A szénafürdő első írásos említése Schreger orvosnak az 1803-ban megjelent könyvében található, melynek címe „Balneotechnika vagy útmutató a gyógyító fürdők elkészítéséhez és alkalmazásához”. Ebből kitűnik, hogy a szénafürdőzés szokása sokkal régebbre nyúlik vissza. Megemlíti az illóolajok gyógyító és izzasztó hatását, melyek a kóros vizenyő (ödémák) csökkenéséhez vezetnek a szervezetben.
Az egész testet beborító szénapakolás serkenti a vérkeringést és görcsoldó ill. immunfokozó hatása van.



