Ősi falvak érintése

Csöndes zug

Némileg eldugott kis zug lett tehát a Börzsöny és környéke, amelynek természetesen van előnye és hátránya is. Az itt élő őslakosoknak hátrány a viszonylagos elszigeteltség, bár az utóbbi években ez valahogy enyhülni látszik. Előny viszont azoknak, akik egy kicsit „el akarnak bújni” a világ elől, csendesebb vizekre evezni a főbb sodorvonalból, akár pihenésképpen, akár betelepülőként. De nemcsak nekik ajánljuk ezt a vidéket, hanem minden kikapcsolódni vágyó embernek, hiszen gyönyörű, autóval, kerékpárral, kisvasúttal és gyalogosan is felfedezhető. A Börzsönyt körülveszi egy kellemes kis út, mi ennek a nyugati részét fogjuk bejárni északi irányban, a Dunától indulva, az Ipoly folyócska mentén.

Zebegény

Zebegény talán a legismertebb hely azok közül, amiket utunk során érinteni fogunk. Dunaparti település és egyben a Börzsöny egyik déli kapuja, itt még viszonylag nagy az átmenő forgalom. A falu létezését már egy 1288-as keltezésű oklevél is említi. A török megszállás alatt elhagyták lakói, de a XVIII. században német és szlovák ajkú betelepülők élesztették újra a települést. Amikor a Pest-Vác vasútvonalat Pozsonyig meghosszabbították, gomba módra kezdtek szaporodni a nyaralóházak. A művészek között divat lett a nyugodt dombocskák között házat vásárolni, és számos ma is népszerű mű született ezen a környéken. Tóbiás Áron például „Nyár Zebegényben” című kötetében vall a táj szépségéről. Ha erre járunk, feltétlenül nézzük meg a Sziklakápolnát és a klasszicista stílusban épült Kálvária kápolnát, valamint a huszadik században élt festőművészünk, Szőnyi István házában nyílt emlékmúzeumot. Szőnyi 1924-től 1960-ig élt és dolgozott Zebegényben.

Ipolydamásd

A község első említése 1262-ből való. A török időben fontos láncszeme volt a magyar várvédelmi rendszernek, de 1646-ban mégis sikerült az ellenségnek harc nélkül elfoglalni. Később a falut és a várat is felégették, és csak 1804 után indult itt meg újra az élet. A község ekkor kapta mai nevét.
A régi szokások közül ma is minden évben érdekes látványosság a farsangolás. Hamvazószerda előtti szombaton végigjárják a falut az úgynevezett maskarások, húsz éve már a szomszédos szlovákiai falu Helemba lakóival együtt. Ilyenkor élelmiszert, italt és pénzt kapnak, majd ezután farsangtemetés következik, ahol koporsóba teszik Farsangi Tóbiást. A pap búcsúztató beszéde után a bábut elégetik.


Ipolytölgyes

Talán az egyik legszebb nevű magyar falunk. A középkorban a település egy magasabb részen állt, ott nem érte el az Ipolyon levonuló viszonylag gyakori árhullám. Egy templomrom jelzi a hajdani középkori falu helyét. Valószínűleg a tatárjárás után költözött a település a mai helyére. A megélhetést a halászat, a bőségesen termő nád, a gyékény és a faanyag jelentette. Szőlőt és gabonaféléket is termesztettek, de az erdei gyümölcsök és a gomba is jelentős szerepet kapott táplálkozásukban. A hatalmas tölgyerdőkbe kihajtották a disznókat makkoltatni, a molnárok pedig vizimalmok segítségével őrölték a gabonát. A falu mai temploma 1794-ben épült, előtte egy szobor magasodik, amely Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A falut egykoron hatalmas szarvasmarhavész is sújtotta, erről a régi Szent Wendel szobor tanúskodik. A partmenti tisztások igazi horgászparadicsomnak számítanak, gyakran jönnek ide sátorral még a fővárosból is.


Nagybörzsöny

Az első zsákfalu, amit meglátogatunk, Nagybörzsöny. Az Ipoly mellett haladó útról jobbra kanyarodva néhány perc alatt érhető el a helyes kis település. Először az út mellett borospincéket és présházakat fedezhetünk fel. A falu bejáratánál mindjárt megpillanthatjuk a legfontosabb látványosságot, a Szent István királyról elnevezett, kőfallal körülvett Árpád-kori templomot. Egyszerűségében és letisztult vonalvezetésében megkapó látvány. A XIII. században építették, és egyike azon régi templomainknak, amelyet már az 1960-as években helyreállítottak és nem hagytak lepusztulni. A templom főpárkányán 19 portré található. A szájhagyomány szerint a települést megtámadó tatárokat örökítették meg. A huszadik fejnek szánt hely is megvan, de a legenda úgy tartja, hogy a támadó elmenekült, így nem sikerült a művet befejezni. A kis templomocska belülről is gyönyörű, mindenképpen érdemes megnézni. Emellett több más látnivaló is akad a faluban, amiket érdemes végigjárni. A tájház egykoron egy bányagazda háza volt, nem messze tőle áll a Bányásztemplom. A Börzsöny-patak átszeli a falvat, kis hidacskák teszik még szebbé a látványt. A falu vízimalma sajnos egy évtizede nem működik, mert az akkori árvíz jelentősen megrongálta és azóta még nem sikerült helyreállítani. A faluból gyönyörű gyalogtúrákat tehetünk a Börzsönybe, megközelíthető többek között a 715 méter magas Várbérc, ahol a Salgóvár romjait is megcsodálhatjuk, a Nagy-Pogány hegy, Nagyinóc, a Nagy-Hideg hegy és a Csóványos is. Ez utóbbi 938 méter magas.

Vámosmikola
Ha visszamegyünk a főútig és újból észak felé fordulunk, hamarosan elérjük Vámosmikolát. Már 1300-ból is szerepel róla feljegyzés Villa Mikula néven, ekkor Hont vármegyéhez tartozott. A templom plébánosát hívták akkoriban Nycolausnak, hogy ennek köze van-e a névhez, nem tudható. Az írásos emlékek vámoshelyként emlékeznek meg a faluról, és egy időben az egri vár kapitányaként hősiesen helytálló Dobó István is megkapta a falut királyi adományként. A török hódoltság után a Eszterházyak birtokolták a területet, ekkor épült az Eszterházy kastély, melyet későbbi tulajdonosa után ma Huszár-kastélynak hívnak.. A jobb sorsra érdemes épületet jelenleg általános iskolaként használják. 1993-ban épült a községben az a nagyméretű tornateremmel is ellátott szabadidőközpont, ahová az összes környező településről bejárhatnak a művelődni, sportolni vágyók. Érdemes még megtekinteni Vámosmikola helytörténeti gyűjteményét is, ez az egész térség múltjáról, kulturális sajátosságairól hű képet fest.

Perőcsény
A második zsákfalu utunk során. Egy festői völgyben fekszik, szinte édeni nyugalomban. A korabeli helynevek alapján errefelé több középkori falu is létezhetett. A feltárások késő-bronzkori, sőt kelta leleteket is felszínre hoztak. A hagyomány úgy tartja, hogy a honfoglalást követően a Hun nemzetséghez tartozó Salgó birtokolta a területet. A már említett 715 méter magas Várbércen található Salgóvár innen is megközelíthető. Semmilyen írásos emlék nem maradt fenn az itt uralkodókról, de a szájhagyomány megőrizte, hogy sok törvénytelen és embertelen cselekedet köthető a nevükhöz. A fosztogatás mellett hamis pénzverés is száradt a lelkükön, emiatt Zsigmond király leromboltatta a várat. Dobó István, majd később az Eszterházyak ugyanúgy birtokosok voltak itt, mint Vámosmikolán, ezután a Huszár-családé volt a terület. A huszadik században még ezer fő felett volt a lakosság lélekszáma, mára ez a szám jelentősen megfogyatkozott.
Megjelentek viszont a betelepülők, akik nyaralónak vették meg a kiürült házakat. A természet közelsége, a gazdag állatállomány, a festői pincesor, mind-mind vonzóvá teheti a kis falut azoknak, akik szeretnének kimenekülni a város betondzsungeléből.

Kemence

Észak felé továbbhaladva hamarosan feltűnnek Kemence házai. A bő tíz évvel ezelőtti árvíz ezt a falut sem kímélte. Jellegzetes felvidéki település, a rá jellemző hosszú, úgynevezett „folyásos” házakkal. A régi megyeháza 1751-ben épült, barokk stílusban. Ebben működött hajdan Hont vármegye székháza. A XIX-század közepén átalakították, jelenleg iskola működik itt. Mint szinte minden erre található településen, itt is megtaláljuk Nepomuki Szent Jánosnak a szobrát. Ő egyébként az útonjárók védőszentje. Az aktív pihenést kedvelőknek Kemence is ideális bázis, ahonnan hatalmas túrákat lehet tenni. Kisvasút is található itt, bár sorsa jelenleg nem tudható biztosan. Csak bízhatunk benne, hogy megmarad... Télen sípálya is van itt sífelvonóval, nyáron a völgyben található strand várja a felüdülni vágyókat.


Bernecebaráti

Elérkeztünk utunk végállomásához, a Pest megye legészakibb településeként is ismert Bernecebarátihoz. Tulajdonképpen két településről van szó, hiszen Bernece és Baráti csak 1928-ban egyesült. A falu mellett egy szemrevaló kis dombon emelkedik a templom. Régen ez a hely katonai célokat is ellátott, a kőfalon ma is láthatóak a lőrések. Talán kevesen tudják, hogy a falu nevezetes szülöttje Szokolyi Alajos. Ő Athénben, az első újkori olimpián, 1896-ban harmadik helyezett lett százméteres síkfutásban. Emellett a Magyar Atlétikai Szövetség az ő javaslatára alakult meg 1897-ben. De más híres, vagyis inkább hírhedt személyiség is nyugszik a kis temetőben. Sisa Pista, akinek a becsületes neve egyébként Benkó István volt, a Börzsöny utolsó betyárjaként került a köztudatba. De itt született Tóth Imre író is, aki a palóc nyelvemlékek ápolójaként több kötetet is írt. Emellett összeállított egy ipolymenti palóc tájszótárt is, ami felbecsülhetetlen érték a nyelvészek számára. A falutól nem messze található a Nagy-völgy, ami kedvelt kirándulóhely. A vadászati szezonban a puskával érkezők lepik el a környéket. A falu egyébként Szlovákia felől is igen könnyen megközelíthető, hiszen mindössze 6 kilométerre található a határátkelőhely Parassapusztán. Akit nemcsak a természet és a kirándulás érdekli, annak érdemes megtekinteni a Huszár-kastélyt is. A faluban több panzió is működik, nyáron sátorozásra is lehetőség van.
-vp-