x

Bringával a Somló körül

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Bringával a Somló körül

Feltöltve: 2015-09-10

Biciklitúrára indulunk a Somlói borvidékre az év két legforróbb napján. Az új, 250 kilométeres bicikliút jó 30 kilométeres szakaszát teszteljük a vendéglátással, látnivalókkal, harapnivalókkal és persze a borokkal együtt.

Izgulok egy kicsit, milyen lesz a negyven fokban való kerékpározás, de nagyon egyszerű: 5-6 kilométerenként megállunk, iszunk vizet, olykor friss forrásvizet, kifújjuk magunkat és kész. A túra első délelőttje a Marcal völgyébe visz, a marcalgergelyi Joó-tóhoz, amely a tulajdonosról kapta a nevét. Valójában több horgásztavat alakítottak itt ki, a falutól 500, a Marcal folyótól kétszáz méterre.

A tavak körül padok, faházak, nádas. A parton áll egy rönkház is, ahol kilenc főt tudnak fogadni éjszakára. Mi a fedett, nyers fából készült büfében üldögélünk, ahol halászlét és harcsapaprikást is lehet enni.

Mária út az erdőn át

Nemcsak bicikliutakat, hanem gyalogos kiránduló utakat is tesztelünk. Elmegyünk a kupi erdőbe, ahol erdei iskola működik, megkínálnak minket jó körtepálinkával, és az erdész könnyek közt mesél arról, hogy a gyerekek mennyire megszeretik itt az erdőt. Később már kiderül az is, miért. Ez erdő egy igazi meseerdő, itt a fák tényleg az égig érnek, és a túravezetés is pompás. Ezen az erdőn halad át a Mária út, amely Csíksomlyót és Mariazellt köti össze egymással. Nincs sok időnk, de elmegyünk a Mária-forrásig, amely az ötvenes években miséző hely is volt.

Noszlopon, a Lucullus Fogadóban várnak minket ebéddel. A tulajdonos régi vendéglős, örömmel ül le közénk. A borai, a savanyúságai is finomak, a csípős paprikakrémje kitűnő. Bent az étteremben rengetegféle noszlopi termék: lekvárok, szörpök, befőttek, krémek, borok sorakoznak. Ugyanezeket kint is lehet kapni, az állandó termékpiac fabódéiban más helyi termékekkel együtt.

Extázis napraforgókkal

Visszamegyünk a horgásztavakhoz, várjuk a Csepel bicikliket, amelyek éppen megfelelőek egy kényelmes családi biciklitúra lebonyolításához. Ezeken az utakon persze nemcsak biciklik járhatnak. Lovakkal, traktorokkal, cséplőgépekkel lehet errefelé találkozni még a legnagyobb nyári forróságban is. De azért többnyire nyugodt a táj. Nyárfák két oldalt, ahogy egy kisalföldi tájtól el is várjuk a nagy melegben, és néhány biciklis, elcsigázottabbak, mint mi, akik nem is számítottunk ennyire jó hangulatra, szinte meditatív nyugalomra, könnyű szélre.

Forrásoknál állunk meg, és egy Szűz Mária szobornál. Errefelé rengeteg az ilyen szobor, sok az út menti kereszt is, még kápolnák is vannak, bennük szoborral. Igaz, némelyik szekrénykében már csak képen látható a Boldogasszony. Doba határában egy hidacskán túl érnek minket az alkony első sugarai a végtelen napraforgó földek felett. Ki hitte volna, hogy csak annyi kell a Hamvas Béla-féle tájextázishoz? És ki hitte volna, hogy csak ennyi kell, hogy van Gogh szemével lássuk a napraforgó csodáját. Egyszerűen csak jókor kell jó helyen lenni!

A dobai Erdődy kastélyt bejelentkezéssel lehet látogatni. Mi most körbebicikliztük az 1839-ben Erdődy Károly gróf által klasszicista stílusban épült kastélyt, amelyet a kor neves francia építésze, Charles Moreau tervezett. Az angolkertet a kastély körül Moreau szinte készen találta, csak tavat kellett terveznie a kertek és a legelők közé. A kastély szanatóriumként működik, teraszáról csodaszép panoráma tárul a Somló hegyére, ahová most egy darabon legalábbis föl fogunk biciklizni.

A Várkapitány pincészet

A somlói borokkal könnyű szerelembe esni. Ásványosak, összekötik az eget a földdel, a földet az emberrel, a bazalt közé, az andezit közé mélyre benyúló gyökerekkel. Aki ivott már somlói bort, vagy, ahogy errefelé mondják: somlait, ide vágyik, ebbe a Pápa, Celldömölk, Jánosháza és Devecser közé eső négyszögbe, a dombra, a több mint kétezer somlói pince egyikébe.
Annak idején az Ajkai Erőmű dolgozói kaptak a Somlón és környékén telkeket, és művelték a nadrágszíj parcellákat, megiszogatták, eladogatták az itt termett bort. Ma már jórészt kihalt ez a generáció, és az utódokban gyakran sem a szaktudás, sem a lelkesedés nincs meg a szőlőműveléshez, így nagyobb szőlőbirtokokat hoz létre a nadrágszív parcellákból, aki a szőlőre, borra teszi fel az életét.

Az út nem meredek, hanem inkább tapadós fölfelé, így hívják a lassú emelkedést a bringások, ami jól megizzaszt, mire felérünk egy kis földi paradicsomba.
Azt hiszem, sokan szeretnének egy ilyen domboldalban élni, ilyen panorámában gyönyörködni naphosszat. Csáki Tibor, a Várkapitány pincészet tulajdonosa az ajtóból figyeli, ahogy érkezünk, és amikor levesszük a napszemüveget, percekig nem látunk az arcunkon végig ömlő izzadságtól. Aztán a házat nézzük, a tájat, aztán a medencét, ahol az unokái vízipólóznak. Csak ezután köszöntjük. De nem csodálkozik rajta. Szilvapálinkával, ásványvízzel vár minket, arra is van gondja, hogy a vacsorához kovászos uborkát adjon, hogy pótoljuk az elveszett sót, vizet. Megkóstoljuk a borait, amelyeket hordóban készít. Iszunk olaszrizlinget, juhfarkot, rozét, cabernet-sauvignont.

Somlói vár, Szent István kilátó

Vacsorázunk, de még világosban kell feljutnunk a Szent István kilátóhoz és a Somlói várromhoz. A 12 méter magas kilátót Szent István halálának ezredik évfordulóján, 1938-ban emelték. A haranghegy csúcsán álló torony az egyik legszebb kilátópont Magyarországon. Tiszta időben tökéletes körpanorámát ad. Északon a Kisalföldre, keleten a Bakony hegyeire, délen a Balaton vizére és a Balaton-felvidék bazaltkúpjaira, nyugaton a Ság-hegyre látunk.
Somló vára Doba mellett a hegy északi oldalán várja a jobb időket. A szájhagyomány úgy tartja, a várat a tatárjárás után emelték, de először csak 1332-ben említi írásos emlék. Mátyás király Kinizsi Pálnak adta, aztán Bakócz Tamás, esztergomi érsek vette meg. Ez a vár soha nem került a török kezére, 1543-ban a legnagyobb Somló alatti csatában háromezer törököt koncoltak fel. A Rákóczi szabadságharc idején a várat Vak Bottyán szabadította fel, de aztán stratégiai szerepe megszűnt, a falak gyorsan romlásnak indultak.

Népi tánc és huszárkiállítás

Túránk másnapján Nyárádra vártak minket. Felbátorodtunk az előző napi sikeren és a jó hangulaton, biztosak voltunk benne, hogy nem lesz gond a több mint 20 kilométeres távval, amelyet két keréken teszünk meg. Kemeneshőgyészen azért megálltunk a kocsmában egy hosszúlépésre, és még így is hamarabb érkeztünk, mint ahogy vártak minket. Pedig elkerültünk a 834-es utat, amerre rövidíteni lehet, csakhogy az igen forgalmas, és tele nagy tempóban haladó szállítójárművekkel.

Nyárádon Kovács Norbert néptáncoktató várt minket a feleségével és profi néptáncos fiával, menyével a művelődési ház szabadtéri színpadán. Különféle tájegységek más-más korosztályának táncait mutatták be, s aztán még ki is kérdeztek minket, ki melyik vidéken ismerős. Bent a hűvösön, ahol igazi régi presszókávéval, és jó somlai fröccsel vártak minket, helytörténeti gyűjtemény, vadászkiállítás és huszárkiállítás fogadja az arra járót. Érdemes betérni.

A Rába vadregényes partján, a sekély vízben kicsit megmártóztunk, masszíroztatjuk a talpunkat a Rába kövein.Végigsétáltunk a Rába mentén a töltésen, hiszen ez is a gyalogos kirándulások fontos útvonala, s aztán Marcaltőn még iszunk egy rostos levet meg egy kapucsínót a polgármesterrel a Terasz sörözőben, amely az ő családi vállalkozása. Sokan vannak errefelé – mint ő is – akik itt nőttek fel, aztán elmentek világot látni, de visszatértek, mert belátták, máshol nem lehetnek ennyire derűsek, nyugodtak, boldogok.