x

Aromaterápia

A növények, gyümölcsök áldásos hatását ősidők óta ismeri az emberiség. Gyógyító, szépítő erejükről több ezer éves kínai, indiai, tibeti füveskönyvek mesélnek. A római birodalom bukásával azonban az „illatos világ” kettészakadt.

Míg Arábiában továbbra is a hétköznapok részét képezték az olajos fürdők, bedörzsölések, addig Európában a luxus netovábbjának számított az övön hordott kis illatos golyócska. Sokéves csipkerózsika álom után a kolostorok kertjében kezdték el termeszteni újra mindazokat a növényeket, amelyeket az akkori orvoslásban, illatosító szerekben és kenőcsökben használtak, így a növények legfőbb szakértői a szerzetesek lettek. Az első kölnivíz megszületését is egy karthauzi szerzetesnek köszönhetjük, aki egy gazdag bankárfiúnak nászajándékként a csodavíz receptjével kedveskedett, amiből később megszületett a 4711, ez az örök illat.

Azóta a kölnivíz és a parfüm már hozzátartózik a mindennapi toilettünkhöz, de az új évezredben reneszánszát éli az aromaterápia is. Köztudottan az illatok különféleképpen hatnak lelkivilágunkra, s ezt akár egy szobai füstölővel, akár aromakabinban kiélvezhetjük. S íme egy csokor az illatbirodalomból, amellyel lelkünket ápolhatjuk.

A fehér liliom szépsége és illata már évszázadokkal ezelőtt megihlette a művészeket. Az egyiptomi falfestményeken gyakori a virágábrázolás. Európa egyik legrégebbi, virágot ábrázoló falfestménye, amelyre Knosszosz közelében talált rá Sir Arthur Evans, fehér liliomot ábrázol. A XV. században, Firenzében egyenesen Szűz Máriával azonosították a virágot, így lett a páratlan tisztaság jelképe. Az ókorban úgy tartották, hogy a nedvéből készült kivonat visszaadja a fiatalságot. A népgyógyászatban gyulladáscsökkentő hatása miatt lázra éppúgy alkalmazták, mint égési sérülésre.

Kezdetben a fehér pünkösdi rózsát az orvoslásban használták, elnevezését is ennek köszönheti. Pacan görög tudós a legenda szerint az istenek sebeit gyógyította vele. A kínaiak, akik már másfél évszázada csodálják szépségét, az év negyedik hónapját a pünkösdi rózsa havának nevezik. Nálunk Pünkösdkor a lányok, asszonyok fürdővizébe szórták szirmait, az élet megújulását jelképezve vele. Izületi és reumás panaszokra a homeopátiában is alkalmazzák.

Egy Rhodante nevű korinthiai hajadon nevéből ered a rózsa elnevezése, aki a mítosz szerint páratlan szépség volt, s az őt üldöző rajongok elől kénytelen volt Diana templomába menekülni, ámde a felhevült imádok a templom kapuját is rátörték. Diana ezen olyannyira feldühödött, hogy Rhodantét azon nyomban rózsává változtatta, rajongóiból pedig tüskék lettek. A görögök istenítették a rózsát, és nemcsak dekorációnak használták, de rózsaszirommal töltötték meg a párnahuzatot, hogy édesebb álmuk legyen, rózsaolajjal készült pudingot ettek, rózsabort ittak, rózsavízzel mostak, de még a salátát is rózsaecettel készítették. A modern kori aromaterápia is a szorongás, nyugtalanság, álmatlanság ellenszereként használja.

A Perzsiából és Kasmírból származó jázmint Indiában a liget holtfényének nevezik és a remény, a boldogság és a szerelem szimbólumának tartják. Illóolaját mindmáig görcsök enyhítésére, a légzés megkönnyítésére, nátha kezelésére ajánlják.

Az illatos kerti barangolás csak csemegézésre volt elég, az aromaterápiában még számtalan társát megtalálhatjuk, amivel elvarázsolhatjuk testünket-lelkünket.

Győri Anna


Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu