Fagylalttal a kezében sétál egy turista egy olaszországi nyaralóhely utcáján, és egyszer csak látja, hogy egy csinos nő vitatkozni kezd egy utcai árussal. Lopással vádolja a nőt, aki elkezd vetkőzni, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Percek alatt tömeg verődik össze. Amikor a nő már a fehérneműnél tart, a boltos hirtelen megtalálja az eltűnt árut, bocsánatot kér, a nézelődők eltűnnek. És velük együtt a turisták pénztárcája is, hiszen a színjáték alatt egy zsebtolvaj banda dogozott a bámészkodók között.
A legtöbb csalás egyébként már jól ki van próbálva, és mindenfelé találkozni lehet velük. Barcelona, Berlin és Firenze utcáin egyaránt megtalálható a nálunk „itt a piros, hol a piros” néven, külföldön inkább a „kagylójáték” vagy „borsó és répa” néven ismert játék; a játékosoknak ki kell találniuk, melyik kagyló mögött van a labda. Könnyűnek látszik, de akik nyernek, azok mind beépített emberek, a turista csak veszíthet.
align=left Vigyázni kell a taxisofőrökkel: a legkörmönfontabbak közé tartoznak. Egyik trükkjük például, hogy úgy tesznek, mintha elejtették volna a számlát, felvesznek egy másikat, amin nagyobb összeg szerepel, és szólnak az utasnak, hogy nem fizetett eleget. Mások hétköznap napközben is hétvégi vagy éjszakai tarifával számolnak. Ha valaki csökkenteni annak kockázatát, hogy kirabolják, jó, ha a szállodából vagy az étteremből hívat taxit, lehetőleg valamelyik ismertebb taxi-társaságét. Megoldás az is, ha előre megállapodik valaki a taxisofőrrel a viteldíjról, de ilyenkor érdemes előre tájékozódni a tarifákról. Aki pedig mégis komoly vitába keveredik, hagyjon egy elfogadható összeget az ülésen, és szálljon ki az autóból.
align=left Nagy kísértés a csalók számára, ha készpénz kerül elő. Ha valaki segíteni akar pénzt kivenni az automatából, utasítsa el udvariasan: a PIN-kódját akarják. Ha egy pénzautomata elnyeli a kártyáját, nézze meg alaposan, nem lóg-e ki a résből egy vékony műanyag-darab: ha igen, akkor a csalók később ennek segítségével csipesszel ki tudják szedik ki a kártyáját. Még akkor sincs biztonságban, ha pénztárosokkal vagy banktisztviselőkkel van dolga. Azok is boldogulni akarnak; a trükkjük az, hogy lassan adják vissza a pénzt. Abban reménykednek, hogy a turista azt hiszi, már nem jár neki több pénz, rávágja, hogy „Grazie”, és elmegy. Óvatosnak kell lennie annak is, aki nagyobb értékű bankóval fizet étteremben vagy üzletben. Olaszországban például a teljesen értéktelen régi 500 lírás érme nagyon hasonlít az 2 eurós érméhez, és ezért időnként megpróbálják azt elsütni helyette.
Néhány tolvaj a vonatjegy-kiadó automaták körül les a naiv turistákra. Buzgón segít jegyet vásárolni, és közben eltünteti a pénz egy részét. Azt se hagyja, hogy egyenruhában lévő vasúti alkalmazottaknak látszó emberek segítsenek a római pályaudvarokon: készségesen a helyére kísérik, azután pedig „borravalót” kérnek. Az, hogy valaki egyenruhában van, nem jelenti azt, hogy valóban hivatalos személy. Olaszországban például megállíthatják – hamis – „Turistarendőrség” jelvényt viselő emberek, akik hamis számlákat keresnek a pénztárcájában. Ha odaadja nekik, még azt is csak akkor veszi észre, hogy pár bankjegy hiányzik, ha már eltűntek a „turistarendőrök”. A szállodában sose nyisson ajtót „hotel-inspektoroknak”. Általában ketten vannak, és amíg a turista az egyikkel van elfoglalva, a másik besurran és elviszi az értékeket a komódból.
Bécsben egy hosszú bársonyköpenyt viselő, szépen kisminkelt, felékszerezett, hivatalosnak látszó nő árult jegyeket az Operába a legfelkapottabb nevezetességek közelében. A jegyek persze hamisak voltak.
Spanyolországban ápolatlan, koszos nők szólítják meg a turistákat, a barátság jeleként rozmaringágat nyújtanak nekik, aztán jósolnak neki, és fizetséget követelnek. Kerülje a szemkontaktust, ne fogadja el a rozmaringágat, és mondja udvariasan, de határozottan: „No, gracias.”
Mindez nem jelenti azt, hogy Európa veszélyes hely, hiszen a csalások nem megszokottak. Sőt, bizonyos értelemben biztonságosabb az USA-nál, hiszen itt a tolvajok „fájdalommentesen” szabadítják meg a pénzüktől a turistákat. A csalókat könnyű elkerülni, ha felismeri őket az ember. De ne felejtse: még a legéberebb utazót is át lehet verni. Ha ez történik Önnel, ne hagyja elrontani a vakációját. Lehet, hogy könnyebb lesz a bőröndje, de megfelelő hozzáállással szép emlékekkel térhet haza.
Forrás: www.eturbonews.com