x

Sommelier álma

Baráti társasággal ültünk össze borozni. A borok összeállítását rám bízták.

Megkértek, hogy olyan borokat szeretnének inni, amit hétköznap estére nem nyitnának ki. Nem szokványos italok kellenek, de ne is menjünk el a sznobizmus irányába, ez volt a kérés.
Minden sommeliernek álma, ha így szabadjára engedheti fantáziáját.
Sommelier álma
Ilyenkor csak a pénztárca szabhat határt elképzeléseimnek, most mindent szabad, olyan bort mutatok, amire én is nagyon kíváncsi vagyok, és remélem ízlésem találkozik barátaim elképzeléseivel. "Repülök a képzelet szárnyán" - írja Bódi Lsázló (Cipő) egyik dalszövegében. Szárnyaltam én is az ízek, élmények világában és hosszas töprengés után megszületett fejemben az este főszereplői:

Rókusfalvy Sauvignon blanc 2007 - Etyek
Dobogó Furmint 2008 - Tokaj-hegyalja
Ráspi kékfrankos 2007 - Sopron
Pálos Miklós - Borműhely DeFacto Kékfrankos
Bolyki Cabernet Franc 2007 - Eger
Szepsy cuvée 2002 - Tokaj -hegyalja

Izgalommal vártam az estét, gondolom a fenti borsor tükrében ez érthető.

Dobogó Furmint 2008 (Tokaj-hegyalja) – a menedzser

A furmintról szeretek beszélni, lehet róla sokat: hungaricum, Tokaj fő fajtája, szeretni való, igazi egyéniség. Az a szőlész-borász, aki akar vele foglalkozni, az jó bort tud belőle készíteni. Leginkább Tokajban várnak tőle sokat, az aszúkban régóta bizonyítja nélkülözhetetlen szerepét, a száraz kategóriának pedig a furmint lehet a főbora. Sajnos kóstolókon még mindig el kell mondani az elejétől, hogy Tokajban nemcsak édesbor van, tessék a szárazra is odafigyelni, pontosabban egyes termelők egyre kiválóbb kísérleteire. Újdonságként hat még a száraz furmint, attól tartok ez sokáig így is marad. A Dobogó furmintja azt hiszem meggyőzte a hallgatóságot.
Egy könnyed, nem túl testes, illatában diszkrét, nem harsogó bor mutatkozott be. Nincs, ami kilóg, vagy túlságosan feltűnő a borban, ezért is volt nyerő. Innen lehet továbblépni a furmintok világába. Javasoltam nekik próbálják ki még a Patrícius, a Royal, a Disznókő furmintjait és majd ezek után következhetnek a nagyok, pl.: Szepsy István.

Rókusfalvy Sauvignon blanc 2007 (Etyek) – a sztár

Rókusfalvy Pál ismert személyiség már a gasztronómia világában is. Igényessége és alázata juttatta el oda, hogy étterméről és borairól is beszélnek. Akinek még egyikhez sem volt szerencséje az is tudja, hogy Etyeken ő a fesztiválszervező. Az ismert emberek megosztóak, ezt elkerülve úgy mutattam be a bort, hogy etyeki és sauvignon blanc. Miután mindenki elmondta ítéletét a borról, csak akkor lepleztem le az alkotót. Elismeréssel szóltak róla, aki eddig a külső alapján ítéltetett, az most megemelte kalapját. Volt oka a tiszteletnek, hiszen a bor gyönyörű formában volt: áradt belőle a csalános, mentás, zsályás illat, amit a határozott savak továbbrepítettek a szájban. Bármilyen furcsán hangzik is a legjobb étel ehhez szerintem a kapros tökfőzelék.

Három vörösbor következett.

Ráspi
Ráspi kékfrankos 2007 (Sopron) – a játékos Ráspiról is sokat lehet beszélni, még többet hallani félreérthető viselkedéséről, kiszámíthatatlan borairól. Megmondom őszintén bujkált bennem a kisördög a ráspi bor választása kapcsán. Dacára a mindeféle híresztelésnek az a bor remek volt. Friss, ropogós savait, könnyed és ízletes kortyok kísérik. A legfeltűnőbb a borban a kékfrankosra jellemző kemény savak játékossá alakítása, ami bájosan üdévé, kedvessé teszi a bort.

Bolyki Cabernet franc 2007 (Eger) – a selytelmes
Bolyki János
Bolyki János is próbálkozik Egerben a fehérborokkal, kóstoltam tőle a királyleánykát, kezdetnek nem rossz. E vörösre a választás egy korábbi kóstolón esett, mégpedig az Egri borok gáláján, idén év elején. Érezhető volt benne a dinamika és selytelem, ami azonnal magával ragadott, legalábbis engem. Csábító ital, jegyeztem fel róla. Mit éreztem rajta most, fél évvel első találkozásunk óta? A borból előtört az egriesség, ami elsősorban lendületességet takart. A fajta fűszeressége nem dominál, de érezhetően jelen van. Finom, jól csúszó vörösbor, a piacról régóta hiányzó jó egri vörös, megfizethető áron!

Pálos Miklós - Borműhely DeFacto Kékfrankos 2007 (Szekszárd) - szégyenlős

Háromfrankos" (de facto) három bort jelent: a „de" – Decsi-hegyi, „fac" – Bodzási, „to" – Cserhát dűlők terméséből készült. Ezzel a borral se találkoztam korábban, de éreztem rendben lesz. Nem is volt semmi gond a borral, bár egy kicsit mélyebbre kellett ásni ahhoz, hogy értékeit megleljük. Nehezen vetkőzi le szégyenlősségét, magyarul az illatból nem tudtunk meg semmit az első órában. Telt múlt az idő és a bor lassanként felébredt.
De Facto
Íze sokrétű: mogyorós, málnás, pikánsan fűszeres. A szerkezet kiváló, az egyensúly tökéletes. A kérdés már csak az idő: meddig tart az édes hármas?

Szepsy cuvée (2002) - Tokaj-hegyalja – az úriember

Minden idők legnagyobbika, a borászok ásza, a Nagy Ő neve: Szepsy István. Forgalomban már nem kapható tételről van szó. Azt kellett a hallgatóságnál elérnem, hogy ez nem egyszerű édesbor, azt szeretném, ha látnák micsoda harmónia, ízek vannak jelen a borban. Nem végeztem volna jó munkát, ha egy ember is úgy áll fel az asztaltól, hogy finom volt ez az édes bor. Nem! Ahhoz, hogy megértsük ennek a bornak az üzenetét a legideálisabb az lenne, ha maga a borász mutatná be, az persze minden bornál igaz, de Szepsy Istvánnál különösen, Őt nem lehet helyettesíteni. A bor szimbólummá vált Tokajban a 2000-es évek elején. Azt bizonyította, hogy van más út, létezik másik dimenzió a tokaji borok számára. Magas minőséget elérni tudatos és alapos szőlőműveléssel lehet. Ehhez ismerni kell a szőlőt, a talajt és a dűlőt. A lényeg a minőség mellett az egyediség, a saját, csak az adott területre jellemző íz és illatkarakter megtalálása. Szepsy ebben járt élen.
Szepsy István
A bort nem arra szánták, hogy ilyen hosszú ideig álljon a polcon. Ezt a bort meg kell inni pár éven belül, az aszúkat kell eltenni évtizedekre. A bor idősödött, de nem vénült. Illata birsalmára, őszibarackra emlékeztetett, biztos vagyok benne, hogy 1-2 éves korában még sokkal sokrétűbb illata lett volna. Nemesedik. A savak masszívan állják az idő vasfogát, a korty nem émelyít, az édesség nem fontos!

A vendégek hosszas élvezetek után észrevették, ez a bor tényleg nagybetűs, igazi hungarikum. Eljutott az üzenet.
A legnagyobb elismerést az jelentette, mikor az egyik vendég felállt a végén és azt mondta: „Köszönöm, hogy megtanítottál, hogyan is kell bort inni!”

Köszönöm, hogy velem álmodtak.
Borbaráti üdvözlettel:

Cseh Márton, sommelier