x

Bükki borvidék

Bükki borvidék

A honfoglalást követő századok alatt a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból, amelyek a legkülönbözőbb gyümölcsfajok és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény mesterséges megtelepítésére megtelepítésére voltak alkalmasak.

align=left A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözőbb gyümölcsfajok megtelepítésére voltak alkalmasak ezek a területek, és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény mesterséges megtelepítésére. A vadszőlő, ugyanis mint a Magyar Középhegység őshonos növényeként itt már ismert volt. Termését már a jégkor végétől itt élő ősember is ismerte.

A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt, és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura.

align=right 1503 február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: "Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti." Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc Szinva pataktól északra fekvő északi dombvonulatai a szőlőkultúra virágzó területei.

1798-ban Pesten megjelent "Statistik des Königreichs" című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: "A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi." Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek, és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még a középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. Ekkor XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Damián és Fejér szőlő.

align=left Az 1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalapbort termelő vidéknek számított. Erre olaszrizlinget és furmintot használtak.

Olaszrizling, a leányka és a rizlingszilváni jellemző. Borai illatosak, zamatosak, élénk savtartalmúak.

A borvidékhez tartozó hegyközségek: Bogácsi Hegyközség, Cserépfalu Bükkzsérc Hegyközség, Váralja Hegyközség, "Rubin" Hegyközség Harsány Kisgyőr Bükkaranyos, Kistokaj-Mályi Hegyközség, Mezőkövesd Hegyközség, Miskolc-Avaskörnyéki Hegyközség, "Bükkalja Kincse" Hegyközség, Tibolddaróc-Kács-i Hegyközség, Emőd Hegyközség /Barabás Hegyközség, Sály-Borsodgeszt Hegyközség, Aszaló Hegyközség, Megyaszó Hegyközség, Edelény Hegyközség, Szikszó Hegyközség.