Shaolin szerzetesek

A Shaolin szerzetesek, akik a világtól elzárt kolostorokban élnek nem csak egy vallást gyakorolnak, de tanítanak, gyógyítanak, az ősi kínai kultúra közvetítői, egy olyan keleti filozófiát képviselnek, aminek fontos része a harcművészet is. Azonban ezt a harcművészetet igen csak megkülönbözteti nyugati társaitól az, hogy mindig az önvédelemre helyezi a hangsúlyt, s a test, a szellem és a lélek harmóniájára törekszik. A Shaolin szerzetesek éppen ezért soha nem önmagában tanítják a harcművészetet, hanem azt mindig összekapcsolják a gyógyítás és öngyógyítás művészetével is. Nem véletlen tehát, hogy például a Yumeiho masszázs elemeit is az ő ismereteikből csemegézték ki. Ahhoz ugyanis, hogy a test készen álljon a harcra, fel kell szabadítani a „csit”, vagyis az életerőt, s ehhez azok a bizonyos évezredes mozdulatok szükségesek.

Mint buddhista szerzetesek természetesen csak növényeket, magvakat és vizet fogyasztanak. Buddha tanításainak megfelelően ugyanis azt vallják, ahogy a harcnál az önvédelem a cél, így az ellenséget nem megölni kell, csak hatástalanítani, ahogy az állatokat sem szabad megölni, hiszen csak így juthatunk el egy békés világhoz. Tulajdonképpen tehát a ma oly divatos vegetáriánus életszemléletet is nekik köszönhetjük.

Ez azonban még mind csak a test. Talán mindenki számára ismert, hogy a legtöbb meditációs gyakorlat is a Shaolin templomok falai között született, amivel a szellemet és a lelket lehet fejleszteni, frissen tartani.

A Shaolin szerzetesek tudásukat sokáig csak igen kevesekkel osztották meg. Ma már tanításaikból egy-egy szelettel bárki megismerkedhet, a rejtély fátyla azonban még mindig elfedi ismereteik nagy részét.

-győri-