x

Balatonfüred - Csopak borvidék

Feltehetően már Probus császár idejében fejlődésnek indult a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés. A Baláca pusztán feltárt villa urbana romjai a II - III. évszázadból származnak. A szőlőmotívumú ornamentikán kívül a falfestményeken is főként szüreti jeleneteket örökítettek meg.

align=left A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület, de 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspöknek többek között Csopakon is volt szőlője. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. Az elkövetkező századokban az ország kulturális élete áttevődött a Balaton környékéről a Duna vidéki várak körzetébe, így a füredi és a csopaki bor csak a vidéki nemesek mulatozását, s a jobbágyok búfelejtését szolgálta.

A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is.

A XVIII. sz.-ban újra fellendült a Balatonfüred fejlődése, a XIX. század közepére pedig már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.

align=right

A borvidék fajtaszerkezetében meghatározó az olaszrizling, a rizlingszilváni, a tramini, az ottonel muskotály és a rajnai rizling. Az utóbbi évtizedekben a sauvignon és a chardonnay fajták területének növekedése figyelhető meg. Tihany térségében jelentős a vörösbort adó szőlőfajták (cabernet franc, merlot, zweigelt) termesztése.

A Balatonfüred-Csopaki borvidék borai a badacsonyiaknál kissé lágyabbak, jellegzetes finom illatúak és zamatúak. A balatonfüredi olaszrizling borok általában testesek, tüzesek, a csopakiak karcsúbbak, könnyedebbek.