyugalom. Ahogy begördültünk az udvarra, az autóból kiszállva megérintett a természet, s ez az érzés egyre jobban erősödött.

align=left A barátságos recepciós személyesen kísért fel lakrészembe, hogy megmutassa, mit hol találok. A meglehetősen tágas szobába első látásra beleszerettem. A hátsó részben egy hatalmas faragott ágy és egy hasonlóan szép szekrény fogadott. Mint utóbb megtudtam, távol-keleti, kézzel faragott darabok. A szoba előterében csinos kis nappalit alakítottak ki, amelyben a négy súlyos fotel és asztal tökéletes harmóniában van a szoba többi berendezési tárgyával.

A szobához tartozó ívelt kőerkélyről kitekintve elém tárult a kastélykert hátsó része. Valami ilyen helyen szeretném egyszer megírni régóta tervezett novelláskötetemet – gondoltam magamban.

align=left Túl sok időt nem akartam vesztegetni az értékes két és fél napból, hiszen dolgozni jöttem ide, ezért kastélyfelfedező-körútra indultam. A recepció mellett hatalmas előtér fogadja az ide betérőket. Egyik sarkában színvonalas bár található, ahol nemcsak kitűnő kávét, hanem jófajta alkoholos és alkoholmentes nedűket is fogyaszthatunk, választva a bárszékek és a kényelmes fotelek között. Ebben a melegben kifejezetten jólesik egy ital mellett átlapozni az újságokat, amelyek odakészítve várják a vendégeket.

align=left Az előtérből nyílik a szálloda étterme. Az elegáns asztalok már megterítve várják a közelgő vacsora vendégeit, úgyhogy el is határoztam, első körutam befejeztével hamarosan vissza is térek ide. Az étteremhez hatalmas hátsó terasz is tartozik, a vendégek a meleg esetéken itt is elfogyaszthatják vacsorájukat. A teraszról elindulva tettem kis sétát tettem a kastélykertben. A rendezett, gondozott kert első felében található kődelfin-pár a tulajdonos vietnámi feleségének szerzeménye, mellette apró játszótér fogadja a legkisebb szállodalakókat. A kastélyt másik oldalról megkerülve, és a domboldalon felfelé haladva hamarosan elértem a kültéri medencét. Az égszínkék víztükör mellett napozóágyak álltak szép sorban. Itt a jó időt kihasználva éppen egy pár lubickolt, nem akartam őket megzavarni, úgyhogy tovább folytattam sétámat a domboldalon.

Mintegy harminc-negyven méternyit haladva, és a szállodára visszatekintve csodálatos látvány tárult elém. A kastély innen a hátsó oldalról mutatja meg teljes pompájában igazi arcát. Tökéletes harmónia: a buja zöld és a felújított, régi fényét idéző épület – madárdal és tücsökciripelés háttérzenével – kell ennél több a nyugalomhoz?

align=left Szűk félóra múlva már a vacsoraasztalnál vártam, hogy folytatódjék a csoda, ami ma történik velem. A hangulat továbbra is családias, a diszkrét zene mellé az előzékeny pincér azonnal gyertyát gyújtott – apró figyelmesség, mégis emeli az est fényét. Úgy döntöttem, hogy megkóstolom a ház borát. A 2006-os évjáratú fehér cuvée hibátlan – nem gondoltam volna, hogy ezen a vidéken ilyen finom a hegy leve. A konyha nemzetközi, de a mégis elsősorban magyaros ízekről Bachmann Viktor mesterszakács gondoskodik, három kollégájával egyetemben. Nem célom most, hogy gasztronómiai értekezést is beleszőjek kastély-ismertetőmbe, meg egyébként sem szakterületem, ezért csak annyit írok: próbáltam valamiféle apró hibát, hiányosságot felfedezni a felszolgált ételekben vagy a kiszolgálásban, de egyszerűen nem találtam. Az ízek tökéletesen harmonizáltak pillanatnyi hangulatommal, az étkek pontosan akkor érkeztek, amikor kell, s mikor két fogás között egy kicsit kimentem a teraszra friss levegőt szívni, az előzékeny pincér udvariasan figyelmeztetett, hogy tálalva van.

align=left Másnap másodmagammal folytattam felfedező körutamat. Szabó Bálint, a szálloda online marketing-menedzsere készségesen végigvezetett azokon a részeken, amit még előző nap nem sikerült felfedeznem.

A hotel egyik szegletében egy kis wellness-részleg működik. A jacuzzi mellett hidromasszázs kabin és hat fős szauna áll a vendégek rendelkezésére. Mint megtudtam, rendkívül népszerű szolgáltatás ez a vendégek körében, ezért hamarosan bővülni is fog a létesítmény – egy közeljövőben felépülő új épületben kap majd helyet.

align=left Ottjártamkor éppen nyitásra várt a vadonatúj borszaküzlet. A kis helyiség hátsó részében apró pince bújik meg, az üzlethelyiségben pedig hamarosan az ország összes borvidékéről kaphatóak lesznek a legszínvonalasabb borok. De a tulajdonos borász-szenvedélyét nemcsak ez az üzlet mutatja jól. A már ismerős tegnapi útvonalon felsétáltunk a domboldalra, ahol egy apró kis bormúzeum sorakoztatja fel azokat a korabeli tárgyakat, eszközöket, amivel hajdan előállították ezt a nemes italt. A múzeum természetesen egy újabb borospince előtere, egy a sok közül, ami még a dombon található. De a vendégek szórakoztatására nem ez az egyetlen létesítmény itt. A múzeum közelében egy teraszos kis házikó, valamint a kertben található grillező egység gondoskodik a szabadtéri sütő-főző mulatságokról. A vendégeknek ősszel szüreti mulatságot rendeznek, ahol természetesen be lehet állni szüretelni is – eközben a személyzet már készíti az est ínycsiklandó finomságait, a szabadtűzön készült húsokat, ételeket.

A kastélyba visszafele tartva, elhaladtunk egy épület mellett, ami vadászházként működik. Ide elsősorban külföldi vadászcsoportok érkeznek szervezetten, de bárki előtt nyitva áll, aki érdeklődik az ősi szenvedély iránt. A szobák a főépülethez hasonló felszereltségűek, de itt biliárd és csocsó fogadja a hazatérőket, igazodva a hangulathoz és a hely szelleméhez.

align=left A Fried kastélyszállót a mennyei nyugalom, a családias légkör, a figyelmes kiszolgálás méltán teszi népszerűvé a vendégek között, és bizony érdemes jó előre bejelentkeznie annak, aki szeretne részesülni mindabból a földi jóból, amit ez a kis kastély nyújt, és amit az 1780-ban Simontornyára betelepült, a nagymúltú bőrgyár elődjét megalapító Fried Salamon leszármazottai építtettek 1926-ban.

Vinnay Péter