Ősi fejfájáscsillapítók

A leghíresebb és egyben legteljesebb ókori füvészkönyvben, Dioszkoridész Materia Medicájában számos külsőleges és belsőleges kezelési mód található fejfájás ellen.

"A bor, amibe szárított rózsákat főztek, jó a fej, a fülek, a foghús és más testrészek fájdalma és sajgása ellen."

"Az írisz gyökere rózsaolajjal és ecettel keverve és felkenve csillapítja a főfájást";

"A mák jó fejfájás ellen is, rózsaolajjal a homlokra kenve."

"A kövirózsa kipréselt nedve rózsaolajjal felkenve jó fejfájás ellen."

Számos más gyógyfüvet is használtak fejfájás ellen, többek között a kerti és a vad kakukkfüvet (Thymus spp.), a mentákat (Mentha spp.) és a kerti rutát (Ruta graveolens).

Íme néhány alkalmazási mód, érdekesebb recept:

Az ánizs (Pimpinella anisum) a konyhaművészet mellett a gyógyításban is fontosabb szerepet játszott a mainál. többek között általános fájdalomcsillapító-szerként: "a meggyújtott ánizs füstje az orrba vezetve csillapítja a főfájást."

Többnyire száraz gyepen, réten élő gyönyörű kora tavaszi növény a kökörcsin (hazánkban leggyakoribb képviselője a leánykökörcsin Pulsatilla grandis). Bár manapság már a legtöbb országban ritkának és védettnek számít, az ókorban ismert tisztító (purgáló) gyógyfű volt. A nyák felhalmozódásából eredő betegségeket kezelték gyökerükkel: "A kökörcsin gyökerének nedve az orrba téve nagyon finoman tisztítja a főt, a megrágott gyökér kihúzza belőle a sűrű hideg nedvességeket is."

S végül egy mandularecept (Amygdalis communis): "A keserű mandula gyökere porrá törve rózsaolajjal és ecettel a homlokra és a halántékra kenve csillapítja a fej fájásait."

Középkori gyógymódok

A legterjedelmesebb középkori füvészkönyv, Hieronymus Bock Kräutterbuch-jának betegségmutatója alapján már jó néhány fejfájást megkülönböztet. Ezek kezelésére is más és más növényeket ajánl:

Forróságtól eredő fejfájás: belsőleges kezelésére leginkább a rózsa, a kora tavaszi ibolya (elsősorban az illatos ibolya, viola odo-rata) és a fekete bodza (Sam-bucus nigra) virágainak ecetes kivonata szolgált. Külsőleg az ókori receptek mellett a manapság dísznövényként és sövénycserjeként ismert fagyalt (Ligus-trum vul-gare) használták: "A fagyal sápadt csillagos virágai ecetbe áztatva és a forró homlokra kenve csillapítják és elűzik a fejfájás nagy fájdalmait."

Hidegtől eredő fejfájás:A hideg és nedves fejfájás speciális gyógyszere a majoránna (Majoranna hortensis) orrba csepegtetett kipréselt nedve vagy desztillátuma volt. Az erősen melegítő hatású fehér üröm (Artemisia absinthium) külsőleg és belsőleg is egyaránt hatásos szer.

A széltől és huzattól eredő fejfájás:kezelésére elsősorban a sárga és kék nőszirom (Iris pseudacorus, I. germanica) gyökerének kipréselt nedve vagy boros főzete szolgált. Fejfájás általában: A ki nem deríthető okból eredő, alkalomszerűen fellépő fejfájás tartozik ebbe a kategóriába, kezelésére mentát, macskamentát (Nepeta cataria), aloét (Aloë capensis), rutát és bakfüvet (Betonica officinalis) használtak, többnyire külsőleg, a homlokra téve vagy az orrba csepegtetve: "Egy kendőcskét a betonika vizébe áztatva és a fejre téve csillapítja annak fájdalmát."

Hosszantartó fejfájás: szinte egyetlen ellenszere az illatos ibolya volt: "A viola olaja, vize vagy a belőle készített ecet elsősorban a leggonoszabb fejfájást csillapítja, ha kenik vele, vagy a belemártott kendőt a fejre teszik."