Lelke rajta

Talán épp ezért ragadt meg az emberek nagy részében az az előítélet, hogy a tetoválás primitív dolog, pedig a törzsi kultúrákon kívül nem csupán az alsóbb népréteg szokása volt, de királyok, nemesek és államfők is viselték, így Rudolf trónörökös, Ferenc Ferdinánd, a népszerű Sissi királyné, de még Kossuth Lajosnak és Horthy Miklósnak is volt tetkója.

Mára a tetoválás reneszánszát éli, főleg a fiatalok körében egyre népszerűbb a testdíszítésnek ez a módja, ezzel együtt úgy tűnik, hogy az előítéletek is szertefoszlanak. Mind inkább elismerik, hogy nem pusztán exhibicionizmus vagy lázadás vezérli azokat, akik tetováltatják magukat, sőt talán még a művészet szó is elhangzik olykor ezzel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy napjaink leghíresebb tetováló mestere, Ed Hardy világhírre tett szert, és a divat világába is betört. Épp itt volt tehát az ideje annak, hogy eloszlassuk azt a ködöt, ami a tetoválás körül terjeng.

Erre vállalkozott Singer Magdolna, amikor megszerkesztette a Lelke rajta - A tetoválás pszichológiája című könyvet, melyben neves pszichiáterek, pszichológusok, mint – Csernus Imre, Feldmár András, Szendi Gábor, Buda Béla - mellet egy tetováló szalon tulajdonosa, és az év tetoválómestere is elmondják véleményüket a tetoválásról, de megszólalnak maguk az érintettek is a tetoválást viselők. A lelki tényezők mellett, hogy mi motiválja a mai kor emberét arra, hogy sokszor egész testét beborító, többdimenziós, festményszerű alkotásokkal díszítse magát, az üzleti oldallal is megismerkedhetünk, de azt is megtudhatjuk, mi a jelenlegi irányzat, és a tetoválást viselők is őszintén vallanak magukról, érzéseikről. A szakemberek véleménye hol egyezik, hol eltér a tetoválás viselésének okairól, így teljes szabadon mi magunk alakíthatunk ki saját véleményünket. A könyv persze nem titkoltan azonban azon mesterkedik, hogy gyökeresen átformálja az előítéleteket, arra kényszerít, hogy megvizsgáljuk e jelenség mélyén lévő jelentéstartalmakat, mindeközben az olvasó sok más izgalmas kérdésre is választ kaphat, többek között, hogy van-e a tetoválásnak szexuális felhívó jellege, vagy okoz-e függőséget.

Habár a könyv elsősorban a tetoválást veszi górcső alá, óhatatlanul szóba kerül a piercing is, ami sokak szemében szintén az ősi törzsek primitív viseletének számít, de mint bevezetőjében Singer Magdolna rávilágít, az intim helyeken elhelyezett testékszereket a régi időkben bizony felsőbb körökben viselték. A köldökbe helyezett ékszer Egyiptomban például a királynő előjoga volt, a mellet díszítő ékszerek pedig XIV. Lajos udvarába váltak népszerűvé.

Óriási különbség azonban, hogy míg a piercingtől, ha meguntuk bármikor megválhatunk, addig a tetoválás végigkíséri életünket. S, hogy ennek előnye, vagy hátránya van-e, arra következzen két vélemény a könyvből. Dr. Csernus Imre: „Hirtelen fellángolásból tetováltatják magukat, és pár év múlva megbánják..” Feldmár András: „Sok emberrel találkoztam negyvenéves praxisom alatt, de soha nem találkoztam senkivel, aki megbánta a tetoválását.”

A Jaffa kiadó gondozásában megjelent könyv, mint a fenti idézetek is mutatják, elgondolkodásra késztet, a megismerés pedig közelséget eredményez.