x

A Festetics-kastély kertje

További ajánlataink

A Festetics-kastély kertje

A kastély helyén Gersei Pethő János, először 1433-ban említett, fallal körülvett kisebb várkastélya állt, amelyhez természetesen kert is tartozott. Erről közelebbi leírást, alaprajzot nem ismerünk. Ugyanígy nem maradt emléke az 1745-ös átépítésnek, kertátalakításnak sem.

align=left Ránk maradt azonban Hofstädter Kristóf 17 55-ben készített építési és kertrendezési terve. E szerint a kertet kőkerítés határolta, és a területet 6 részre osztotta. Hátul hegyesszög alakú, örökzölddel sűrűn ültetett rész zárta le a kilátást. Előtte 4 tagból álló barokk ízlésű, franciakertre jellemző virágágy-együttes volt, amelyhez délkeleten az ötödik, az összes közt a legszeszélyesebb vonalvezetésű tag csatlakozott. Ezekben 5 szökőkút működött. A virágágyakban alakfákat, nyírott sövényeket, sőt nagy edényekben teleltetett exotákat is ábrázolt a tervező. Többen a híres kerttervező, Le Notre (1613-1700) terveihez hasonlítják Hofstädter Kristóf e munkáját, olyan finom és szellemes megoldású. Az épület terv szerint épülhetett át, de a racionális gazda a kerttervet fényűzőnek tartotta, és annál egyszerűbbet építtetett. Az azonban bizonyosnak látszik - a ma is élő fák mérete, illetve a későbbi kerttervező leírása alapján -, hogy valahol a kertben vagy az udvaron több olyan fa állott, amely már ebben az időben sem volt fiatal.

Ekkor még közvetlenül a kastély épülete előtt vezetett a főutca. A hozzá tartozó telek, miként az a török kor utáni nyílt telepítésű kastélyoknál szokásos volt, gazdasági udvarra, lakóudvarra, és kertekre tagolódott. Az ÉK-i sarokban volt a gazdasági udvar, amelyet praktikus okokból erős kerítéssel rekesztettek el a további területektől. Délre volt a jóléti díszkert, amelyet a kastély szárnyai közt levő lakóudvartól semmi nem választott el. A díszkert egyszerűbb, aszimmetrikus franciakert volt. A fő utat 202 db, két-két sorba ültetett hársfával szegték. A két kert félben a fákat sakktáblaszerűen ültették. Lényeges, hogy a későbben virágzó kertészet már megvolt csírájában, de még nem érintkezett közvetlenül a kastélypark kerítésével.

align=left 1792-től Festetics György már angolparkot építtetett. Angolparknak azt a jelentős területű, pázsittal borított jóléti kertet nevezzük, amelyben kisebb-nagyobb facsoportok, bokrosok, magányos fák, illetve tisztások váltakoznak természetes ritmusban; a területen található vizeket - forrás, ér, tavacska, vízesés - és más természetes felszíni tényezőket - domb, csupasz szikla, lejtő, völgy, sík, bemélyedés - használják ki mesterien. Rendezőelve közé tartozik a természetességre való törekvés, a laza szerkezetű, épületből jól áttekinthető elrendezés. Virágágyat csak a bejáratok előtt tur meg: a spontán növények oldottan, természetes sűrűségben virítanak a fűben. Az angolkertekben kedvelik az örökzöld bokrokat, a hosszan virágzókat, a színes termésűeket. Szívesen ültetik azokat is, amelyek eleséget adnak télen a madaraknak. Hiszen az angolpark kedvelt fészkelő helyük, amely egész nap madárdalaitól hangos. A benne sétáló ember pedig a lombárnyék közt jó levegőt s csendes nyugalmat talál.

Festetics II Tasziló 1885-ben a kastélyépítéssel párhuzamosan meghívta Keszthelyre a már akkor is európai híru kerttervező professzort, Henry Emest Milnert Londonból, aki javasolta, hogy a gróf a kastély előtt elterülő térséget szerezze meg, hogy ott porszűrő előkertet lehessen kialakítani. A cserével megszerzett területen ekkor esett áldozatul a román kori Szent Márton templom. Tulajdonképpen az előkert és a park ekkor nyerte el mai képét.

Tervének másik alapelgondolása volt, hogy a gazdasági udvart távolabbra kell helyezni, a park sík területét kisebb-nagyobb dombokkal kell megtörni, és mesterséges tavat is létre kell hozni. Terve annyira megelőzte korát, és oly jellemző az angolkert építésének virágkorára, hogy azt ma is tanítják az angol egyetemeken.

A növényzet telepítésekor az idős fákat igyekezett tervébe belefoglalni, illetve azokat átültetni. Ennek során megismerte és leírta az idős fák átültetésének "magyar módját". Ez abból állt, hogy kora tavasszal a körülásott gyökereket vízzel öntözték. Az ráfagyott, így a fát talajjal együtt, viszonylag kis gyökérkárosodással el lehetett szállítani új helyére. Nyolc-kilenc méter magas fákkal tették ezt, ami nagyon igényes és nehéz fizikai munkát jelentett.

A kastély tölgyfakockával kirakott kapualjától a "Francia-kerten" keresztül; majd a park főtengelyében több száz éves kocsányos tölgyek, kocsánytalan tölgy, magyar tölgy, kislevelű hársak, nagylevelű hársak, szádokfa közt vezetett a család magánútja a "Bécsi kapun" át a" Vadgesztenye - alléig". Onnan délre fordulva a Fenékpusztai majorba telepített világhírű méneshez 6 kilométer hosszú fekete fenyő allén jutottak el. A "Fekete fenyő-allé" nagyobb részt megmaradt, 1958 óta megyei védettséget élvez.

Az angolpark fénykorában (1887-1945) 42 hektáron terült el. A hozzá- és meg nem értés következtében napjainkig 7,2 hektárra zsugorodott. Sok nagy értékű fát és bokrot vágtak ki a park nyugati felén, de másutt is.

Nyomtatható verzió
Küldje el ismerősének
Kapcsolódó Tartalom