x

Fesztivál borok

Fesztivál borok

Tegnap ért véget a villányi ördögkatlan fesztivál.

Mivel idén nem lehettem ott a rendezvényen, - amely szerintem az egyik legnívósabb boros témájú kulturális fesztivál - de szerettem volna részese lenni megannyi örömnek ügy döntöttem, kibontok egy igazi villányi vöröset. (ráadásnak még egy tokajit.) Így lett ez a két bor az én fesztivál borom, otthonról.
A választásom Günzer Tamás Merlot –ra esett, 2007-es évjárat, Ördögárok dűlőből. Tudjuk a területről, hogy egy katlanban fekszik, ezáltal széltől védett és gyűjti a napfényt. A szőlők itt érettebbek, a savak nem húznak annyira, hosszú évek érlelésének hála selymessé, bársonyossá válhatnak. A merlotról pedig az a hír járja, hogy bájos, mint egy leány és vad, mint egy tigris. Ez a sajátos ellentmondást, aki ivott már Merlot-ot, érti. Érzékibb, mint a két bordeaux-i kékszőlő. Mondhatnánk azt is, hogy ő a Nő a két férfi között (cabernet franc és sauvignon).

A bor látványa elragadó: kecsesen mozog a pohárban, bíborba hajló színe csillogó. Tiszta illatában fekete szeder, édes kömény, meggy érződik. A bor illatának szippantása azonnal Villányba repít. Nem a nyüzsgés hiányzik, amit a hömpölygő tömeg áraszt magából, hanem az a falusias (mediterránná javított) hangulat, ami főleg a főutcát körülveszi. Tudom, hogy jobban hangzik a mediterrán jelző, de valljuk be, egy hely, ami egy utcából áll és attól szép, hogy minden olyan kicsi, az falusias, amit a borászati ágazat hatalmas fejlődése tett sikeres térséggé.

Villányi pincesor
Modern falusias hangulat árad Villányban, ez a helyes kifejezés. Míg ezen gondolkodom a bor odatapaszt a székhez oly erővel áramlik a szájban. Robosztus, erős és testes. A csersav még kissé húz, de érésben van, a savak lendületesek, ez jellemzi textúráját. A bor ételt kíván, véleményem szerint sokkal szélesebbre nyílnának az ízek, ha vadételt, fűszeres marhahúst ennénk hozzá. Fűszeressége vörös hússal jönne ki igazán. A 15,5 fokos alkohol elég ahhoz, hogy elbóbiskoljunk és tovább utazzunk Villány utcáin. A beszámolóhoz hozzá tartozik, hogy a bor másnap már nem hozta azt a lendületet, mint előző nap. Lecsillapodott, megnyugodott, de sajnos úgy, hogy veszített élvezeti értékéből. Sajnálom, pedig vákuum dugóval zártam, elvileg oxigénnel keveset találkozott.

Desszertnek egy régóta a pincémben dédelgetett bort, az Oremus 1999-es késői hárslevelűjét választottam. Az évjáratot sokan, én is rendkívüli jelentőségűnek érzem. Ez volt az az év, amikor minden ideális volt a tökéletes aszúborok készítéséhez. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, mondták a borászok. A legtöbb minőséget mutató pincészet dicsőítette az évjáratot, amit a nemzetközi borversenyek eredményei is igazolnak. Az aszúk kifogástalan egyensúlyban értek, gyönyörű savak, finom ízek, krémesség jellemzi őket.

Az Oremusnál ekkor még az útkeresésnél jártak, válogatták az aszúkat, legyen e 4 puttonyos, maradjon e a szamorodni stb. Az már biztos volt, hogy lesz egy ilyen borkategória, hogy késői szüret. 1999-ben még csak hárslevelűből készült, később már nem tüntették föl a fajtákat, maradt a késői szüret elnevezés.
Ilyen légkörben született meg ez a bor. 11 éves kora ellenére a színén nem mélyült számottevően: világos borostyánsárgás, közepes intenzitásban. Azt vettem észre, hogy a bornak a 15-17 fokos hőmérséklet az ideális, ekkor áradtak az ízek, illatok. Először kajszis, majd levendulás illatokkal köszönt minket, majd érett füge sejlik fel. Később teás ízekkel egészül ki. A bor aszúsodott szőlőszemeket tartalmaz, de ez már ebben a korban nem látszik. Ízében kajszi lekvár érződik hosszasan. Azt gondolom, hogy a fajta sem lényeges már 11 év után, a lényeg, hogy még mindig mennyi izgalmas íz van a borban. Szép bor, megmutatja Tokaj potenciálját és a hárslevelű érdemeit. Ételfantáziák: Narancsos kacsa, lekváros fánk, mentával töltött borjúszegy. Az Oremus a késői szüret kategóriát mára tudatosan a hárslevelűre építi, mivel vastag héja miatt túlérett állapotban gyönyörű ízeket hoz és mellette nem veszti el savgerincét.

Jövőre szeretnék ott lenni az Ördögkatlanon, bár nekem az idei se sikerült rosszul!

Üdvözlettel:

Cseh Márton