Támadás helyett önvédelem

De a lényege, melyet a „művész” szótag is kifejez, az igényesség. Egy harcművész nem verekszik, hanem harcol, még inkább az önmegvalósításra, a harmóniára törekszik, mindezt a lehető legmagasabb szinten. Történelmi gyökereit tekintve a legtöbb stílus önvédelemre lett kifejlesztve, ezért sok mozgásformából egyszerűen hiányoznak a támadó technikák. Sokszor éri az a vád a küzdősportokat, hogy segítenek az emberben felébreszteni az agressziót. Valóban, akad ilyen típusú is, de a komolyabb keleti harcművészetek éppen ellenkezőleg, megtanítják kezelni, kordában tartani a bennünk és környezetünkben mindig jelen lévő agressziót. A legtöbb iskola megegyezik abban, hogy követői az egészség megőrzésére törekednek. Az egészséget, a test és a lélek egységének, harmóniájának fogják fel. Ezért egy keleti harcművész egészsége azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, harmonikus életet él. Mennyire szüksége van erre a mai Nyugat társadalmának! Ha mindenki csak egy csipetnyit ellesne ebből az életfilozófiából, a nyugati népbetegségek többsége eltűnne, vagy legalábbis számuk lényegesen csökkenne a vezető halálokok listáján.

Patika magazin