A jóga az önismeret útja

A légzőgyakorlatokhoz hasonlóan a mentális gyakorlatok végzése is a gyógyulás alapjának tekinthető minden betegségnél. Ezek a gyakorlatok kedvezően hatnak a pszichés történésekre, és segítenek annak a pozitív szemléletnek a kialakításában, mely nélkül a testi gyakorlatok önmagukban nem sokat érnek. A gyógyulási idő egyik fő meghatározója is a mentális hozzáállásban rejlik.

A depressziónál, pánikbetegségnél (a magas vérnyomáshoz hasonlóan) látványos és gyors eredmények tapasztalhatók. Két-három hónap alatt többen csaknem tünetmentessé válnak a komoly gyógyszeres kezelés alatt állók közül.

FIGYELEM! A gyors eredmény veszélye, hogy ha a betegek idő előtt abbahagyják a gyakorlást - mert jól érzik magukat -, mélyebbre esnek vissza, mint ahol voltak.

A jóga másként hat, mint a nyugati orvoslás eszközei: hosszú távon fejti ki maximális hatását, ám ehhez rendszeresen gyakorolni kell... nem lehet egy idő után abbahagyni, mint a gyógyszerszedést. Megköveteli az életmód változtatását is, különben előbb-utóbb visszatér a betegség.

JÓ TUDNI!

Komoly mentális problémáknál fontos, hogy szakember (pszichológus, pszichiáter) legyen a beteg mellett, mert a jóga az önismeret útja, melyen saját magunkkal szembesülünk, és ezt nem mindig könnyű megélni. A jógában nagyon jó eszközök vannak az önfeltárásra, saját magunk megismerésére - az egyik ilyen lehetőség a meditáció.

A meditáció lényege, hogy megértsük magunk és a világ valós viszonyát. Nem szabad összekeverni a világtól való elfordulással. A meditatív állapotra a nyílt figyelem jellemző, mikor a tudat hátteréből bármi (szamszkára) képes előkerülni, "felébredni", s ha tudatosul, segít megérteni lelki problémáink eredetét. Ahogy a szamszkárák folyamatosan áramolnak felfelé, lassan feloldják az előző életkorszakainkban gyökerező kötöttségeinket.

Amikor a mentális problémák már fizikai tünetként kerülnek felszínre, a meditációba bevonhatjuk testünket is, hogy a feszültség helyére irányítsuk a figyelmet. Például egy egyszerű előrehajlásnál megfigyeljük, hol nyúlnak, feszülnek, állnak ellen a test részei, izmai. A feszültség helyére figyelve megvizsgáljuk, valójában mi az, ami ellenáll. Nem koncentrált, hanem nagyon nyitott figyelemről van szó, melynek látóterébe be tudnak kerülni a környezet és a belső változások energiái is. Azonban nagyon fontos, hogy a gyakorló azt hozza a figyelem előterébe, amit akar. Ez a tudatosság lényege. Tehát a jógázó nem a fájdalmán gondolkodik, hanem próbálja magában megérezni, hogy amögött milyen lelki mozzanat rejlik. Ez többnyire sikerül (nem biztos, hogy az első alkalommal), s ekkor átéljük a pszichológiából is ismert "aha-élmény"-t, felismerjük a panaszt kiváltó lelki problémát. Ezt egyfajta mentális feloldódás követi, ami hamarosan testi oldódást is eredményez.