A kastélyszállót átölelő ősfás, országosan védett arborétum valóban a pihenni vágyó vendégek menedéke. A közel 3000-féle fa- és cserje között szép számmal találhatunk impozáns méretű fákat a XIX. század végéről is.
align=left
Az arborétumot 1972-ben kezdte telepíteni Festetich Andor, hiszen abban az időben a főúri kényelemhez hozzátartoztak a napközbeni kiadós séták, így a 4 hektár területű növényzetet 7,5 hektárrá fejlesztette. 1910-ben a kastély új tulajdonosa a kertészet és növénykultúra iránt elkötelezett báró, Baich Mihály fejezte be elődje munkáját. Az ő elképzelései nyomán alakult ki a ma is látható dús növényvilág, amelyet további hat hektárral növelt. Ebben segítségére volt az az 1920-as szőlőpusztulás, amely révén hatalmas területeket tudott vásárolni a környék szőlősgazdáitól az arborétum kiterjesztésére.
Ha a vendégek az arborétum belseje felé veszik az irányt, teraszos kialakítású, pázsitos és virágos szegélyek mentén juthatnak egyre beljebb. Valamikor a századforduló környékén gyönyörű rózsakert pompázott itt, amelyet sajnos a világháború végleg elpusztított.
A többszintes lombozat szűrve engedi be a napfényt, így hűs levegőt biztosít a nagy nyári melegekben is. Az elődök szakértelme a gazdag, változatos növényvilág megteremtése mellett a harmonikusan együtt élő, egymásba érő lombozatok látványában érhető tetten.
align=right
Az ősfás arborétum egyik sarkában gyönyörű virágoskert nyomait láthatjuk. A kertre immár ráférne a teljes rekonstrukció, de még ebben az állapotában is élmény a gondosan kialakított, szépen nyírt törpepuszpángok által szegélyezett utakon járni, amely közvetíti számunkra a kései romantika hangulatát. Az arborétumban könnyen találkozhatunk mókusokkal is, akik egy akrobata ügyességével ugrálnak ágról-ágra kedvenc csemegéjük, a török mogyoró után kutatva. Elüldögélhetünk az öreg fák és cserjék árnyas lombjai alatt, ahol megélhető az időtlenség, a múlt századok véget nem érő nyugalma. A kastélyprogramok különlegessége az arborétum vezető kertészével tett, közel egyórás séta, amely alatt érdekes történeteket hallhatunk a kert születéséről és a növényekről.
Az Arborétum nevezetességei az idős fenyők, a szelestei ezüst hársak, amelyek a park legnagyobb és legértékesebb egyedei voltak, de viharkárt szenvedtek, az idős szelídgesztenyefák, a liliomfagyűjtemény, a különböző bükkfák és tölgyek.
Az Arborétumot 1952-ben országosan védett természetvédelmi területté nyilvánítják és a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Szelestei Erdészete kezelte 1969-ig. 1992. február 1-től a Szelestei Önkormányzat az Arborétum tulajdonosa és fenntartója.
)
)
