Tokaj szőlővesszein

Gróf Degenfeld kastély, az ideális kiindulópont

Akik szeretik a vidéki nyugalmat, a történelmi könyveket, a kosztümös filmeket, keresve sem találhatnának a környék meghódításához alkalmasabb bázist, mint a Tarcalon található Gróf Degenfeld kastélyszállót. A vincellérek egykori iskolaépületéből átalakított elegáns épület a Gróf Degenfeld szőlőbirtok parkjának dísze, és már a falu főútjáról is pazar látványt nyújt. Mondhatnám, hogy megéri a hosszú utazást, de ez sem lenne teljesen igaz, hiszen a budapesti Hősök terétől autóval percre pontosan két óra alatt ide lehet érni, hála a Miskolcig megépült autópályának. Az épületbe lépve a látogatót lenyűgözi a hely eleganciája: az antik bútorok, a velencei csillárok és az ízléses festmények között is van valami letisztultság e falak között. Mind a kényelmes szobában, mind a szalonban és az étteremben azonnal otthon érzi magát az ember, főleg, ha a vendéglátók megérkezéskor a ház borával fogadják. A varázslatos nedű természetesen arra sarkallja a látogatót, hogy lepakolás után meg is nézze a szőlőbirtokot. A hajdan gyakorlati oktatásra szolgáló pincét ma a borok érlelésére használják. A feldolgozó üzem tervezője Makovecz Imre egyik tanítványa, ez erősen érződik a felújított épület részletein, főleg a tetőszerkezetén. A borászat egyik újdonsága, hogy ökológiai gazdálkodás is folyik, és bio-bort is termelnek. Az első évjárat már a hordókban pihen....

Tarcal megbúvó értékei

Tokaj város közvetlen szomszédságában kissé talán úgy érezheti magát egy település, mint a másodszülött gyerek: büszke, de talán kissé féltékeny is a nagytesóra. Tarcalnak nincs szüksége arra, hogy irigyelje Tokaj népszerűségét. Már szó volt a gyönyörű kastélyáról, de emellett egy sor látnivaló hívja-várja az erre járó vándort. A honfoglalás korában is már létező község két temploma egymás mellett dacol az idővel. Református templomának tornyát társához közel azonos magasságúra építették, annak ellenére, hogy alapja jóval mélyebben fekszik. Az Andrássy Kúria Hotel a Fő utcán található, semmiképpen ne hagyjuk ki a megtekintését! Az elegáns szálloda wellness-részlege nemcsak a nagyszerű fürdőzés lehetőségét kínálja, hanem saját fejlesztésű bor- és a szőlő alapanyagú VinoSense kozmetikai kezeléseket is igénybe vehetünk. Az étterem gasztronómiai élményei szintén figyelemre méltóak. Aki kedvezőbb árfekvésű szálláshelyre vágyik, annak a Görbe vendégház nyújthat maradandó élményt. A kandallóban ropogó tűz, a gondosan összeválogatott régi parasztbútorok, a kertben található kőszobrocskák és más kincsek élménnyé teszik az itt tartózkodást. Akár két-három család is jól érezheti magát itt anélkül, hogy egymást zavarnák. Saját önálló kis pince hirdeti a vendégház nevét, akár télen, akár a melegebb évszakokban jól érezhetjük itt magunkat.

Magyarország első borfaluja

Az egész évben nyitva tartó tarcali 6 Puttonyos Borfalu fél tucat gyönyörű épületet foglal magába. Található itt látványpince, természetesen kóstolhatunk bort, a cégek pedig rendkívül kedvező áron tudják megtartani rendezvényeiket, tréningjeiket. A Tarcal Galériában 40-120 fő közötti létszámban tudnak fogadni vendégeket, a Kemencés ház külső boglyakemencéjében pedig helyi specialitások elkészítésére is lehetőség nyílik. A nyolcvan fős Borlovagterem barátságos, meleg színeivel hamar belopja magát az idelátogatók szívébe. Semmiképpen ne felejtsük el meglátogatni a község itt található helytörténeti gyűjteményét! Az apró múzeumban képet kaphatunk a környéken élő emberek múltjáról, a korábbi generációk mindennapjairól. Megtekinthetjük a borászat múltját, régi használati tárgyait.

Édes pillanatok Szerencsen

Bár nem ezzel a várossal kezdtük az ismerkedést, Tokaj-Hegyalja tulajdonképpen itt kezdődik. Ezt hirdeti a 18 méter magas Világörökségi Kapuzat és Turisztikai Fogadóépület, aminek két épülete a főút mellett büszkén tör a magasba. Az épület nemcsak egyszerűen egy információs központ. Található benne vinotéka több, mint harmincféle hegyaljai borral, bérelhető rendezvényhelyszín, és a tetején nagyszerű kilátó, ahonnan az egész várost beláthatjuk. Szerencs évtizedekig iparvárosként élt a köztudatban, csokoládégyáráról volt ismert. Mára a gyár végleg bezárt, de a hagyomány tovább él, igaz, sokkal kisebb méretekben. A Szerencsi Bonbon Kft immár több, mint 14 éve működik. Itt kizárólag kézzel készítik a különböző finomságokat. Az apró üzemben dolgozó hölgyek keze alól kikerült termékeket mi is megkóstoltuk, és a tapasztaltak fényében már egyáltalán nem csodálkoztunk azon az információn, hogy alig győzik gyártani a különböző, szemre is tetszetős édességeket... A helyi mintaboltból szinte azonnal elkapkodják a beérkező szállítmányt. A fejlesztések folyamatosak, és olyan exkluzív helyeken is találkozhatunk a szép díszdobozokkal, mint például a Malév pekingi járata. Az ínyencfalatok kóstolása után pedig érdemes elmenni a helyi fürdőbe: rendkívül barátságos árakon, este tízig várják a vendégeket. A hatalmas méretű úszómedence mellett különböző wellness-szolgáltatásokat is igénybe vehetünk, az egyik legkedveltebb például a sókamra. A fürdő mögött található a szerencsi Vár, amit kellemes park vesz körül. Található itt egy közel százezer darabos képeslap-gyűjtemény, aminek minden egyes darabját megnézhetjük a falakon. Ha valakit ez behatóbban érdekel, érdemes rászánni az időt, és nem zárás előtt érkezni.

Erdőbénye, a Zemplén kifestőkönyve

Ha Sárospatak felé vesszük az irányt, és úgy félúton balra letérünk, hamarosan elérünk a környék legfestőibb falucskájába, Erdőbényére. Ha az Öreg néne őzikéje című mesekönyvbe a szerzője nem írta volna bele, hogy egy mátraaljai falucskáról van szó, bizony könnyedén elképzelhetnénk, hogy Erdőbénye ihlette az alkotót. Legendák persze itt is vannak: a helyi tóban például állítólag embernagyságú halak élnek, amelyek a fürdő kutyákat is képesek lehúzni a mélybe. A tomboló mínuszok miatt nem kezdtünk önfeledt búvárkodásba az igazság kiderítése érdekében, inkább gyönyörködtünk a mesés környezetben. A körben elhelyezkedő hegyek karéja könnyen rabul ejti az idelátogatót. Erdőbénye évszázadok óta a kádárok faluja. Ma is több család űzi ezt az ősi mesterséget. Hotyek Attila, a szakma kiváló mestere interaktív, vetítéses bemutatót tartott a hordó születéséről. Bemutatta a megfelelő fa kiválasztásától a több éves szárításon keresztül a dongák készítését, a hordó összeállítását. Mesélt nekünk különböző pörkölési fokozatokról és a kádárok jellegzetes táncáról is láthattunk egy rövid videót. De nemcsak a fa varázslatos megmunkálásában jártasak az itteni emberek. A hajdani kovácsműhely is új életre kelt. A múlt század negyvenes éveiben egyetlen hétvége alatt felépült műhelyben vígan pattogott a szikra, lobogott a tűz, és az értő kezek alatt engedelmesen hajlott karikába a vas. A református templom a művészeti fesztiválok idején kiváló koncerteknek ad otthont, és szállásért sem kell a szomszédba menni: a háromcsillagos Magita hotel barátságos, mint a falu, amelyik körülöleli.

Béres Szőlőbirtok és Pincészet

Ha a hegy irányába elhagyjuk a települést, balra fordulva hamarosan elérünk a Béres Szőlőbirtok és Pincészet felségterületére, a Lőcse dűlőbe. A tulajdonosok hitvallása szerint a tokaji bor és a Béres csepp abban az egy dologban mindenképpen hasonlít, hogy mindkettő valódi hungarikum. 2002-ben vásárolták meg a birtokot, és építették fel az objektumot, ami nemcsak borfeldolgozó üzem, hanem egy olyan komplexum, ami az irodáktól a tárgyalóteremig és a vendégházig mindent magában foglal. Előzetes bejelentésre vendégeket, csoportokat is szívesen látnak, hogy bemutassák a birodalmat, és természetesen a jóféle, különleges nedűkből is vásárolhatunk itt.

Bodrogkeresztúr

Bodrogkeresztúrból – este lévén – csak egy rövid ízelítőt kaphattunk. A Bodrog szokatlanul magas vízállással, lustán hömpölygött át a falun, a kanyargó főúton lefagyott jégfoltok jelezték a mínusz tizenöt fokos hideget. Bodrogkeresztúr legrégebbi épülete az 1220 körül épült római katolikus templom. A világi épületek közül a XVII. században épült Rákóczi házat tartják a legöregebbnek. A Dereszla-dombon Reb Steiner Saje „csodarabbi” sírját tekinthetjük meg. A természetkedvelők felkereshetik a Bodrogzug Tájvédelmi Körzetet, ahol fantasztikus madárvilágban gyönyörködhetnek. Bortúra, este, és farkasordító hideg lévén mi ezt a programot kihagytuk, és a Dereszla-picészet felé vettük az irányt.

Dorombor készítés a Dereszlában

A pince bemutatása és az idei borok megkóstolása után (jövőre semmiképpen ne hagyják ki az itt készült kabart, ami 2007 óta hivatalosan is tokaji fajtának számít!) egy kis játékra invitált a házigazda. A kannákban hatféle idei nedűt tett az asztalra, ahol a gyorstalpaló tanfolyam segítségével elkészíthettük életünk első borát. A figyelem odáig terjedt, hogy névre szóló Dorombor-cimkével is elláthattuk a palackokat...
A macskás cimkéjű Dorombor egyébként már évek óta forgalomban van. A friss, üde, gyümölcsös, könnyű nedű a készítők szerint kitűnő társ könnyed beszélgetésekhez, nyáresti hangulatokhoz. Nekünk télen is bejött... A borkészítési kurzust természetesen mások is kipróbálhatják, ha bejelentkeznek a Dereszla-pincészetnél.

Egy mosolygós falu: Rátka

Utolsó nap még rövid látogatást tettünk a kedves sváb faluban, Rátkán. A sváb tájház mindenképpen ajánlott célpont itt. A döngölt földpadlós épületben autentikus körülmények között tekinthetjük meg a betelepített svábok múltját, könnyűnek éppen nem nevezhető életét. Természetesen idegenvezetést is kapunk. Az egyik helyiségben életnagyságú babákon mutatják be a helyi népviseletet, és a csűrben a mindennapi megélhetéshez szükséges munkaeszközök is megtalálhatóak. A környék lakossága – ahogy Tokaj-Hegyalja összes tájházában – a mai napig lelkesen hozza a régi eszközöket, tárgyakat. És ha már Rátkán járunk, tegyük tiszteletünket az Árvay-pincészetben. Igazi családi vállalkozásról van szó, az alapító Árvay János két gyermeke, Angelika és Szabolcs is követte az apai választást... Érdemes elolvasni a Árvay János blogjában azt a részt, ahol a kalandos utat – némi humort sem nélkülözve – elmeséli: valójában hogyan is lett borász...


Búcsúzni és visszatérni...

Ne vegyünk végső búcsút ettől a környéktől, hiszen egyedülálló látnivalóival Magyarország egyik csodája. 1630-ban, amikor Sepsy Laczkó Máté lejegyezte az aszú készítési eljárását, még nem tudhatta, hogy maradandót alkotott. Már 1655-ben rendelet szabályozta az aszúszemek egyenkénti kiszedését, és 1772-ben létrehozták a földkerekség első dűlőbesorolási rendszerét. Az évszázados hagyomány felderítésére pedig ma már mindenkinek lehetősége van. A kitűnő szállások, a pompás programok és ismertetőanyagok, a pincék csodálatos, aranyló borai mind-mind visszatérésre csábítanak. Tokaj-Hegyalja több misét is megér...

Fotók és szöveg: Vinnay Péter