Mivel termáikban nemcsak tisztasági fürdőt vettek, hanem ezek az élvezkedés és a társasági élet színterei is voltak, tágas, nyitott csarnokokat építettek, amelyek sorában egymás mellett helyezkedett el a Caldarium és a Frigidárium. A kettő elképzelhetetlen egymás nélkül, ugyanis a fűtött, meleg vizes Caldarium medencéből, ahol a test felhevült, a bőr pólusai megnyíltak és az izzadás által a salakanyagok távoztak, egyenesen a Frigidáriumba kellett menni.
A latin frigidus, vagyis hideg szóból eredő frigidárium nem más, mint a hideg szoba, amiben természetesen hideg vizes medence volt. Ez a hideg levegő és víz kellett ahhoz, hogy a pólusok bezáródjanak, a test és a lélek felfrissüljön. A régészeti ásatások során feltárt frigidáriumok azt bizonyítják, hogy a szem gyönyöködtetése éppoly fontos volt az ókori rómaiak számára, mint a test felüdülése. Ezek a csarnokok színes mozaikkövekkel voltak kirakva, szobrok díszítették őket és sokszor még oltárt is felállítottak bennük, hiszen itt nemcsak fürödtek a hölgyek és az urak, de órákat töltöttek el.
Ma, amikor wellness formájában újra életre kelt a fürdőzésnek ez a módja, ismét „felfedezték” az ókori római birodalomban virágzó különféle szolgáltatásokat, így például a frigidáriumot is. Tulajdonképpen frigidáriumnak nevezhető a hideg vizes merülő medence is, de egyre több helyen külön helyiséget alakítanak ki a „hideg szobának”. Ez az alacsony hőmérsékletű, 3-6 fokos kabin kevésbé drasztikus, mint a hideg vizes merülő medence, mert a felhevült testet lassabban és kíméletesebben frissíti fel. Különösen ajánlott akkor, ha a meleg kabinok közül is az enyhébbet választottuk, mint például a szintén reneszánszát élő caldariumot (forró fürdő).
Számomra még egy roppan előnyös tulajdonsággal bírt a frigidárium, amikor olyan helyen jártam, ahol a szaunavilág fürdőruha-mentes övezet volt. Szemérmes emberként törölközőbe tekerve magam hevítettem a testem a hőkamrában, s mivel így nehezen tudtam volna belemerülni a hideg medencébe, a frigidáriumban hűtöttem le magam.
Győri Anna

