x

Rodosz ezer arca

Rodosz ezer arca

Amíg itthon zuhogott, utak szakadtak be és hömpölygött a víz az utcákon, mi Európa mosolygósabb, délkeleti csücskében töltöttünk el tizenegy napot. Időnk mintegy felében bebarangoltuk Rodosz szigetének néhány látványosságát, majd a vele szemben lévő török tengerparton található Marmarist és környékét. Összesen hét különböző szállodában laktunk és további mintegy 35 hotelt néztünk végig. Természetesen minderről lehetetlen egy cikk keretében beszámolni, ezért először kezdjük a beszámolót az 1947 óta újra Görögországhoz tartozó Rodosz szigetével.

A csendesebb keleti part

Görögországban nehéz olyan szegletet találni, amit ne nevezhetnénk történelmi vidéknek, de Rodosz szigetére ez a megállapítás fokozottan igaz.
Mi elsősorban a keleti part szélvédett helyeit látogattuk meg. A sziget nem annyira zöld, mint Korfu, Kefalónia, Zakyntos vagy a többi nyugatabbra lévő görög sziget, inkább a sziklás partok, hegyormok dominálnak, viszont a tenger kékje talán sehol sem szebb. A legmélyebb színűnek Lindosz fellegvárából láttuk, de erre még később visszatérünk. Rodosz viharos történelmi múltat tudhat magáénak. Stratégiailag kedvező fekvése miatt szinte mindig dúltak harcok vagy politikai csatározások a megszerzéséért.
Először a föníciaiak birtokolták, de a kr.e.I. évezred elején már a görögök vetették meg itt a lábukat. Egy ideig Nagy Sándor is uralkodott itt, de halála után a sziget újból függetlenné vált.1309-től a johannitáké, 1522-től a törököké volt a sziget, ez utóbbiak majdnem négyszáz évig birtokolták. Csak a II. világháborút követően lett újra görög terület.

Rodosz fénykora

Körülbelül kr.e. 300 és 225 között élte a sziget a fénykorát, ekkorra már felépült és teljes pompájában tündökölt az északkeleti csücsökben található Rodosz városa.
A tudomány és művészetek mekkája volt ez a város, messze földön híres szobrásziskola is működött itt. Ma már csak legendaként, és az ókori világ hét csodájának egyikeként tartják számon a Rodoszi Kolosszust, ami a város egyik kikötőjében állt. Egyetlen rajz vagy más ábrázolás sem maradt fenn róla, csak néhány feljegyzés az építés körülményeiről. Egy biztos, hogy olyan hatalmas valószínűleg nem lehetett, mint a mai ábrázolásokon, maximális méretét mintegy 34-36 méter magasra becsülik.
Nem sokáig állhatott a hatalmas alkotás, mert kr.e. 225-ben egy földrengés következtében ledőlt. Újjáépítését a város vezetése megtiltotta, így a szobor anyagát egy szíriai kereskedőnek adták el. Elszállításához állítólag kilencszáz tevére volt szükség. A hajók számáról nincsen információnk.

A mai főváros

Őrizd meg a gyökereidet és építs rájuk új jövőt... Rodosz városában szervesen elkülönül, mégis egységet képez a középkori várfallal körülvett óváros és a modern új városrész.
Az óváros a világörökség része, romantikus kis utcácskái, boltívei, kőcsipkéi évszázados hangulatot árasztanak. Talán az egész térség legépebben megmaradt középkori városa, nem véletlen, hogy folyamatosak az állagmegóvások és felújítások.
Ha csak rövid időnk van megnézni a nevezetességeket, akkor is érdemes végigsétálni a Lovagok utcáján és betérni a Nagymesterek Palotájába.
Itt található a híres Térdeplő Vénusz is. A kikötőre is mindenképpen szánjunk időt. A vizi bejáratot két oszlopon egy-egy szarvas, Rodosz legújabb jelképe őrzi. A legenda szerint azért telepítették a szigetre a szarvasokat, mert távol tartják a kígyókat. A két oszlop helyén állt valószínűleg a már említett Kolosszus. Rodosz új városrészében számtalan szálloda és panzió kínálja szolgáltatásait a turistáknak.
A szűk utcák nem mindig kedveznek a turistabuszok közlekedésének, és a helyiek is hajlamosak nagyvonalúan értelmezni a parkolási szabályokat. A mi buszunk is ácsorgott vagy tíz percet egy másodikként lezseren parkoló autó miatt, érdekes módon mégsem torkollott vérre menő vitába az eset. A görögök nyugis egy nép, annyi bizonyos...

Lindosz

A sziget déli részén elterülő Lindoszról bátran állíthatjuk, hogy Görögország egyik legszebb városa, történelmi emlékhely.
Ebben a városban találták meg az úgynevezett rodoszi templomkrónikákat dán régészek 1904-ben. A dór köznyelven íródott feliratos márványsztélé sok információt hagyott az utókorra. Lindosz legfőbb látványossága az Akropolisz.
Ez a csodálatos fellegvár romjaiban is gyönyörű: egy bizánci védelmi rendszer fölé épült hajdanán. A város nagyon sokat köszönhet mind a Görög Kulturális minisztériumnak, mind az Európai Uniónak, mert rengeteget költöttek e csodálatos építmény rekonstrukciójára. Az építkezés folyamatos, ottjártunkkor is dolgoztak a munkások. A várat gyalogosan is kényelmesen megközelíthetjük a zegzugos szerpentineken. Amíg el nem fogynak a város házai, a kis utcákat boltocskák, kereskedések szegélyezik, ahol mindent árulnak, ami csak a turistákat érdekelheti.
Érdekes, hogy a szűk kis sikátorok sok helyen fedettek, így nem kell félnünk a tűző napon történő leégéstől sem. Viszont ha anyagilag sem akarunk leégni, nem érdemes elsietni a vásárlást. Mint minden hasonló helyen, érdemes előbb végignézni a kínálatot, és azután dönteni. Görögország ilyen tekintetben nem olcsó, de sokat spórolhatunk kellő információk ismeretében. A házakat elhagyva hamarosan a vár tövébe érünk. Hat euróba kerül az Akropoliszba történő belépés. A látvány lélegzetelállító, és ezt a fenséges hangulatot még az éppen zajló rekonstrukciós munkálatok se tudják nagyon megtörni.
Nemcsak Görögország, hanem a modern emberi civilizáció egyik fellegvárában járunk. Hatása alól azok a turisták sem tudják magukat kivonni, akik egyébként végigrohannak fél Európán egy fényképezőgéppel, kattintgatnak, és kipipálják az aznapi kötelező látnivalót.

Szamárháton is felmehetünk

Lindosz bejáratánál egy parányi kis téren rendőrök irányítják a megnövekedett turistaforgalmat. Mi előszezonban voltunk ott, és mégis nagy volt a nyüzsgés. Nem véletlen, hogy a turistabuszokat egy külső parkolóban állítják meg, és onnan tízperces gyaloglással vagy helyijárattal lehet bejutni a városka központi terére. Innen néhány euróért szamárháton is megtehetjük a már fentebb említett, Akropoliszra vezető, egyébként nem túl megerőltető utat.
A csacsiknak fedett pihenőt is kialakítottak, és váltva használják őket, kímélve az állatokat a nagy melegben. A fellegvár kapujában szabályos csacsiparkolóban várakoznak a nagyfülűek a visszafelé is kényelmes turistákra.
A hosszú lépcsősoron lefelé jövet egyébként érdemes vigyázni: mint sok helyen Görögországban, itt sincs kiépített korlát.

Kolymbia a nyugalmat kedvelőknek


A délen található Lindosz és az északkeleti csücsökben fekvő Rodosz városa között a keleti parton mintegy félúton található Kolymbia. Elsősorban a nyugalmat, csendes tengert, tökéletes kikapcsolódást kedvelőknek ajánljuk ezt a helyet. Rengeteg szállodát találunk itt, érdemes a Best Reisen ajánlatait, katalógusát végigböngészni, mielőtt döntünk ez évi nyaralásunkról. Én most egy szállodát emelnék ki a sok közül, hiszen ez volt az, ahol utunk során (kivételesen) három éjszakát is eltöltöttünk.
Az Irene Palace hotel távol van a városközpontok nyüzsgésétől. Elegánsan, mégsem hivalkodóan símul bele a tengerpart festői vonulatába. Jellegzetes háromágú épületkomplexumát jól kiegészíti tengerszemként csillogó saját medencéje. A kertben mindenütt zöld, a szobák egy részében viszont a kék szín dominál. A négycsillagos, all inclusive szállodában tartalmasan eltölthetjük akár egész hetünket anélkül, hogy hiányérzetünk lenne. A tengerpart másfél perc alatt elérhető az épületből, a gyönyörű kék vízben már májusban is lehetett fürdeni, igaz, kicsit még hűvös volt a bemenetel utáni 2-3 percben.
Ami feltűnő volt, az a személyzet rendkívüli udvariassága.... A medence mellett szürcsölgetve koktéljainkat furcsa hírnek tűnt, hogy otthon az eső és viharos idő okoz gondot az egész országban... A 17 órától nyitva tartó bár bohókás fő-mixere már a második alkalommal tudta, ki mit szeret rendelni, széles mosollyal viccelődött a csapat hölgytagjaival, és néhány szót magyarul is hajlandó volt mondani, nem kis derültségünkre.
A sarokban álló zongorának ugyan nem volt helyi gazdája, de egy-két ital után csapatunk azt is felavatta...

A szálloda halljában természetesen internet-sarok, üzlet, fodrászat is található. Ha esetleg rossz idő van (nem hinném, hogy főszezonban erre számítani lehet), akkor egy szinttel lejjebb igénybe lehet venni a szaunát vagy a ping-pong asztalt. A reggelit és ebédet akár a teraszon, akár a fedett részen is elkölthetjük, csak a vonalainkra vigyázzunk, mert igen jó a konyha... A görög specialitások mellett természetesen a sztenderd európai ízek kedvelőinek sem kell korgó gyomorral távozniuk.

A nyugati part: a vízisportok szerelmeseinek

Viszonylag kevesebb időt töltöttünk el a sziget nyugati partján. Ezt az oldalt elsősorban az aktív pihenést és a vizisportokat kedvelőknek ajánljuk. Az uralkodó helyi széljárásnak, a Melteminek köszönhetően a szörfösök paradicsoma ez a vidék.
Természetesen kezdőket is szívesen látnak, lehet jönni tanulni, a haladók pedig újfajta érzést ismerhetnek meg: nagyon más itt szörfözni, mint a Balatonon vagy a Velencei-tavon. Az éjszakai pezsgés is nagyobb errefelé, de akik igazán pörögni akarnak, azoknak a Rodosszal szemben, a török parton elterülő Marmarist ajánlom. Az ötödik nap után ide hajóztunk át, a következő részben innen folytatjuk....


Köszönet az utazásért és az élményekért a Best Reisen Utazási Irodának!

Kép és szöveg:
Vinnay Péter, valamint Irene Palace sajtófotók
  • 
  • Malomkert Panzió és Étterem

    Malomkert Panzió és Étterem

    Étterem és hotelegyüttesünk a világ zajától távol, csendes, festői szépségű környezetben fekszik Nagybörzsönyben. Az épület uniós pályázat keretein belül épült a 2010 és 2012. év között. Épületkomplexumunk a falu főterén helyezkedik el, mégis csendes, nyugodt helyen.
    Nagybörzsöny