A tepidariumot az ókori nyilvános fürdőépítészetben átmeneti helyiségként használták. Ezeket a „fürdőtemplomokat” az egymást követő helyiségek sora jellemezte:
Öltözőszoba (apodyterium), hidegfürdő (frigidarium), langyos átmeneti helyiség (tepidarium), forró fürdő (caldarium) és izzasztófürdő (laconium).
A tepidariumban a levegő hőmérséklete 37-39 fok C, a levegő páratartalma pedig 40-60% között van. A falakról és a temperált, jól megépített meleg fekhelyekről, melyek kőből, kerámiacsempékből vagy márványból készültek, a sugárzó meleg leadódik a helyiségbe és a testre. A helyiségben való tartózkodás rendszerint feszültségcsökkentő hatású és az itt tartózkodás ideje nincs behatárolva. A tepidariumban alkalmazott ásványi aeroszolok, gyógynövények és illóolajok tovább fokozhatják a lazító hatást.
