Dr. Russ Harris: Boldogságcsapda

Sorra jelennek meg az önsegítő, spirituális, többnyire áltudományos könyvek, melyeknek áradata szinte kiapadhatatlan. Lassan elveszítjük a hitünket az ilyen jellegű könyvekkel kapcsolatban, miközben talán még soha nem voltunk ennyire kiéhezve arra, hogy valaki végre megmondja, mit kell tennünk. Úgy tűnik azonban, hogy a boldogság nem a normális állapotunk! A boldogság minden áron való keresése pedig pusztán eltékozolt idő. Ebben különbözik Russ Harris könyve, az eddig megszokottaktól, nem a boldogság megtalálására ad recepteket, pusztán elgondolkodtató, saját magunk által megválaszolandó kérdéseket tesz fel.

A szerző mindjárt az elő fejezetben kijózanítja olvasóját: a boldogság nem az ember természetes állapota, csak egy álomkép, amit civilizációnk már-már elvárásként vetít elénk: magunk kreálta illúzió csapdájába estünk. Minél inkább küzdünk érte, annál inkább elidegenedünk a valóságtól, és annál inkább eluralkodik rajtunk a csalódás, a kétségbeesés: íme, máris kialakult az ördögi kör. Az emberi tudat természetéből fakadóan kételkedik, óvatosságra int, és negatív gondolatokat sugall; az evolúció bölcsessége így vértezte fel őseinket egy olyan világban, ahol a túlélés volt a tét. A válaszokat ne mástól várjuk – egy valamirevaló terapeuta a maga részéről annyit tehet, hogy segít feltenni a kérdéseket.

Erre vállalkozik az ausztrál Russ Harris, egy új pszichológiai megközelítés a tudatos jelenlét elnevezésű terápiás - meditációs gyakorlatra épülő „Elfogadás és elkötelezettség terápia” elveinek kidolgozója. Józan, pragmatikus és áttekinthető könyvet tart a kezében az olvasó: a szerző kérdéseire adott válaszok és egyszerű koncentrációs gyakorlatok segítségével mindenki végigjárhatja a maga útját, ami a kétségek és kínzó gondolatok elfogadásán és az értékek felismerésén át vezet az önálló, aktív cselekvéshez: egy saját értékrenden alapuló, tudatos és teljes élet kialakítására.

Russ Harris könyve kiváló segítség ahhoz, hogy az ember felkészítse önmagát az izgalmas utazásra, a kalandos útra, amelynek célállomása akár a boldogság is lehet. Ne feledjük azonban, hogy a „boldogság” csak délibáb, kínzó kételyeid egy életen át elkísérnek, csak saját hozzáállásodat tudod megváltoztatni, a világot nem. Ennyi arculcsapásként ható kijelentés után mi jelenthetne reménykeltőbb buzdítást, mint a könyvben bemutatott holocaust-túlélő pszichológus könyvének címe: „…és mégis mondj igent az életre.”