x

Borkultúra az ókori társadalmakban

Borkultúra az ókori társadalmakban

Mit jelent a bor(kultúra)? A bornak több ezeréves hagyománya van, hiszen évezredek óta több, mint pusztán egy ital, mert egyúttal kulturális értékhordozó is. Mi is az a borkultúra? A borkultúra a szőlő- és bortermelés, valamint a borkereskedelem és a borfogyasztás időben egymásra rakodó hagyományainak rendszere, ami a természettől és az embertől ered.

align=left A görögöknek kiemelkedő szerepük volt a szőlő- és borkultúra fejlesztésében többek között a Dionüszosz kultusz megalkotásával.

A bor térhódítása a legendákban jól nyomon követhető. Már az akkori görögök is legendaként ismerték, hogy a szőlő metszését a kecske (vagy a szamár) fedezte fel. Valószínűleg az a megfigyelés volt az alapja, hogy a kecske vagy szamár által megrágott tőke nagyobb, édesebb fürtöket termett.

A híres Odüsszeia számos adalékkal szolgál a görög szőlő- és borkultúra Kr.e. 7-6. századi helyzetéről. Az eposzban számos helyen találkozhatunk a borfogyasztás szokásaival, a részegeskedések elmarasztaló leírásaival, s a borkeverő edények rendszeres használatával. Ezek bronz vagy ezüst amfórák voltak, s az volt a rendeltetésük, hogy abban a színbort elkeverjék vízzel, s így ezt a hígított bort fogyasztották. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy a tömény, nagy cukor- és alkoholtartalmú borok részegítő hatását csökkentsék. A borral telt amforákban a bor felszínére olívaolajat vagy gyantát tettek a bornak a levegőtől elzárása és borbetegségek megakadályozása céljából.

Dionüszosz a bor és mámor istene a görög mitológiában. Megfigyelte, hogy az emberi élet legnagyobb problémája, amely rettegéssel tölti el az emberi lelket, a haláltól való félelem. Dionüszosz szeretné megnyugtatni az embereket, hogy nincs okuk a félelemre, mert a halála után az ember újjászületik, és magasabb lelki szinten él tovább. Az emberek reményt adó lelki megnyugtatására találja fel és teremti meg a szőlőművelést és a bort, és elindul a neki szánt úton. Dionüszosz élete tele van ellentmondásokkal, hiszen a legendák szerint követői, a bakkhánsnők őrjöngésükben állatokat téptek szét és tombolnak megszállottságukban. Ez kiderül Euripidész Bakkhánsnők című tragédiájából, amely szerint aki Dionüszoszt követi, elveszti önmagát és később, józan fővel nem tud számot adni tetteiről. Pantheusz története például arról szól, hogy a halandók előbb mereven elutasítják Dionüszoszt, majd behódolnak neki, ám ez végzetes: elvesztik önmagukat.

Ezzel ellentétben Dionüszosz útja során megtanítja az embereket a szőlőművelésre, a borkészítésre és a félelmüket feloldó bor evangéliumára, a halál utáni élet rejtélyére, amelyet a bor misztériuma foglal magába. Ebből következik az, hogy az isten másként bánik azokkal, akik elfogadják őt és megtartják táncos ünnepét - azaz kultuszát ápolják -, és megint másként azokkal, akik elutasítják őt, és akiket erőszakkal kell meghódoltatnia. Dionüszosz tehát az ellentétes értékek és az ellentmondások feloldója, aki mindezekből megvalósítja az élet harmóniáját.