Tatabánya

ismertető, Tatabányai képek, galéria




Tatabánya

Komárom Esztergom megye déli részén, a Gerecse és a Vértes közötti völgyben (Tatai-árok) fekszik, a fővárostól 55 km-re, 71 ezer lakosú város. Helyzeténél fogva forgalmi csomópont, nem csak megyei, hanem regionális és országos szinten is. Az M1-es (E60, E75) Bécs – Budapest autópálya érinti, a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal átszeli a várost.

Komárom-Esztergom megye mai székhelyének neve mindössze 1902. szeptember 16-án került a helységnévtárba, akkoriban még csak egy kisközséget jelölve. A város mára viszont a térség szellemi, kulturális és gazdasági központjává vált. Iparváros jellegéből adódóan, Tatabánya nem rendelkezik sok látnivalóval, néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás viszont található a városban.

LÁTNIVALÓK, LÁTVÁNYOSSÁGOK


A Turul-emlékmű

Európa legnagyobb ércmadara a tatabányai Turul-emlékmű. A szobormadár szárnyainak fesztávolsága 15 méter.A milleneumi ünnepségek keretében Donáth Gyula szobrászt bízták meg 1896-ban az alkotás elkészítésére. Anyagi gondok miatt a turull-madár avatására csak 1907-ben került sor. A várost jelképező szobrot 1992-ben állították fel jelenlegi helyén. Az emlékmű felállításának alapja az a legenda, mely szerint Árpád honfoglaló hadai a bánhidai síkon arattak győzelmet Szvatopluk morva fejedelem fölött.

Cifra Palota - Tulipános Ház

Az egykori tisztikaszinó szecessziós épülete eredetileg a MÁK főtisztviselőinek szórakozását, kulturális igényeinek kielégítését szolgálta színháztermével, kártyaszobáival, vendégszobáival. A magyaros építészeti hagyományokat idéző tulipánmotívumokkal díszített épületet, a Cifra-palotát 1924-ben építették Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) tervei alapján. Az épület 1945 után MADISZ-székház, majd pártház volt, később a Népház kezelte az épületet, végül a Tatabányai Szénbányák Vízdúsító és Ásványelőkészítő Fővállakozása vette birtokba.

Lapatári Malom

Bánhida határában - ma a Kertvároshoz tartozó területen - Fellner Jakab tervei alapján épült 1753-ban a Lapatári malom. A barokk stílusú ipari épület máig megőrizte jellegzetes stílusát, noha többször átalakították. Bezárása után sokáig raktárnak használták, majd jó ideig kihasználatlanul állt. A Lapatári Malom Kertváros egyik nevezetessége az Által-ér mellett, újjáépített formában ma vendéglő, mellette a lovardával.

A Szelim-barlang

A Kő-hegy oldalában 310 méter magasan, a Turul-emlékműtől 200 méterre található a környék legszebb kirándulóhelye. A barlang mintegy 45 méter hosszú, 12-14 méter széles, több oldalága és két bejárata van. A város távoli pontjairól is kiválóan látható barlanghoz a Turul-emlékműtől egy kilométernyi tanösvény vezet. A kis túraútvonal alkalmat nyújt arra, hogy az érdeklődők megismerjék a Vértes és Gerecse geológiai történtetét, a parkerdőben élő legjellegzetesebb növény- és állatfajokat. A 40 ezer éves barlangot az 1930-as években kezdték feltárni, benne az ősember kőszerszámaira és csontjaira bukkantak.

KULTÚRA

Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen

Az 1988-ban megnyitott ipari skanzen az első olyan természetes környezetben kialakított szabadtéri múzeum hazánkban, amely nem a paraszti élet- és munkakörülményeket, hanem az ipari munkások, elsősorban a bányászok élet- és munkakörülményeit hivatott hitelesen bemutatni. A szénbányászat emlékeinek megőrzésére létrehozott kiállítóhely megnyitása óta folyamatosan bővülő, és tematikájában is gazdagodó kiállításokkal várja vendégeit. A látogatók lehetőséget kapnak arra, hogy múzeumi körülmények között megismerkedhessenek azzal az összetett, nehéz munkával, amit a bányász nap mint nap végzett a föld alatt. Az "öreg XV-ös" akna külszíni létesítményeit abban az állapotban őriztük meg, ahogy valamikor az üzemelés alatt voltak.

Tatabányai Múzeum

A helytörténeti kiállítás 1997-ben, Tatabánya várossá nyilvánításának 50. évfordulóján nyílt meg. A kétszintes kiállítótérben a látogató a terület múltját, hagyományait a korai időszakoktól egészen a várossá alakulásig követheti nyomon. A Tatabányai Múzeum másik állandó kiállítása az amazóniai indiánok életével és művészetével foglalkozik. Az állandó kiállításokon túl, a múzeumban évente több időszaki kiállítás is megrendezésre kerül.

Jászai Mari Színház

A színházi életet az 1964-ben megalakult, majd országos hírnevet szerzett Bányász Színpad alapozta meg. Az amatőr együttest Éless Béla irányította, majd a csoport vezetését 1973-tól László Tibor vette át, aki 1980-ban megalakította Orpheusz Színházat, amely már államilag is támogatott alternatív színházként működött. 1989. október 1-jén költözött a Népház falai közé a már négy éve Komárom Megyei Játékszín néven alakult intézmény, s mint Népház-Játékszín működött tovább dr. Éless Béla vezetése alatt. Évente már 6-8 saját produkciót mutattak be. A színház 1994-ben vette fel Jászai Mari nevét.

Szent Mihály Római Katolikus Templom

A Mátyás idején épült templomot a neves Fellner Jakab építette át barokk stílusúvá 1775-ben. Ezt 1885-ben Feszty Adolf alakította át mai historizáló formájára, a román stílusú kapu részleteit beépítve az oldalfalba. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték. Bejelentkezéssel látogatható.

Szent Gál Templom

A hajdani egyutcás szalagtelepülés, Alsógalla központja volt a templom, a plébániaház és a hajdani fogadó. A barokk stílusú műemlék, a Szent Gálnak szentelt templom Fellner Jakab tervei alapján épült.

PROGRAMOK


• Szentivánéji Karnevál
• Szent István Napok a Csónakázó-tónál
• Bányásznap
• Szent Borbála napi ünnepség

VÁROSTÖRTÉNET


Tatabánya rövid története néhány évszámmal is leírható: neve 1902. szeptember 16-án került a helységnévtárba, 1947. október 10-én pedig már három elődtelepülésével várossá egyesült. 1950 óta Komárom-Esztergom megye székhelye, 1991 óta pedig megyei jogú város.

A legenda szerint Árpád seregei itt győzték le Szvatopluk morva fejedelem hadát: ennek emlékére állították 1907-ben a Turul-madarat, amely a világ legnagyobb madárszobra és Közép-Európa legnagyobb bronzszobra. A XVII. század folyamán a környéken - az elődtelepüléseken gyakran váltakoztak a birtokosok. A Rákóczi-szabadságharc idején hadszíntér lett a vidék. A szatmári béke (1711) után Esterházy Antal majd József a birtokos. A tatai-gesztesi uradalomhoz tartozott Alsógalla, Bánhida és Felsőgalla is.

Az egyébként a török hódoltság idején (1529 táján) elnéptelenedett falut 1730 körül Esterházy József külföldi telepesekkel népesítette be. Így került német ajkú lakosság Alsó- és Felsőgallára, szlovák anyanyelvű lakosság Bánhidára. A XIX. században még az állattenyésztés és a gyümölcstermesztés jelentette a fő megélhetési forrást a helyiek számára.

A gazdasági fejlődés szempontjából nagy jelentőséggel bírt az Újszőny-Budapest vasútvonal megépítése 1884-ben. A XIX. század végének bányafeltárásai megváltoztatták a községek addigi életét, arculatát. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1891-ben vásárolta meg a szénkitermelés jogát, és 1896 karácsonyán felszínre került az első csille szén. A bányászat gyors fejlődése vonzotta a munkaerőt. A bányatelep közigazgatásilag 1902-ig Alsógallához tartozott, majd ekkor önálló község lett Tatabánya néven. Az újonnan nyíló bányák és ipari üzemek közelében kisebb lakótelepek épültek.

A munkástelepek fejlődésével a községek szinte teljesen összeolvadtak, és a bányák államosítása is meggyorsította az egyesülésüket. 1947. október 1-jével belügyminiszteri rendeletre Tatabánya város lett; 1950-től Komárom-Esztergom megye székhelye, 1991 óta megyei jogú város. A második világháborút követően a régi üzemek, szervezetek, épületek felújítása után újra megnyitották a bányákat. Az 1960-as években a termelés csökkenése ellenére még fejlődött a szénbányászat, de az 1970-1980-as években egyre gazdaságtalanabbá, majd veszteségessé vált a termelés. A szénvagyon csökkenésével, a bányák bezárásával (a városban 1987-ben zárt be az utolsó bánya) vészesen beszűkült a nagyszámú lakosság megélhetési lehetősége.

Tatabánya bányászváros és iparváros jellege egészen a rendszerváltásig meghatározó volt, azóta a bányászat és a nehézipar minimálisra csökkent, a város gazdasági szerkezete megváltozott. Tatabánya a rendszerváltás után a bányászat visszafejlődése, majd elhalása ellenére sikeresen tudott váltani, fejlődése tovább folytatódott. A rendszerváltás után a Szénbányák Vállalatból önálló gazdasági társaságok szerveződtek, 1996-tól az oroszlányi és tatabányai bányákat és erőműveket a Vértesi Erőmű Rt.-be vonták össze. A helyi foglalkoztatásban is struktúraváltásra került sor.

A város kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően új ipari, kereskedelmi centrumok jöttek létre, az egykori bányászvárosban elsősorban külföldi érdekeltségű feldolgozó- és szolgáltatóüzemek telepedtek meg. Tatabánya napjainkban dinamikusan fejlődik. A város több központú, ahol a telepszerűen épült többemeletes házak jelentik a dominanciát, sok parkkal és zöld területtel a házak között. Tagja az Európai Új Városok Szövetségének. Arculatát az újabb és újabb beruházások teszik egyedivé.

Bevásárlóközpontok, hipermarketek, lakóparkok nőnek ki a földből Újvárosban és Óvárosban, megszépültek az egyes városrészeken belül a helyi alközpontok (Ságvári út, Kertváros, Kodály-tér, Dózsakert). Múzeuma és az ipari skanzen európai szinten is egyedülálló látnivalót kínál az idelátogatóknak.

Települések Tatabánya közvetlen közelében

Települések Tatabánya környékén

Akciós ajánlatok feltöltés alatt!