x

Szögliget, a rejtőzködő csoda

Szögliget, a rejtőzködő csoda

Napjainkban egyre kevesebb olyan hely van, ahol az ember elbújhat a mindennapok gondjai és rohanása elől, újra felfedezheti a természet nyújtotta remek kikapcsolódási lehetőségeket, és ahol igazán feltöltődhet. Az ország egy eldugott csücskében található Szögliget egy ilyen kis "sziget"... Itt az aktív pihenés változatos formái mellett (túrázás, kerékpározás) élvezhetjük a jó levegőt, a táj érintetlenségét, páradús hajnalokon a hegyvonulatok csodálatos látványát. Ezen a héten tartson velünk Magyarország egyik legészakibb szögletébe, Szögligetre!

Szögliget nagyjából 780 lelket számláló falucska Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bódva folyó völgyétől északkeletre, a Ménes-patak partján, az Aggteleki Nemzeti Park területén.
A falut három oldalról festői szépségű, erdővel dúsan borított hegyek veszik körül, ezért megközelíteni csak a Bódva-völgy felől lehetséges. Már az első házak mellett elhaladva szembetűnő a rendezettség: gondozott falusi porták, virágos ablakok mindenhol, a házak előtt pedig délutánonként idős emberek üldögélnek a lócáikon. A Ménes-patakon átívelő apró hídon érkezünk el a falu főterére, ahonnan barangolásunk elindul.

A Szádvár

A Ménes-patak virágokkal szegélyezett partja mentén a falut észak felé elhagyva jutunk el a 460 méter magas Várhegy lábához, melynek megmászása remek lehetőség a túrázás szerelmeseinek.
Útközben akár friss forrásvizet is meríthetünk a kulacsunkba a turistaút mellett található, nem túl barátságos nevű, de kristálytiszta vizű Tetves-forrásból. A Várhegy tetején találjuk a régi Szádvár romjait. A várat először egy 1268-ban kelt oklevélben említik. Minden valószínűség szerint ekkor még csak egy földvár állt a Ménes-völgy túloldalán, majd a környéket elfoglaló Aba Amádé és Károly Róbert csatája után húzták fel a kőépületet a mai Várhegyen.
Az erődítmény csapatainak fő feladata a Miskolc felől Krakkó irányába tartó kereskedelmi útvonal ellenőrzése volt. A vár érdekessége a hegy északi oldalán egykor kialakított, lovak által működtetett kötélpálya volt, amelyen az ellátmányt tudták feljuttatni a helyőrségnek. A hegyoldalban vezető úton a puha mészkő a mai napig őrzi az egykoron arra járó szekerek nyomait.

Derenk, „a Holtak Falva”

Az egykori kereskedelmi úton továbbhaladva a szlovák határ felé érjük el Derenket. Ne lepődjön meg senki: az út által érintett dombtetőről nézve egyáltalán nincs nyoma településnek. Azonban ha letérünk az útról nyugat felé, és leereszkedünk az ott található, amúgy nem túl mély völgybe, a növényzet közt sokfelé kis piros-fehér táblákat figyelhetünk meg.
Ezek a táblák Derenk egykori lakóházait jelölik, és a néhai tulajdonosok neveit tartalmazzák. A falu középkori eredetű, a török hódoltság, valamint egy 1711-es pestisjárvány során szinte teljesen elnéptelenedett. A terület urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokat telepítettek be a kihalt népesség helyére. Ez a kisebbség egészen 1943-ig megőrizte anyanyelvét és kultúráját. A trianoni békediktátum megszületésekor a derenkieknek lehetőségük volt választani, hogy Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához szeretnének tartozni, és a lakosság a lakosság döntése alapján maradt a falu a határ innenső oldalán. 1943-ban Horthy Miklós elrendelte a falu teljes kitelepítését, mert egy vadászterületet (medvéskertet) kívánt itt kialakítani.
A lakosság döntő része innen nem túl messze, kis borsodi falvakban telepedett le, egy jelentősebb részük éppen Szögligeten. Ma már csak a piros-fehér táblácskák, az egykori iskolaépület és a temető emlékeztetnek arra, hogy itt valaha egy falu állt. A derenkiek és leszármazottaik minden év júliusának harmadik vasárnapján tartják a hagyományőrző búcsút. A területet 2003-ban az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a Magyarországi Lengyelség Történelmi Emlékhelyévé nyilvánította.

Pista bácsi tájháza

Túránkról visszatérve Szögligetre ideális lehetőség felkeresni a Dúber István – a faluban mindenki Pista bácsija – által üzemeltetett tájházat.
Ez a ház egyben az ő szülőháza, és bár ő már régóta nem él itt, nagyon szépen gondját viseli az 1859-ben épült vályogépületnek és környezetének. Itt megismerhetjük azokat a berendezési tárgyakat és eszközöket, amelyek valaha szerves részét képezték a hétköznapi falusi életnek. Néhány ősi eszközt még ma is használnak a mindennapi életben. A már több, mint 70 éves Pista bácsi igazi, szívből jövő örömmel üdvözöl minden betérő vendéget, és lelkesen mesél arról, hogyan zajlott az itteni emberek élete az ő gyerekkorában, melyik eszközt mire használták, hogyan sütötték a kenyeret, és még sok más érdekességet megtudhatunk tőle. Ha ez még nem lenne elég, megízlelhetjük az udvaron álló, a házzal közelítően egyidős körtefa gyümölcséből készült pálinkát, és megtudhatjuk, hogyan faraghatunk magunknak korabeli szerszámokkal korhű tárgyakat.
A tájházba való belépésért és az idegenvezetésért Pista bácsi nem kér pénzt, de ha élveztük a látogatást, a falra elhelyezett perselybe elhelyezhetünk némi adományt, amelyből lehetőség nyílik a tájház állagmegóvására és fejlesztésére. A faluban egyébként egy önkormányzati tájház is üzemel.

Természeti értékek közel, és kicsit távolabb

Szögliget vidékét a természet bőséggel megajándékozta kincsekkel: a falu főutcája mentén csordogál a Ménes-patak, mely a halban igen gazdag Ménes-völgyi halastóból (közismertebben: Ménes-tó) ered, és amely maga is gazdag halállománnyal rendelkezik. A térség hegyei mészkőből állnak, ezért aztán a barlangászat szerelmesei is bőségesen találhatnak errefelé felfedezni valót. Ha nem vagyunk profi barlangászok, akkor is kielégíthetjük kíváncsiságunkat: ugorjunk át az innen csak 20 km-re lévő Aggtelekre, és keressük fel a híres Baradla-barlangot. Ha bírjuk a hajnali ébredést, érdemes kilátogatnunk a Szögliget déli határában lévő dombokra, és gyönyörködni abban, ahogy a jellegzetes formájú Esztramos-hegy fölött felkelő Nap bearanyozza a vidéket.
Gépkocsival elérhető távolságban van a szomszédos Szlovákiában lévő Szádelői-völgy: egy szűk, meredek sziklafalakkal határolt szurdok, melyet a Szár-patak vágott magának a mészkőbe az évezredek során.

Szögliget ideális hely a pihenésre a magányos zarándokoknak, pároknak, vagy a gyerekekkel érkező családoknak is. Itt mindenki megtalálhatja azt, ami igazán kikapcsolja és feltölti. A faluban több vendégház található, és a várhegy lábánál üzemel egy kemping is.
Innen akár egy-két napos kelet-szlovákiai kirándulást is tervezhetünk, mivel mind a tornanádaskai, mind pedig az aggteleki határátkelő elérhető közelségben van. Ezeken az átkelőkön keresztül hamar elérhető többek között Rozsnyó (Rožnava), Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie) és Kassa (Košice) városa is.

Fotók és szöveg: Almási Bernát