Régebben strandon fröccsöt inni nagy bátorságra vallott, vagy igénytelenségre, de én szép vékonyfalú szörpös pohárban jó, helyi olaszrizlingből való nagyfröccsöt kaptam, és a faluban az esti szalonnasütéshez is találtam kicsit testes, régimódi, de finom és olcsó lellei háziborokat.
Kollégáim néhány nappal korábban döbbenten bámulták Badacsony főterén a vurslit. Nem akartak hinni a szemüknek, mert ők borteraszt, koncerthelyszínt, bármit el tudtak volna képzelni oda, mint turisztikai attrakciót, csak azt nem, amit láttak.

Balaton-kutatás


Ugyanezen a nyáron, pontosabban 2012. májusa és szeptembere között a Magyar Turizmus Zrt megbízásából reprezentatív felmérés zajlott a Balaton partján. A balatoni Regionális TDMSZ Szövetség tagjai 1140 magyar és 225 külföldi turistának adták át azt a kérdőívet, amely azt firtatta, mit várnak a turisták a balatoni vendégségtől, és mennyire elégedettek azzal, amit kapnak.
Az összesített adatokat Balatonalmádiban a Hotel Ramadában ismertették a térség turisztikai szakembereivel és a sajtó képviselőivel. A kérdőív többek közt arra kérte a nyilatkozókat, hogy ötfokú skálán fejezzék ki, milyenek az elvárásaik a balatoni tartózkodással kapcsolatban. Az összesítésből az derült ki, hogy a magyar vendégek elvárása: 4, 07 (jó), az átlagos elégedettség: 4,02 ( jó), alig marad el a várakozásoktól. A megkérdezettek szinte mind (97, 7%) ajánlaná a Balatont másoknak is. A vártnál jobb tapasztalatokról számolt be 21, 6%, míg kissé csalódott volt 8,7%. A válaszadók háromnegyede tervezi, hogy visszatér a környékre, és csak 1,5% mondta, hogy nem jön többet.
A külföldiek nem vártak olyan sokat a magyar tengertől, az átlag: 4,00 (jó), de pozitívan csalódott 4,14. Majd mindnyájan ajánlanák a Balatont ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak (96, 7%), és csaknem a harmaduk tervezi a visszatérést. A vártnál jobb tapasztalatokkal ment haza 31%-uk, és csak 6,6 százaléknak volt rosszabb tapasztalata, mint amire számított.

Az oroszok jönnek, a németek nem annyira
A 2012-es Balaton-kutatásban szakmai mélyinterjúk is készültek, s ezekből kiderült, hogyan változott napjainkra a Balatoni régió turisztikai pozíciója, és hogyan változott a helyzete külföldi versenytársaihoz viszonyítva.
A belföldi turisták körében javult a régió megítélése, az ideérkezők értékelték, hogy javult a vízminőség, és hogy a fejlesztések következtében kellemes, sokféle igényt kielégítő szállásokat és programot találnak. A bor- és gasztronómiai turizmus irányába is történtek lépések, de még van lehetőség további fejlesztésekre. A külföldiek körében csökkent a balatoni nyaralás, mint vonzerő. Egykor a kettészakított Németország a Balaton partján egyesült: sokan kötötték össze a kempingezést azzal, hogy a másik német államba szakadt szeretteikkel találkozhassanak. A rendszerváltó, idősödő németek elmaradoznak, a következő generációt a Balaton már (vagy még?) nem szólította meg. Az adriai nyaralás újra biztonságos az ex-jugoszláv államok területén, aki tehát tengerpartra vágyik valójában, nincs oka, hogy megálljon nálunk.
A legtöbb vendég még mindig német, az osztrákok maradtak, amennyien voltak, a lengyelek száma pedig nő, mert szeretik a falusi turizmust, az oroszok meg az egészségturizmust. Viszont a németek és az osztrákok most kezdik felfedezni Bulgáriát.

A Balatonnak inkább a tóparti célpontok az igazi versenytársai. A Garda-tó, a Fertő-tó ausztriai része, esetleg a Wörth-i tó. Mindegyik helyszínen sokkal erősebb, határozottabb azonban a marketingtevékenység, mint ami a Balaton kapcsán ma eléri a külföldit. A szakemberek szerint még sok kiaknázatlan lehetőség van a balatoni turizmusban. Különösen az egészségturizmus, a bor- és gasztronómiai turizmus, a kulturális és fesztiválturizmus, de a konferenciaturizmus területén is mérföldes lépésekre lenne mód. Nagyon kellemessé és tartalmassá teszik a balatoni nyaralást a tó és környéke gazdag természeti és kulturális adottságai a kicsi távolságok, és az, hogy nagy a hagyománya turizmusnak a tájon.
Gyengeségnek tartják a szakemberek, hogy rövid a főszezon, nehéz megközelíteni az északi partot, és infrastrukturális hiányosságok is tapasztalhatók sokfelé. Turisztikai szempontból gazdátlannak tűnik a Balaton, nem jelenik meg egységes arculattal, Balaton-márkával. A turisztikai szolgáltatók és más helyi szereplők között gyakran nincs együttműködés.

Jásdi borterasz

Hogy az elmondottak nagyobb nyomatékot kapjanak, Csopakon meglátogattuk Jásdi István pincészetében a franciásan berendezett borteraszt, ahol megkóstoltuk merlot-kékfrankos rozéját. Ez a két szereplő még szőlő korában került össze a könnyed, illatos, hagymahéj színű borban. Kecskesajtot eszegettünk hozzá zöldsalátával.

Közben Jásdi úr arról beszélt, hogy létezik egy Balatonikum klub, és abban szállodák, borpincék, éttermek fognak össze a közös vendéglátásért. 2011-es Lőczedombi olaszrizlinget ittunk az erdei gombás marharagu mellé, amelynek a körete volt a meglepetés: apró kockákra vágott sült krumpli, sült céklával. Aki tartani akarta a böjtöt, kapott párolt zöldséget hüvelyes zöldborsóval. Bár a vidék fehérboros, de a marhához vörös bor kellett, egy könnyed, ebédre pont jó cabernet-franc 2009-ből.
Eplényben: libegőn, hüttében

Kóstoltunk egy fűszeresebb, testesebb, régimódibb cabernet-francot is 2008-ból. Ezt a tételt Ronalder János püspökről, a korábbi tulajdonosról nevezte el a borosgazda. Bemondták a rádióban, hogy a közelben a havazás miatt utakat zártak le. Mi ebből arra következtettünk, hogy akkor biztosan nem is kell Eplénybe menni, a Nordica Síarénába. A helyszínen lett világos: aki szeret síelni, az nem fogja azt mondani, hogy a hó miatt megáll az élet. Neki akkor kezdődik. Megcsodáltam síruhás gyerekeket, síruhás kutyát, gondoltam, csak bevisznek minket valami meleg helyre, de felültettek a Szent Sólyom libegőre inkább.

Vízszintesen vágta a havat az arcunkba a szél. Csodás volt fent a pályák fölött fagyva-dideregve is: messzi völgyekre, lankákra láttunk, és megtudtuk, hogy nyáron is üzemel pálya: olyankor bringaaréna. Nyáron persze meglátogatnánk a kilátót is a domb másik felén. Azon is csodálkoztunk, hogy lehet, hogy szerdán, kora délután, „munkaidőben” ennyien vannak. Kiderült, hogy akciós nap van: szerdán és pénteken délután négytől tízig 40-50 százalékos kedvezménnyel lehet síelni, és minden mást, köztük a libegőt is igénybe venni.
A hüttében gőzgombócot kértünk. Aki Ausztriában evett már ilyet, megesküdött, hogy ez ugyanolyan: hatalmas gőzölgő knédligombóc mákkal, vaníliaöntettel, a közepén szilvalekvárral.
Arról megoszlottak a nézetek, hogy hol jobb síelni, itt vagy osztrák helyszíneken (árakat, pályákat figyelembe véve), de az, hogy Eplény 115 km-re van Budapesttől, sokat számít a sírajongóknak.