x

A folyékony diplomamunka és tökéletes tejhab

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

A folyékony diplomamunka és tökéletes tejhab

A Gödör nevű koncert-és fesztiválhelyszín Akvárium néven születte újjá néhány hete, egy sosem volt fesztivál, a Gőzölgő keretében.

Kávék, bélelt kávék, teák, forralt borok, forralt sörök, csokoládék, gőzölgő egytál ételek helyenként festői, sparheltos díszletek közül kínálva.

Az egyik faházacskában forralt köleses sört mértek hatalmas melegítőedényből. A sildes sapkás fiatalember, aki kimeri nekem a két decit, maga kreálta a receptet malátából, kölesből, gyömbér, szegfűbors, borókabogyó fűszerezéssel. Ez a szép, selymes mégis tüzes, pikáns sör a szakdolgozata volt.
Éppen ott tartottunk a beszélgetésben, hogy családi örökség-e a sörfőzés, amikor egy kétfős tévéstáb odébb taszajtott, már dugták is a bumszli mikrofont a sörmester orra alá, azt tudja-e, hogy milyen koncertek zajlanak odalent, a gödörmély Akváriumban. Hát azt bizony nem tudta a köleses sör megalkotója, de így legalább hamar tovább állt a csapat. Én pedig különféle hőfokokon kortyolhattam a diplomamunka forralt verzióját. Nagyon forró állapotában, behunyt szemmel még azt is elhittem volna az első kortynál, hogy talán kicsit furán fűszerezett forralt bort iszom, de ahogy hűltek a kortyok mínuszon, egyre sörösebb lett az íz, és a köleses selymesség is egyre inkább kiütközött.

Valaki tán úgy gondolja, hogy mi itten csak fogyasztunk, legelészünk bután, a kultúra meg odalent van, és minket nem érdekel, de én azt gondolom, ha valaki sörreceptet tud írni, ismeri a fűszereket, tudja a kémiát, fizikát, azért az is kultúra.
Vagy pár bódéval odébb ott van a szokolyai házaspár, akiknek herbatea manufaktúrájuk van, és a férfinek már a nagyapja is ismert minden honos gyógynövényt.

Időközben egy barista bemutató várt lent a mélyben, közben már próbált egy zenekar, de azért többnyire jól hallottuk egymást Illés Gyulával, aki a Koffein Akadémia szakmai arca, különféle tévécsatornákon is mutatott be már be kávékat.
Van valami szemérmesség abban, ahogy nekilátunk a kávéfőzősdinek. Ő azt mondja, hogy azt szeretné, ha az itt bemutatottak alapján meg tudnánk különböztetni a vendéglátásban felszolgált jó kávékat a rossz kávéktól, de mi ahogy kezdjük jól érezni magunkat, vérszemet kapunk, és arra fordítjuk a szót, hogy de mi van akkor, ha mi magunknak akarunk otthon kávét főzni, habot gőzölni, fűszerezni, csodás kreálmányokkal szórakoztatni magunkat. Csoki szívecskét, pókhálót rajzolunk a tejhab tetejére fémpálcikával, többen a presszógéphez is beállnak, kipróbálják milyen ott ügyködni.
Sziruppal, hideg, meleg tejjel, habbal mindenki olyan tejeskávét kever magának, amilyet szeret, játszunk, mint a gyerekek, pedig kóstoltunk ma már gumiízű kávét (túlfőzött), savanyú kávét (alulfőzött), s a rossznak megannyi árnyalatát, amit csak helytelen őrléssel, rossz hőfokkal, túl hosszú vagy túl rövid főzéssel el lehet követni. Azt is megtudjuk, hogy ha nagyon visít a presszógép, akkor onnan nem fog optimális minőségű ital kijönni, csak hát mit tegyen ilyenkor az ember, ha már rendelt, ugye.

A végén arra jutunk ki, hogy egy egyszerű kotyogóval is csodákat lehet művelni, ha jó kávénk van, melyet jó minőségű, nem késes őrlővel darálunk, nem túl finomra, vizünk is optimálisan semleges ízű, s még a hőfokot is, amin a kávé fő, gonddal kikísérletezzük. Játszhatunk a tejhabbal, lehet karamellás és szinte sós is. A szifonban lehet a hab kávéból, vagy a kávé tetejére alkoholos italból, és így tovább.

Hihetetlen, de ezek után az Illynél is megittam még egy selymes makadámdió-szirupos kávét, az is ízlett.
A forró csokoládékhoz ezen az estén nem volt lehetséges a hozzáférés. Olyan sor állt ott, hogy esélyem sem volt. A krumplicsipszre vágyó sokadalom vége is lelógott a térképről. Az XXL catering festői bográcsait, tepsijeit kíváncsi városiak, helyi ízekre áhítozó olaszok kerülgették. Gulyás, pincepörkölt, húsos káposzta, kolbászok, mind egy becsületes torkos csütörtök autentikus étkei voltak.