x

Fürdés keleti módra

A hamam egy török vagy keleties fürdő. Az első hamam Jordániából származik a 8. századból, aztán később Szíriában és Jordániában is felbukkant, de mindenekelőtt Törökországban.

A keleti hamam „lelke” a göbbek, egy kőből készült, fűtött, térdig érő emelvény, amelyre a fürdővendég lefekszik, hogy feltöltse magát meleggel.

Az első út egy pihenőszobába („mashlakh”) vezet. A következő helyiségben („sogukluk”) a hőmérséklet 30-40 fokos. Itt masszírozhatjuk (masszíroztathatjuk) magunkat kefével. Ezután következik a tulajdonképpeni gőzfürdő („halvet”), ahol a hőmérséklet kb. 45 fokos. Az egymás után következő helyiségeknek fontos szerepe van: Lassan emelkedik a hőmérséklet, úgy, hogy a melegség állandósul, és ez nem terheli meg túlzottan a vérkeringést. A gőz és meleg keveréke fellazítja az öreg bőrhámot, mely egy utána következő szappanos masszázs során (a „tellak”, a hamam mester segítségével) lemosható. A hamam mester egy masszázs padon tisztítási rituálét folytat, mely során erőteljesen masszírozza a testet, majd egy kecskeszőrből készült kesztyűvel ledörzsöli az öreg bőrpikkelyeket. A vízzel történő locsolás – a felfrissítő hűvöstől a kellemes melegig – javítja a vérellátást és az anyagcserét.

A hamam élményt és kikapcsolódást jelent a test és a lélek számára. A hamam megítélése szempontjából a hamam mester (tellak) jelenléte és szakképzettsége a döntő.