Só, ami só

A konyhasó mindkét alkotórésze, a nátrium és a klorid az anyagcsere fontos feladatát vállalja magára.

A nátrium gondoskodik például a szövetekben és sejtekben levő egészséges nyomáskiegyenlítődésről és segít szabályozni a víz eloszlását a szervezetben. Tehát jelentős szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és bizonyos fehérjetestek aktiválásában. A kloridnak, a gyomorsav alkotórészének pedig többek közt emésztésünk sikerét köszönhetjük.

A SÓNÁL GYORSAN BETELIK A POHÁR

A fehér ásvány jó oldalát mutatja külső használat esetén is. Gyógyító, élénkítő hatást gyakorol a bőrre, gondoskodik annak intenzív vérkeringéséről. Nem véletlenül csábítja évről évre a bőr- vagy reumatikus betegségekben szenvedő páciensek százait a Holt-tenger tömény sótartalmú vize.

Ezenkívül a jódozott só, vagyis a konyhasó és a jód kombinációja, segít a pajzsmirigy hiánybetegségének megelőzésében is. Így például megakadályozza a golyvát, mely akkor keletkezik, ha az étellel túl kevés jód kerül a szervezetbe ­ ez a nyomelem ugyanis fontos építőanyaga a pajzsmirigy hormonjának.

HA A JÓD HIÁNYZIK

A jódhiány sajnos eléggé elterjedt betegség, mivel élelmiszereink természetüknél fogva jódszegények. Csak a tengeri halak ­ különösen a tőkehal, a tengeri lazac és a lepényhal ­ kínálnak bőségesen jódot. Naponta kb. 250 gramm jódot kellene fogyasztanunk a jódszint egyensúlyban tartásához. Az általános jódhiány megszünt etésének egyik lehetősége az étkezési só jódozása:

10 gramm sóhoz 0,2 mg jódot adunk. A jódozott só háztartási használata azonban nem elég, hiszen a sóval takarékosan kell bánni. Ezért kb. 2 éve az üzemi étkezdékben és a vendéglőkben jódozott sóval főznek, sőt már van néhány pék, aki a kenyeret és a zsemlét jódozott sóval készíti.

Szervezetünk sószükségletét sokkal gyorsabban biztosítjuk, mint azt gondolnánk. Egy felnőttnek naponta 3-5 g-nál nincs többre szüksége. Ez többnyire már reggeli után megvan. Elég 2 zsemle vajjal, 50 g felvágottal és egy lágy tojás csipet sóval ­ és sóháztartásunk már rendben is van. A többi már mind felesleges!

ELSÓZOTT ÉLET...

A sómérleget azonban nemcsak a különféle csemegéken levő szemcsék biztosítják, hanem elsősorban a készételekben, zöldségkonzervekben, húskészítményekben és sajtokban levőkkel. Így fordulhat elő, hogy a "sóhatárt" gyorsan átléphetjük ­ átlagban napi 10-15 g sót fogyasztunk, amivel valósággal elsózzuk életünket. Ez rossz szokás, a tulajdonképpeni szükséglethez semmi köze nincs. A kis gyerekek érzékeny nyelve inkább a sószegény ételeket részesíti előnyben a felnőttek "normális" sózású ételeivel szemben. Ezért a bébiételeket nem szabad utána sózni, ezeknek nem a felnőttek ízlésének kell megfelelniük. Az évekig tartó "dózisemelés" következménye a túlzott bevitel, ami egészségünket veszélyezteti, a só ekkor mutatja meg hatásának árnyoldalát.

A MENNYISÉG FONTOS

Már Paracelsus, a késő középkor híres orvosa találóan fogalmazott: "Az adagtól függ, hogy egy dolog mérgező-e vagy sem." És ez vonatkozik a fehér sószemcsékre is. A régi Kínában volt szokás sóval öngyilkosságot elkövetni ­ egyszerre 2 kg só bekebelezésével.

De már lényegesen alacsonyabb menynyiségnél is jelentkeznek a kellemetlen hatások, például erős szomjúságérzetet kelt, mert hatására szervezetünk több folyadékot igényel, ettől pedig a szív és a vesék nagyüzemben dolgoznak. És ez nem tesz feltétlenül jót nekik.

További kellemetlen mellékhatása a sóban gazdag ételeknek, hogy a szövetekben felhalmozódik a víz. Általában a vese meghatározott mennyiségű nátriumot tud átszűrni és a vizelettel kiválasztani. A maradék a szervezetben marad és megköti a vizet a szövetekben. Ez viszont kihat a karcsú vonalakra is: nem ritkaság a néhány kg-os súlygyarapodás sem. A szemek és az arc ödémás lesz, a gyűrűt nem lehet fel- vagy lehúzni, és bővebb ruhára van szükség.

A rendszeresen nagy sófogyasztás legsúlyosabb következménye azonban a magas vérnyomás, ­ ez persze nem vonatkozik mindenkire. Az érfalak is merevebbé válnak, és megnő a rájuk gyakorolt feszítő erő. A tudósok megállapítása szerint a nagy sóbevitel miatt magas vérnyomásban való megbetegedés valószínűsége különösen a magas vérnyomásra való született hajlam és az örökletes sóérzékenység esetében nagy.