Krimi a Berni-Alpokban
)
Lauterbrunnental
align=right A Brienzi- és a Thuni-tavaktól délre húzódik a híres Lauterbrunnental gleccservölgy. E völgy a jégkorszak egymás után következő szakaszaiban keletkezett kettős völgyek iskolapéldája: az idősebb, 1-2 km széles völgytalpba a későbbi eljegesedés gleccsere egy újabb, mély völgyet vájt bele. A mélyvölgy két oldalán a 4-500 méteres meredek sziklafalak pereméről a patakok lélegzetelállító vízesésekkel zúdulnak a mélybe. A Lauterbrunnental különleges nevezetessége a Trümmelbach-vízesés, ahol a víz nem a szikla pereméről zúdul le, hanem annak belsejében tört utat magának – az idősebb felső völgyből érkező víz és annak hordalékai egy több emelet magasságú, spirális üreget alakítottak ki a szikla belsejében.
)
Túra a fénylő fennsíkon
align=left A Lauterbrunnental északi végén elhelyezkedő Widerswil településen fogaskerekűre szállunk. A vasút több mint kilencven éves, ám ragyogó állapotban levő, tiszta kocsijában ülve kényelmesen jutunk fel a Fénylő Fennsíkra. A fogaskerekű végállomása mellett található az Alpesi kert, ahol többszáz fajta kedves havasi virág bontja apró szirmait. Szemben a Jungfrau-régió hófödte négyezres csúcsai: az Eiger (Ördög), Mönch (Szerzetes) és a Jungfrau (Szűz). A nagy hegyek világa igen becsapós: úgy tűnik, mintha a hegyek csupán karnyújtásnyira lennének, de ha a turistatérképen megnézzük, azt látjuk, hogy ami az előbb oly közelinek tűnt, az valójában 25-30 kilométerre, vagy még messzebb van tőlünk… align=right A hatalmas hegyek valóban tiszteletet parancsolnak. Az Alpok hangulatát igazából nem a fogaskerekűn ülve, hanem egy gyalogtúrán érezhetjük át, ezért az Alpesi kert megtekintése után induljunk el egy hosszabb túrára a környéken! A túra első szakasza egy hegygerinc éles peremén vezet, tőlünk jobbra gleccser által kimélyített völgy húzódik, balra pedig a Thuni és a Brienzi-tavak türkizkék foltjai terülnek el. A gerinc-túra után havasi réteken és kopár sziklákon folytatódik az út. A hatalmas hegyek a fennsíkon legelésző tehenek kolompolását visszhangozzák. Itt már igen közeli a hóhatár. Az egyik szikla lapos tetején hátizsákból elfogyasztott szerény „ebéd” után jól esik az éppen olvadó hó valóban jéghideg vizéből kortyolni néhányat.
)
)
Az Aletsch-gleccsernél
align=left Az Alpok természeti csodája, az Aletsch-gleccser. Hogy megpillanthassuk a kontinens leghosszabb jégfolyamát, a Rhône völgyétől északra emelkedő hegyvonulat gerincére kell följutnunk. Erre több lehetőség is kínálkozik, mi a legkényelmesebbet választjuk, a felvonót. Az 50 személyes (!) kabin néhány perc alatt repíti a kirándulókat az 1950 méteres magasságban elterülő Bettmeralp településre. Innen egy másik, kisebb felvonóval juthatunk újabb pár száz méteres szintkülönbség leküzdésével a hegygerincre. A kabinból kiszállva, néhány lépés megtétele után feltárul előttünk a természet hatalmas színpada, az Aletsch-gleccser havas hegyek közül előgördülő óriási fehér „szőnyegével”.
)
align=right A remekül megépített és kitáblázott útvonalakon sokan indulnak innen akár 20-25 kilométeres túrára. Az egyik legkedveltebb útvonal közvetlenül a gleccsser széléhez vezet. Eleinte teljesen kopár sziklákon haladunk, majd ahogy ereszkedünk lefelé, fokozatosan jelenik meg a növényzet. A havasi réten rengeteg apró színes virág nyílik, a mélyedésekben összegyűlő víz apró tavacskákat alkot. Kedves szokás errefelé a kőpiramis-építés, a túrázók az utak mentén itt úgy hagynak nyomot maguk után, hogy egy követ tesznek a piramis tetejére – találkozhatunk embermagasságú építményekkel is. A gleccser pereméhez közeledve egyre hűvösebb a levegő, hallani a lassan lefelé csúszó irdatlan jégtömeg morajlását, az itt-ott letöredező jégdarabok reccsenését.
)
A Rhône völgyében
Az ország közepén húzódó Alpok vonulataitól északra és délre fekvő területek között a közlekedés csak a szűk és kanyargós keresztirányú völgyeken és a hegyláncok alacsonyabb részein, a hágókon keresztül valósulhat meg. Az egyik legjelentősebb itteni átjáró a Simplon-hágó, amely Olaszország felé biztosítja az összeköttetést. A fontos átjárók kapuinál igen korán települések jöttek létre, fő bevételi forrásuk évszázadokon keresztül a vámszedés volt. Különösen igaz ez a Simplon-hágó északi végénél fekvő Brig városára. Híressége a XVII. században itt élt Kaspar Stockalper, aki annak idején a hágó teljes kereskedelmét a kezében tartotta. Palotája az egyik legszebb svájci barokk alkotás.
A Matterhorn közelében
align=left A Rhône völgyét elhagyva, déli irányban folytatjuk utunkat, a Matter-völgyben. Az úti cél Zermatt, az egyik legismertebb alpesi település. Az üdülőfalu egy üdén zöld völgykatlanban húzódik meg, a völgy meredek oldala egyelőre spanyolfalként rejti előlünk a hegyóriásokat. Egyedül a Matterhorn ebből az irányból oroszlánra emlékeztető piramisa magasodik elénk. Zermatt az „igazi” alpesi túrák kiindulópontja, tele szállodákkal, vendégfogadókkal – minden eredeti alpesi stílusban, még a modern gyorsétterem-lánc tagja is. Itt a természet áll a középpontban és ez abban is megmutatkozik, hogy a faluba autóval nem szabad behajtani, az utcákon csak elektromos meghajtású járművekkel, vagy lovaskocsival lehet közlekedni.
)
Csend és tündöklő fehérség
align=left A rendezett, barátságos hangulatú településre minden szépsége ellenére senkit sem az utcákon való csatangolás iránti vágy húz, hanem a közeli, örökké hóval borított négyezres hegycsúcsok világa. Tehát irány a fogaskerekű végállomása, induljunk el 3100 méter fölé, a Gornergratra! A vonat eleinte fenyőerdőben halad, majd fokozatosan ritkul az erdő, a törpefenyőket a havasi rét, majd a helyenként hófoltokkal borított kopár sziklavilág váltja fel. A háttérben pedig körös-körül a hihetetlen tömegű, varázslatos látványt nyújtó hegyek havas-csipkés gerincei emelkednek, közöttük a tájat uraló Matterhornnal. A piros szerelvény háromnegyed óra alatt kapaszkodik fel a 3135 méter magasan levő végállomásig. Természetesen lehetőség van az út egy vagy több szakaszát gyalogosan is megtenni. A jól kiépített túraútvonalakon elérhető a Gornergrat, de akár a gleccserig is elgyalogolhatunk, és egy igazi gleccserasztalról – a jég tetején található kőtömbről – fogyaszhatjuk el uzsonnánkat.
)
Fenn a csúcson
Fent, a Gornergrat gerincén szálló és étterem várja a turistákat, teraszáról lélegzetelállító panoráma tárul elénk. 18 négyezres csúcs, óriási hófehér gleccserek, hűvös levegő, szikrázó napsütés. align=left A totális csendet csak a távolban elszabaduló jégtömbök puffanása töri meg időnként. A látvánnyal nem lehet betelni. Itt valóban érezhetjük, hogy a természetnél nincs csodálatosabb: egyszeri és megismételhetetlen, semmihez sem hasonlítható; mindannyiunk kincse, nem uralkodhatunk rajta, vigyáznunk kell rá! Aki járt már itt, biztosan tudja, hogy ezt a hangulatot szavakkal nem lehet elmondani – aki még nem, annak őszintén ajánlom, minél előbb pótolja e mulasztást!
)
Kép és szöveg: Komlós Attila
