Harcművészet

Annak idején, az ősidőkben, amikor még test a testnek feszült, halálos tétje volt a párviadaloknak. Később egyre inkább a fegyverekre terelődött a hangsúly, s ekkor már közel sem bírt olyan jelentőséggel a fizikai erő. Talán ennek köszönhető, hogy a szemtől-szembeni harc mindinkább művészetté nemesedett, illetve a test és a szellem összhangja került a figyelem központjába.

A számtalan harcművészeti ág megszületése mindig egy nagy mester nevéhez fűződik, aki a mozdulatok megkoreografálása és a technika tökéletesítése mellett valamilyen magvas filozófiai gondolatot is megfogalmazott, melyet tanítványai is magukévá tettek. Habár a harcművészeteknek kimeríthetetlenül nagy a tárháza, igen sok fajtája létezik, mégis mindegyiknek közös vonása, hogy ma már a harc során nem a győzelem a fontos, hanem az ellenfél támadásának hatástalanítása, az összpontosítás és a szellem fejlesztése. A harcművészet elsajátítása szerencsés esetben nem csak az edzőtermek látogatását jelenti, de életformát, életszemléletet is. Ahogy a harc művészetté nemesedett, úgy kell művelőjének is szellemileg hozzá nemesedni.

-győri-