x

Balaton borrégió

Balaton borrégió

A Balatonhoz soroljuk a déli és északi parti borvidékek mellett a zalai, ma Balaton-mellékiként jelölt borvidéket, a fajtaszerkezet és a badacsonyihoz hasonló vulkáni talaj illetve a földrajzi közelség miatt a Somlót is.

A régió jellegzetes, a helyi sajátosságokat tükröző fehérborairól nevezetes, legelterjedtebb fajta az olaszrizling.

A táj és a talaj

align=left A Balaton Magyarország egyik legszebb tája. Megkapóak az északi oldal, a Balaton-felvidék jellegzetes parasztházai, hangulatos falvai, tóra néző présházai. A déli partról a túloldal vulkáni kúpjaiban gyönyörködhetünk, az északi partot ugyanis vulkáni tevékenység eredményeképpen kialakult hegyek övezik: ezek közül a leglátványosabbak a Badacsony, a Szentgyörgy-hegy, Tihany vagy a távolabb fekvő Somló. (A déli parton is található egy-két vulkáni eredetű hegy a balatonboglári Kápolnadomb és a fonyódi Várhegy.) A vulkáni talajok mellett az északi partot mészkő, illetve vasoxidban gazdag vörös talaj, a délit pedig agyagos, homokos üledéktalajok, illetve lösz borítja. A dombokkal szegélyezett Balaton ideális bortermő vidék, hiszen a tó, a visszaverődő napsugárzás és az őszi pára miatt is jótékonyan hat a szőlők érésére.

Szőlő- és bortörténelem

align=left A Balaton régióban Magyarország legrégibb bortermő területei találhatók: Csopakot, Badacsonyt, a Káli-medencét és Somlót a XII-XIII. századi okiratok is jeles bortermő helyiségekként említik. A XIX. század elején még több mint 40, főleg Magyarországon honos fajtát termesztettek a Balaton mellett, amelyek között olyan egzotikus nevek találhatók, mint: gohér, bakator, szilvaszőlő, tökszőlő. A ma is ismert fajták közül megtalálható volt a juhfark, a kéknyelű, a szigetiként emlegetett furmint a hárslevelű, és a kadarka. A fajtákat többnyire együtt dolgozták fel, a borok így sokkal inkább a termőtáj jellegzetességeit tükrözték.

align=left A XIX. század végére már szűkült a fajtaválaszték az olaszrizling, a furmint, a juhfark, a kadarka, a rakszőlő, sárfehér, a burgundi és az oportó voltak a legelterjedtebbek. A filoxéra vész után a XX. század elején a késői érésű, ellenálló, de alacsony hozamok és fahordós érlelés mellett igazán nagy bort adó olaszrizling lett a legelterjedtebb. A Balatonnál a többi ősi fajtát újak váltották fel: a szürkebarát (Pinot Gris), a tramini, az ottonel muskotály, Somlón meghatározó maradt a furmint és a hárslevelű is. A régió egyértelműen fehér bort termő vidékké vált. Az utóbbi tíz-tizenöt évben a nemzetközi tendenciákat követve sokan termesztenek chardonnay-ét, sauvignon blanc-t sőt semillion-t is, és ismét megjelentek a vörös fajták, így - különösen a déli parton - találkozhatunk kékfrankos, merlot, pinot noir, cabernet sauvignon és cabernet franc borokkal is.