x

Szilvakórus a tulipános pohárban

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Szilvakórus a tulipános pohárban

Feltöltve: 2011-05-09

A feltúrt Károly körútról a Budapesti Pálinkafesztivál idén felköltözött a Budai várba, ugyanoda, ahol ősszel a Pálinka és Kolbász Fesztivál már megtalálta a helyét. Jobban is illik a történelmi háttér, a tágasabb tér, a csillagos égbolt a pálinkaünnephez, mint az a szűk kis tisztás a város közepén, a benzinködben-bűzben.

A bejutáshoz a tulipános kóstolópohár mellé idén kuponok helyett bankkártyát kapunk, azt lehet több helyen is feltölteni, s aztán a pálinkafőzdék csinos kis egyenházacskáiban egyetlen mozdulattal fizetni vele. (Állítólag a kuponokat elhagyogatták, zsebre gyűrték, és aztán nem találták a szórakozottabb vendégek, most viszont jóval hosszabbnak tűnik a sorban állás a feltöltő pontokon, mint a kuponos korszakban.) Újítás az is, hogy ezentúl minden tavaszi pálinkafesztivál valamelyik pálinkagyümölcs köré szerveződik. Az első ünnepelt a szilva lett, tíz pálinkaház italából el is készült a fesztiválra az ország szilvapálinkája.

Megkóstoltuk. Könnyed, üde, igazi tavaszi pálinka, olyan, mint egy májusi virágcsokor, vagy mint a zümmögő kórus a Pillangókisasszonyból. Csak hát az elmúlt években minket nagyáriákhoz szoktattak a magyar pálinkások. Idő, mire megmagyarázzuk egymásnak: éppen az a jó benne, hogy az ember megissza, és utána a svédasztalnál bármerre elindulhat az ételsor összeválogatásakor. Hogy kortyolni lehet belőle néhány centet egy teraszon, csevegéshez, és nem kell hosszan befelé figyelni az ízutazásra, mert ennek a parfümös italnak a szilvakórusa már az elején eldúdolt magáról minden fontosat.

Pörgelepény a Szilvagányoktól

Mi azért, ha már itt vagyunk, visszatérünk az áriákhoz. A Bezerics Pálinkaházról az idei HunDeszten nyert ezüstérem előtt nem is igen hallottunk, besztercei szilvapálinkájuk rekedtes-fémes, szikár szépségével, határozott kontúrjaival a nap nagy meglepetésének bizonyult. Muszáj volt ezüstérmes Cserszegi Fűszeres szőlőpálinkájukból is kortyolni, és újra a tulipános pohárból áradó letisztultság, magabiztosság varázsolt el. De hát csodás szilvák vártak még ránk az ünnepen. A Brill Pálinkaház szilvasora a Stanley-val és a muskotályos szilvával, a Márton és lányai érlelt szilvája, a Zsindelyes Szatmári szilvapálinkája, a Matheus Klagenfurtban a World Spirits Awardon is ezüstérmes (60 fokos!) pálinkája és a Szilvagányok szilvás ételei. Mi a házikenyértésztában sütött véreshurkát kóstoltuk szilvamustárral és egy kis szilvacsatnival, mely utóbbi a gomolyasajttal töltött kenyérhez járt eredetileg. Kerekes Sándor, aki a közelmúltig a hírneves Gold Menza-Bisztró frontján küzdött azért, hogy a magyar egyetemisták gyomrába is világszínvonalú étkek jussanak baráti áron, most a fenti kompozícióval tisztelgett az év gyümölcse előtt.
Tiszta, kifejező ízek, egyszerűség, egészséges alapanyagok, nyitottság a magyar konyhatörténeti hagyományokra, és a világ nagy konyháira – ez mondható el a pörgelepényről (ami egy élesztő nélküli, lapos, kerek tészta), és a benne tálalt malacsültről vagy az édesköményes szilvasalátáról is. Hamar arról kezdünk beszélni, milyen technikával sütötték Mátyás király korában az egybesült állatokat, s hogy mennyire gyakoriak voltak a régi magyar konyhában a gyümölcsös fogások, és egyáltalán nem számított ritkaságnak a gyümölcs-hús kombináció, amelyet édesen-savanykásan-sáfrányosan tálaltak a leggyakrabban.

Régi vágású kisüsti a szél ellen

Részeges aszalt szilvás süteményt is kóstolunk, a Zila cukrászdában készült, csak 18 éven felülieknek! A lilás, remegő szilvahab közepén egy kis üregben aszalt szilva guggol, a Rézangyal 55 fokos szilvapálinkával jól megöntözve.

A Brill Pálinkaház kuckójánál véletlenségből utolértük a Szilvagányok séfcsapatát, most láttuk csak, hogy Brillék spárga- és medvehagyma-párlata mellé cékla- és sárgarépapárlat is került a kollekcióba. Céklát kérünk, és nem csalódunk, szép, pontos ital, mindent elmond a cékláról, ez is a séfek kedvence lesz.

Ha az ember elmélyed a gyümölcsízekben, illatokban, a belső hallása is élesedik. Az egyébként mutatós, különféle népi hagyományokkal átitatott világzenét játszó bécsi székhelyű DelaDap! produkciója az este végén kezdett csak zavarni. Meghallottam mindazt, ami nem volt ugyanolyan tiszta a zenében, mint a pálinkákban. Előtte csak azért gyötört a hangosítás, mert a pálinkásokkal egymás fülébe kellett ordítanunk a zajban. De segítettünk ezen is, meg a hidegen is: a Spiritus Primusnál még egy kis jó testes, nyers, régi vágású kisüsti birspálinkát meg egy kis óboros balatoni törkölyt elkortyolgattunk. A kedvenc vörös törkölyöket most inkább hagytuk, nem lett volna esély, hogy vaníliásra melengessük a kezünkkel a csípős éjszakai szélben.

Varga Klára