Akciófotók készítése utazás közben

Gondolkodjunk, mielőtt kattintunk!

Felmerül a kérdés, hogy van-e értelme százával képeket gyártani csak azért, mert a technika ezt lehetővé teszi. Nyilvánvalóan nincs. Egyrészt időt rabló dolog végignézni őket, másrészt az igazán jó képek gyakran elsikkadnak a tömegben. A nagy számok törvénye alapján azok is készítenek néha jó felvételeket, akik egyébként nem túlzottan konyítanak a fotózás mesterségéhez. Mégis célszerűbb gondolkodni, mielőtt kattintunk - megtervezni a képet. De vajon mikor? Az akciófotóknál erre a döntő pillanatban egyáltalán nincs idő, de erről a cikkben még lesz szó. Az időtényező mellett a másik fontos témába, a komponálás alapszabályaiba e cikk keretében most nem mennék bele... tucatjával találhatóak a könyvesboltok polcain és százával az interneten hasznos olvasnivalók. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy mi kell a jó akció- és sportfotók, dinamikus utazási felvételek készítéséhez.

A jó felszerelés

A mozgás megörökítése jó technikát igényel. Míg egy csendéletnél, tájképnél vagy portrénál nem fontos a fényképezőgép gyors reakcióideje, egy akciófotónál ez nagyon lényeges. Gondoljunk csak arra a példára, hogy egy felénk száguldó kerékpárost szeretnénk megörökíteni. Egy apró kis kompakt gépnél mire eljutunk odáig, hogy exponáljon, már rég kereket is oldott a kerekes. Ha véletlenül mégis sikerülne lefényképezni, az esetek nagy százalékában életlen lesz. Mire van hát szükségünk? Egy olyan fényképezőgépre, amelyik villámgyorsan állít élességet, lehetőleg van rajta ún. követő autofókusz (Ami folyamatosan korrigálja a felénk rohanó, változó távolságú objektumot), és olyan expozíciós szerkezet, aminek nincsen késése, maximum 2-3 milliszekundum. Ilyen gépeket leginkább a tükörreflexes (dSLR) gépek között találunk leginkább, bár az utóbbi időben már a drágább kompakt gépek is fejlődnek. De az élességállításuk még mindig sok kívánnivalót hagy maga után.

Tehát tükörreflexes

Sokan nem szeretik, mert nagyobb, nem lehet zsebrevágni, többet kell vele foglalkozni, mire megtanuljuk a kezelését. Cserébe viszont egy ideális eszközt kapunk a kreatív fotók elkészítésére. Nézzük csak, a tükörreflexes gépnek milyen előnyei vannak a szappantartó méretű kompakt fényképezőgépekkel szemben:

- cserélhető objektívvel rendelkezik, ezért később, tudásunk bővülésével újabb objektívekkel bővíthetjük felszerelésünket

- gyenge fényben is kiváló, úgynevezett zajmentes képet ad

- elég súlya van ahhoz, hogy ne rázzuk be a felvételt

- könnyebb a kezelése, nem kell alapvető beállításokhoz a menüben turkálni

sokkal kisebb mélységélességű felvételeket képes készíteni, mint a kompaktok (erről - még lesz szó bővebben)

- komfortos átnézeti keresője van, nem a hátsó oldalon lévő apró LCD-n kell komponálni

- kényelmes fogása van, kézre állnak a kezelőszervek


A mélységélességről

A mostani cikkben a fenti felsorolt előnyök közül egy fontos dolgot emelnék ki, ez pedig a mélységélesség fogalma és jelentősége. Az mindenki számára egyértelmű, hogy a fénykép a valóság egy kimetszett szeletének olyan leképezése, ábrázolása, amin a harmadik dimenziót, tehát a dolgok közelségét-távolságát, az úgynevezett mélységet, térbeli kiterjedést csak két dimenzióban tudjuk ábrázolni. Ezért a távolság, a perspektíva érzékeltetésére csalafinta módszerekhez kell folyamodnunk. Az a tény, hogy a távolba tartó vonalak összefutnak, ennek síkbeli leképezése természetesen itt is adott, ha ennek alkalmazásával tudatosan élünk, már fontos lépést tettünk a tér mélységének ábrázolására. De van egy másik módszer is. Ha egyik szemünket letakarjuk, és először egy közeli, majd egy majdnem mögötte lévő távoli tárgyra pillantunk, észlelhetjük, hogy egy időben nem látjuk őket élesnek. Szemünk a különböző távolságú tágyakra ráfókuszál, "élességet állít". Körülbelül így működnek a fényképezőgépek objektívjei is.

Az érzékelő átmérőjének fontossága

De van egy nagy különbség. Minél kisebb rekesznyílást állítunk az objektíven, és minél kisebb a leképezési felület (Tehát a gép CCD-je, CMOS-a vagy a film) átmérője, relatív annál nagyobb lesz az úgynevezett mélységélesség. Mélységélességnek azt a távolsági tartományt nevezzük, amin belül a képen minden éles lesz. Ez a tartomány az általunk beállított abszolút élességnek a "mélységi" kiterjesztése...tehát hozzánk közelebbi és távolabbi tárgyak is élesek lesznek, ha ezen a tartományon belül esnek. Az apró kompakt gépeknél a bibi tulajdonképpen ott van, hogy az érzékelőjük nagyon kicsi: körülbelül egyhatoda a területük az (amatőr) kompakt tükörreflexes gépekben alkalmazott típusokhoz képest. A profi, úgynevezett leica-formátumú mérethez képest pedig még nagyobb a különbség. Ezekkel a gépekkel tehát gyakorlatilag alig lehet megvalósítani a térből való kiemelés másik lehetőségét, az éles téma-életlen háttér párosítást. Gyakorlatilag mindig minden éles a képen (leszámítva az erős teleobjektíves beállításokat), és ezzel megfosztjuk magunkat a kreativ fotózás egyik alapvető kompozíciós lehetőségétől. A tükörreflexes gépekkel és megfelelő objektívekkel természetesen tudjuk produkálni a szükséges kicsi mélységélességet.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy futó, aki a fotón "rá van ragadva" a mögötte lévő fákra, vagy az autó, amelyik mögött az óriásplakát ugyanolyan élesen hirdeti a mosóport, nem tud hangsúlyosan megjelenni egy fotón. Nem tudjuk elválasztani a lényegest és lényegtelent, nem tudjuk érzékeltetni a távolságokat. Mi tehát a megoldás? Aki megteheti, vegyen egy kicsi gépet is a nagy mellé, de azt csak tényleg indokolt esetben használja, amikor a tükörreflexest nem tudja magával vinni. Például egy ejtőernyős ugrásnál vagy egy bringa kormányára szerelt gépnél senki se szeretné a drága, nehezebb és törékeny gépét használni. Ilyenkor jól jönnek a kis apróságok.

A gyorsaságról

Azt tanácsoltam az elején: gondolkodjunk, mielőtt kattintunk. Nos, megtaláltuk a kivételt, mikor nincs idő nagyon erre: a sportfotózásnál. Itt is érdemes azonban átgondolni a dolgokat, de nem a felvételkor, hanem előtte, akár egy nappal is. Megfigyelhetjük például a fényeket, hogy fognak esni másnap a témánkra, árnyékban lesznek-e az arcok, milyen távolságban fog elfutni a futó, akadályoznak-e majd minket egyéb körülmények (pl. nézők, fák), nem állunk-e veszélyes helyen például egy autóversenyen. Amikor a tényleg az akcióra kerül a sor, már csak a cselekvésen és a gyors reflexeken lesz a hangsúly.

Mit tegyen, akinek nincsen gyors autofókuszú gépe?

Az se essen kétségbe, akinek lassan működik az AF a gépén. Az első feladat ilyenkor, hogy kapcsoljuk ki az autofókuszt, majd keressünk a térben egy pontot (pl. út melletti fát), ami körülbelül olyan távolságra van, mint a majdani megörökítendő mozgó objektum. Erre állítsuk be az élességet, és amikor a témánk ugyanabba távolságba ér (pl. az említett fa mellé) akkor exponáljunk. Ha kicsit késik a gépünk, akkor próbáljuk meg ezt az időt is bekalkulálni. Ez utóbbi kicsit olyan, mint amikor a vadász a nyúl elé lő. Természetesen lesznek selejtes képeink, de ha végül mégis sikerül, akkor az a felvétel sokkal többet jelent majd számunkra, mintha csak vaktában lövöldöztünk volna.

Vinnay Péter