Nevét is onnan kapta, hogy a Szaharán áthaladó karavánok még az arannyal egy az egyben cserélték a sókészletet, olyan nagy becsben tartották. Indiában még napjainkban is sóval hatástalanítják a skorpió csípését, mert remek méregtelenítő. Az állatok is ösztönösen keresik a természetes sólelőhelyeket, innen ered az öreg kecske is megnyalja a sót mondás is.
Az idők folyamán a só megítélése szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott, és a fehér aranyból fehér méreg lett. A betegségek kialakulásának egész arzenálját tulajdonították neki a magas vérnyomástól, a szív- és koszorúér betegségeken át a csontritkulásig. Napjainkban is folyik a kampány a sófogyasztás visszaszorítására, sokan azonban főleg a finomítást teszik felelőssé ártó hatásért, mert ezzel a szükséges nyomelemeket, ásványokat vonják ki belőle.
Változnak az idők és változik a szemlélet is. Ma amerikai, angol, skót kutatók úgy tűnik, oly sok más élelmiszerrel együtt, a sót is rehabilitálják. Kutatók egy csoportja a kísérletek után egyenesen azt nyilatkozta, hogy nem a sófogyasztás, hanem inkább annak hiánya jelent egészségügyi kockázatot.
Most akkor arany, vagy méreg, együk, vagy ne együk?
-gyori-

