Hogyan készítsünk jó úti videókat?

A helyes géptartás

Sokszor látjuk, főleg külföldi turistáknál, hogy a gépüket menet közben, fél kézzel tartva használják. Ez a megoldás kétszeresen is rossz. Először is menet közben a lépéseink hullámzása óhatatlanul megjelenik a felvett képen, másrészt fél kézzel még a legrutinosabb operatőr se tudja nyugodtan megtartani a gépet. Ráadásul az amatőr kamerák könnyűek, és minél kisebb súlyú egy felvevő, annál nagyobb a berázás veszélye. A gépet mindig két kézzel fogjuk, lehetőleg támasszuk meg felsőtestünkön a könyökünket, és álljunk meg a felvétel idejére. Menet közben is lehet nyugodt képeket készíteni, de ehhez úgynevezett steadycam-re van szükségünk, ezek viszonylag drágák és használatuk komoly szakértelmet kíván. Ami még fontos, hogy kézből csak nagylátószögű, maximum normálobjektíves beállításban tudunk nyugodt képeket készíteni. Tele állásban mindig használjunk állványt, vagy támasszuk meg a gépet valami stabil helyen (pl. korlát).

Felejtsük el a zoomot!

A kezdő videósok felvételei könnyen megismerhetők arról, hogy minden indok és koncepció nélkül használják a zoomot. Emellett rángatják a kamerát ide-oda, mintha csak a bámészkodásukat próbálnák lemodellezni. Az ilyen filmek megtekintése rendkívül fárasztó. A zoomot eleinte ne is használjuk, csak arra, hogy a felvétel előtt beállítjuk vele a kívánt látószöget. Mielőtt megnyomjuk a felvétel gombot, találjuk ki, hogy milyen kameramozgást alkalmazunk, és határozzuk meg előre a két végpontot. A mozgás lehetőleg lassú és egyenletes legyen. Az egy helyből történő vízszintes vagy függőleges kameramozgatást svenkelésnek nevezzük, ha a kamera mozgásban van és úgy közelít vagy távolodik a témától, azt pedig fahrtolásnak.

Élességállítás

Általában ráhagyatkozhatunk az automatikus élességállításra, mert az esetek nagy részében korrektül működik. De vannak kivételek. Ilyen például, amikor a távolabbi főtéma a kép szélén van. Vagy amikor nagyobb távolságból filmezünk valamit, de közben rendszeresen elhúz a kamera és a téma között néhány autó, vagy más mozgó objektum. Ilyenkor a betolakodó képelemek rángatni fogják az autofókuszt. Természetesen az a megoldás, hogy kikapcsoljuk az automatikát, és kézzel állítjuk be az élességet.

Kapcsoljuk ki az automatikus fehéregyensúlyt!

Külső felvételeknél a fehéregyensúly-szabályozót állítsuk napfény-állásba, izzólámpa használatánál, szobában pedig a műfény beállítást használjuk. Az automata állással az a gond, hogy különböző színű témák váltakozása esetén a kamera finoman próbálja korrigálni az optimális színegyensúlyt, ezért nem lesz egységes színvilága az anyagnak. Például egy piros pólós kisgyerek filmezésénél a kamera megpróbálja korrigálni a nagy piros felületet, és ezért a gyerek arca kékes vagy lilás elszíneződésű is lehet. Ha egy mód van rá, ne használjuk a gép okoskodó automatikáit, inkább hagyatkozzunk a saját beállításainkra.

Történetekben gondolkodjunk

Biztos mindenki járt már úgy, hogy a házigazda levetítette másfél órás úti videóját, és közben az egész vendégsereg némán és udvariasan szenvedve halálra unta magát. Mi ne essünk ebbe a hibába! Egy-egy utazás bemutatását, még ha nagyon érdekes is a helyszín, ne húzzuk 8-10 percnél tovább, mert aki nem volt ott az utazáson, annak nagyon unalmas lesz. Az ennél hosszabb anyagokat már komolyabban meg kell szerkeszteni, narrációval, zenével, zörejekkel ellátni, ami nem kevés munka, és komoly gyakorlatot kíván. Először elégedjünk meg a rövid változatokkal. De ahhoz, hogy ezt majd jól tudjuk vágni, már előre gondolkodjunk forgatásnál, mire is lesz szükségünk. Építsünk fel egy történetet, akár le is jegyezhetjük. A profi filmesek is így csinálják, a jegyzetüket storyboardnak vagy forgatókönyvnek hívják...

Nagytotál, kistotál, közeli...

A vágásnál biztosan szükségünk lesz távoli és közeli jelenetekre is. Mindenképpen kell készítenünk egy úgynevezett nagytotált az adott helyszínről, ami megmutatja az egész környezetet, tájat, várost vagy enteriőrt. Ha ezután a közeli képekre váltunk, a néző már tudja hová helyezni a történetet. Ő a fejében rakja össze azt a filmet, amit mi a helyszínen élőben is láttunk, tehát mindazt az információt, amit mi megtapasztaltunk, vágási trükkökkel adjuk át neki.

A hang fontossága

Egy ismeretlen film egy részletét először nézzék meg hang nélkül. Képzeljék el, miről szól, mit akar közölni velünk. Majd ugyanezt tegyék meg hanggal. Szinte biztos, hogy teljesen más benyomásokat fognak kapni hangi információkkal együtt. Ha az úti videóinkat jól szeretnénk megcsinálni, szükségünk lesz a helyszínen felvett hanganyagra. A legjobb, ha van egy külön kis hangfelvevőnk, és minden helyszínen rögzítünk pár perc helyszínzajt, úgynevezett atmoszférát. Ez főleg akkor fontos, ha valamilyen felismerhető motívum is szól közben (pl. utcazenészek játszanak). A film editálásakor ugyanis, ha a hangot is vágnánk a képpel együtt, akkor csúnya ugrások lennének hallhatóak. Külön hangfelvevő hiányában a kamerával csináljunk egy hosszabb snittet, aminek a hangját használjuk majd a vágóképek alatt is. Lehetőleg ekkor is használjunk külön mikrofont a jobb hangminőség érdekében.

Az editálás

A felvett anyag feldolgozásához mindenképpen szükségünk lesz egy izmosabb konfigurációjú számítógépre és valamilyen editáló programra. Ha HD minőségben dolgozunk, akkor a gyors gép mellett nagy tárhely-kapacitást is igényel a művelet. A vágás folyamatát természetesen itt nem tudjuk ismertetni, akit ez komolyabban érdekel, szakkönyvekből vagy az internetről sajátíthatja el a megfelelő ismereteket. Annyit elmondhatunk, hogy a dolog meglehetősen időigényes. Azt szokták mondani, hogy ahány perces a film, annyi óra időt kell ráfordítani az elkészítésére, természetesen a forgatási idő nélkül. Az editálás során állítjuk össze a jeleneteket, megadhatjuk a film végső színvilágát, zenét adhatunk hozzá, elláthatjuk főcímmel és egyéb feliratokkal alkotásunkat. Ha elkészültünk a vágással, a film úgynevezett renderelése is több óráig tarthat. Ilyenkor a számítógép dolgozik: átkonvertálja a filmet a megfelelő formátumra, attól függően, hogy DVD-re akarjuk írni, vagy esetleg meg akarjuk osztani valamelyik internetes portálon.

Legyünk kitartóak!

A kezdő videós eleinte elég sok technikai és esztétikai kérdésbe fog belefutni próbálkozásai során. Ne adjuk fel, ez a műfaj sokkal nehezebb, mint a fotózás, de ha belejöttünk, attól kezdve nem ereszt minket. Arra fogunk ébredni, hogy nap mint nap történetekben, színekben, vágási megoldásokban gondolkodunk, és a sikerélmény újabb lendületet ad a következő munkához.
Vinnay Péter