Kövek a gyógyításban

Az ájurvédikus gyógyítás ennek az állapotnak a megszüntetése, a szervezet színegyensúlyának visszaállítása. A kezelés lényege a különböző drágakövek színrezgésének szervezetbe juttatása.

Legfőbb jellemzők

Ennek megoldására egyrészt porították a drágaköveket, másrészt hevítették őket, és a drágakőport, illetve a -hamut adták a betegnek. Erre a célra legtöbbször a gyémántot, a zafírt, a rubint, a smaragdot, a gyöngyöt, a korallt és a holdkövet használták. Másik felhasználási mód volt, amikor a drágakövet legalább hét éjszakán át tiszta szeszbe áztatták, s ebből állítottak elő tinktúrákat. A nemes kő lehet átlátszó, üvegtiszta - gyémánt, akvamarin, ametiszt, áttetsző -, opál, holdkő, alexandrit - és átlátszatlan - türkiz, szardonix, vérkő.

Minden drágakő leírható a fénye, színe, ragyogása, tüze, tisztasága és a csiszolása alapján.

A kő fénye a felszínről beszél, ami lehet kemény vagy finom: gyémántfényű, gyöngy-házfényű, üvegfényű, selyemfényű. Színe az idegen ásványi lerakódásoktól függ. Ezért színtelenek a teljesen tiszta kövek.

A ragyogás a visszavert fénysugarak mennyiségétől függ. A tüze a színszórásra - diszperzió - vezethető vissza. A tisztaság azt jelenti, hogy a kőben nincsenek foltok, zárványok, repedésvonalak stb.