x

Tokaj-hegyaljai borrégió

A borrégió, hasonlóan az egrihez az Alföld és a hegyvidék határán, a vulkáni eredetű Zempléni-hegység déli lejtőin fekszik. Tokaj azonban botrytis-es édes, és testes száraz boraival olyan egyedülálló stílust képvisel, ami indokolttá teszi, hogy külön régióként határozzuk meg.

A furmintból, hárslevelűből és sárga muskotályból készített aszú és szamorodni borai egész Európában egyedülállóak.

A területen, amely már a történelem előtti időkben is lakott volt, a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték.

Azon a helyen, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik földvárat emeltek, aminek a neve Hímesudvar volt. Ma ezt a települést Tokajnak ismerjük. A Tokaj név valószínűleg ótörök eredetű, "folyó menti erdő" a jelentése.

Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi prépostság alapítólevelében. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül.

A tatárjárás teljesen megsemmisítette a meglévő ültetvényeket. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a furmint, bakator, gohér szőlőfajta is.
A történelmi borvidék kiterjedése az abaújszántói sátorhegyektől a sátoraljaújhelyi sátorhegységig tart, ahogyan a régi latin mondás tartja: "Incipit in Sátor, definit in Sátor". Területét az évszázadok során - elsősorban az itt termelt borok minőségét védve - többször körülhatárolták: 10, 21, de legfeljebb 32 települést érdemesítettek arra, hogy a hegyaljai borvidékhez tartozónak vallhassa magát. Szőlőjéről, boráról, természeti szépségeiről már a magyarok első történetírója, Anonymus is megemlékezik a Gesta Hungarorumban. Egyes források szerint ő maga is erről a vidékről származhatott, itt minden patakot, hegyet, dűlőt ismer, s meg tud nevezni.

Tokaj-Hegyalja a XVI. század közepétől vette át a török által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A XVII-XVIII. sz-ban élte virágkorát, gazdag mezővárosok sora alakult ki területén: Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdőbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely. Magyar alapnépességét a középkorban betelepített vallonok és olaszok színezték: feltételezhetően az ő emléküket őrzik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya helységnevei.

A táj és a talaj

Tokaj-hegyalja a világörökség része. A borvidék a Zemplén jellegzetes vulkáni sátorhegyeire felkúszva, a Bodrog hatalmas ártere fölött húzódik mintegy negyven kilométer hosszan. Legdélibb csücske a tokaji Kopasz-hegy a Tisza és a Bodrog összefolyásánál a Zemplén egyik nyúlványaként magasodik az alföld síksága fölé. Észak-keleten a magyar határon átnyúlva kiterjed néhány Sátoraljaújhely környéki szlovákiai falura is. A régió határait egy-egy sátoralakú hegy jelöli Tokajnál, Sátoraljaújhelynél és Abaújszántónál. Tokaj-hegyalját nem szokás körzetekre bontani a borok megnevezésére is egységesen a Tokaji nevet használják, három körzet azonban földrajzi és borászati szempontból is elkülöníthető. Az egyik a tokaji Kopasz-hegy a másik a Mádi-medence és környéke, a harmadik a Szegitől északra húzódó keskeny sáv. Tokaj-hegyalja varázsát nemcsak a lenyűgöző tájnak és az elbűvölő aranyszínű boroknak köszönheti, hanem az egykor gazdag polgárok és nemesek által felépített mezővárosoknak is. Sajnos az elmúlt évtizedek nem múltak el nyomtalanul, még ma is kell ahhoz némi fantázia és nosztalgiára való hajlam, hogy a régió egykori gazdagsága felidézhető legyen. Szerencsére az elmúlt tíz évben kisebb, nagyobb befektetéseknek köszönhetően egyre több birtokot és épületet újítanak fel a vidéken. A befektetési kedv érthető, hiszen Tokaj-hegyalja páratlan természeti adottságokkal rendelkezik. A vulkáni talaj – amit a tokaji Kopasz-hegyen lösztakaró borít – az ásványos aromákat, a folyók a botrytis képződéshez szüksége párát biztosítják.

A Napkirálytól ered a híres mondás miszerint a tokaji a királyok bora, a borok királya. Vinum regnum, rex vinorum. A borok királyát a XVI században még több tucat szőlőfajta együtt szüretelt borából állították elő. Később fokozatosan kiszelektálódott három-négy fajta, melyek a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazkodtak és jól aszúsodtak. A Furmint már a XIX. században is a legelterjedtebb fajta volt, a filoxéra vészt követően azonban meghatározóvá vált. Jelentős még a Hárslevelű és a Sárga Muskotály (Muscat Lunel) szerepe és újabban sokan kísérleteznek két régi fajtával a Kövérszőlővel és Gohérral.


Telefon: (+36) 30 985 8991
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu